Egyház és világ

Szignál

Egyház és világ című műsorunkat közvetítjük.

Ebben a műsorszámunkban minden héten beszámolunk a világegyház fontosabb eseményeiről, hitéletéről, szociális, kulturális tevékenységéről, valamint a katolikus sajtó híreiről.

Kedve Hallgatóink!

Október 7-én Nyugat-Európa három fővárosában: Rómában, Bécsben és Párizsban zajlott le olyan esemény, amely Magyarországgal állt közvetlen kapcsolatban.
Rómában ezen a napon avatták boldoggá XI. Ince pápát. Az ünnepélyes szertartásra felvonuló sok ezer külföldi zarándok között, ott volt a nyugat-európai és tengerentúli magyar emigráció népes csoportja is, hogy képviselje rab hazánkat egykori felszabadítójának XI. Ince pápának boldoggá avatásán.
XII. Pius pápa rádióbeszédében méltatta az új boldog élet szentségét, hősies magatartását, az Egyház és a kereszténység szabadságáért, jogaiért vívott küzdelemben. A XI. Ince pápa által elindított török elleni hadjárattal kapcsolatban Bécs felszabadításáról szólva, a Szentatya a következőket hangoztatta:
„Ezzel a győzelemmel, mellyel elkezdődött az oszmán hatalom visszavonulása Európából és Buda három évvel később 1886-ban bekövetkezett felszabadulásával, valamint a török ellenes ligának Velencéig és Moszkváig való kiterjesztésével XI. Ince pápa neve, mint Isten embere és a kereszténység feje örökre összekapcsolódik.
Bécsben szintén október 7-én tartották a déli harangszó és a nándorfehérvári győzelem 500 éves jubileumi ünnepségét. Az ünnepélyen az osztrák kormány is képviseltette magát. Az ünnepi beszédet Fiegel külügyminiszter mondotta. Meleg szavakkal emlékezett meg a magyarok hősies helytállásról és a nyugati kereszténység védelmében hozott nagy áldozatáról. A római és bécsi ünnepségekről október 7-i külön műsorunk keretében helyszíni tudósítást közvetítettünk.
A harmadik nyugat-európai fővárosban, Párizsban ugyancsak október 7-én ünnepelték a déli harangszót és a nándorfehérvári győzelem 500 éves jubileumát. Erről az ünnepségről szól párizsi tudósítónk Szabolcsi Ágnes most következő rövid beszámolója:

Kedves Hallgatóink! A párizsi magyarok XI. Ince pápa boldoggá avatásának napján ünnepelték a déli