Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemlét közvetítünk. Ezúttal nyugatnémet lapvéleményeket ismertetünk.

A Düsseldorfban megjelenő Der Mittag, a nyugatnémet iparvidéknek a nagy tömegekhez szóló déli lapja szombati kommentárját Magyarországnak szenteli. A kommentár címe - "Magyarország vérzik". Többek között a következőket írja:

A nyugati világ állásfoglalása erős volt ugyan, de mégis hatástalan. Mindenki tudja, hogy Magyarországnak katonai segítséget nyújtani nem tudunk, ez a harmadik világháborút jelentené. De az egész nyugati világnak fáj, hogy segítsége csak adományokban, néma tüntetésekben, parlamenti szónoklatokban, és hasonló erőszak nélküli tettekben merül ki. Nem lehet a Szovjetunióval szemben hatásosabban fellépni? Hiszen a szovjet kormány éveken át csinálta a mosoly-offenzíváját. Emlékezzünk vissza, amikor Hruscsovot és Bulganyint az angol királynő fogadta. Ez volt a csúcspontja annak a külpolitikának, amelynek most vége. A Szovjetunió újra az a mészáros, mint 1917-ben és '37-ben volt, Sztálin nélkül is. Patakokban ömleszti a vért Magyarországon, hogy hatalmát visszaszerezze. Tényleg nem tehetünk semmit? Nem tudnánk legalábbis a kereskedelmi kapcsolatokat újra annyira korlátozni, mint a mosoly-offenzívája előtt voltak? Az üzletembereknek természetesen egyöntetűen áldozatot kellene hozniuk. Igaz, hogy ez magára a Szovjetunióra nem volna nagy hatással, annál inkább a csatlósállamokra, és ezért éreznék Moszkvában is. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a szovjet kormány kényszerült a magyar fölkelők ellen brutálisan fellépni, és hogy a Kremlben bizonyára heves küzdelmek folynak Hruscsov politikája körül, amely ebbe a zsákutcába vezetett. Nekünk erre a pontra kell indítanunk akciónkat, és amennyire csak lehet, megnehezíteni a szovjetnek, hogy rendet tartson a csatlós államokban. Ami eddig történt, társadalmi és művészi események lemondása, nézetünk szerint túl kevés. A célnak annak kell lennie, hogy a Szovjetunió a legkisebb, politikával mit sem törődő kortársunk számára is a bűnös erőszak-politika jelképévé váljék, s ezáltal a Kremlben azok kerüljenek felül, akik ellene vannak a csatlósállamok ilyen eszközökkel való leigázásának.

Dél-Németország legnagyobb lapja a Süddeutsche Zeitung első helyen álló napi rövid kommentárjában szintén arra a kérdésre válaszol, hogy mit lehet most tenni, Szerinte a Nyugatnak lelkiismeretvizsgálatot kell tartania, és el kell ismernie, hogy - maga is bűnös. Cikkét a következő megállapítással végzi:

Most, amikor az fenyeget, hogy a temetők csendje száll le Magyarországra, le kell vonni bizonyos tanulságokat a tragédiából. Még most sem késő, hogy a világ közvéleményének fényszóróit Magyarországra irányítsuk. A kultúra szabadságáért mozgalom kongresszusa, amelyhez a világ minden részéből neves írók, tudósok és nevelők tartoznak, Fehér Könyv formájában pontos jelentést készít elő a magyar forradalomról. Pontosan kell tudni, hogyan keletkezett? Rövid időre feltárultak Magyarország kapui Nyugat felé, mielőtt áruló erőszakkal újra becsapták őket. Az Egyesült Nemzeteknek pedig most arra kell összpontosítaniok minden erejüket, hogy a magyarországi szovjet akciót vizsgálat alá vegyék. Ragaszkodni kell egy ENSZ bizottság Magyarországra küldéséhez. Akkor majd kiviláglik, hogy az orosz bajonettek tartósan ellenállhatnak-e a világ közvéleményének, annak a közvéleménynek, amely végeredményben még a sztálinizmus megbuktatásában is közreműködött.

A Münchner Merkur vezércikke ismét a nemzetközi helyzetről szól, és összehasonlítja az egyiptomi és a magyar kérdést. Elégtétellel állapítja meg, hogy most már mind többen kezdik észrevenni az alapvető különbséget.

Nyugaton egyre világosabban látják, mennyire értelmetlenek voltak a tiltakozó tüntetések, amelyek egyformán irányultak Moszkva, London és Párizs ellen. A nagy tömegek csodálatos jogérzékét félrevezetné. Mert csak Magyarországon történt, hogy egy nemzetközi alapjogot, a népek önrendelkezési jogát páncélosokkal egyszerűen legázolták. A Közel-Keleten csak határviszályról és érdekellentétről van szó, amelyben erőszakhoz folyamodtak, miután az Egyesült Nemzeteknek az elmúlt hét év során nem sikerült Izraelnek békét és végleges határokat adniok, és a határvillongásoknak véget vetniök. Erre az erőszakra azután került sor, hogy Franciaország és Anglia három hónapja hiába várta, hogy Nasszer elnök szuezi önkényeskedéseinek következményeit békés tárgyalásokkal helyrehozzák. De nem csak ez történt. A nyugati közvéleményben egyre szélesebb körök kezdenek valami mást is lassanként megérteni. Azt a nyugtalanító tényt, hogy ezeknek a napoknak mindkét tűzfészkében Magyarországon éppúgy, mint Egyiptomban, ugyanaz a hatalom áll az erőszak politika és fegyverhasználat mögött. Hogy kinek a fegyverei rendeztek vérfürdőt Magyarországon, már kezdettől fogva világos volt. Hogy ki nem tud belenyugodni a közel-keleti konfliktus elsimításába, azt is kezdik lassanként látni még a vakok is. Ez a valaki Moszkva.

A cikk azután részletesen ismerteti a szovjet kormány szerepét a közel-keleti válság előkészítésében, és többek között ezt írja:

A világkommunizmus ábécés könyvében egykor nagy szerepet játszott a mese az ágyúkereskedőről, aki, mint gonosz kapitalista fegyverekkel telt kofferekkel utazgat, hogy háborúkat lobbantson fel az üzleti forgalom emeléséhez. Mi megérhettük, hogy ezen a nyáron a szovjet külügyminiszter, Sepilov jelent meg ilyen alakban. Röviddel azután, hogy Kairóban órák hosszat tartó megbeszéléseket folytatott Nasszerral, az egyiptomi elnök bejelentette a Szuezi-csatorna lefoglalását, amivel persze kihívta maga ellen a nyugati hatalmakat.

A Münchner Merkur vezércikke ezután ismerteti a szovjet kormány további mesterkedéseit, és megállapítja, hogy a közel-keleti válság annyira értékes a szovjetnek, hogy kivéve egy újabb világháború kirobbanását, mindent el fog követni további szítására.

A Szuezi-csatorna körüli konfliktus szinte életfontosságú szolgálatot tett a Kremlnek a kommunista rendszer legnagyobb kelet-európai veresége napjaiban, az első elvesztett budapesti csata, az elemi erejű szabadságforradalom idején.
Egyébként érdekes, hogy a Kreml ennek a konfliktusnak a kiprovokálását már akkor elhatározta, amikor az év első hónapjaiban a szovjet Politbüró megállapította, a csatlósállamokban a viszonyok egyre rosszabbodnak, és ősszel nyílt válsághoz vezethetnek. Ezért Moszkva a legnagyobb mértékben érdekelve van abban, hogy a Közel-Keleten ne legyen újra nyugalom, és mivel fő eszköze Nasszer ezredes Egyiptomban még mindig kormányon van, kifejezést adhatunk aggodalmunknak, hogy a Közel-Kelet is még sok gondot fog okozni nekünk. A mostani enyhülés egyelőre nem több, mint lélegzetvételnyi szünet. Csak egy dolog bizonyul tartósan megnyugtatónak. Moszkva elvből visszariad attól, hogy egy lokális konfliktust világháborúvá fejlesszen.

Nemzetközi sajtószemlét hallottak.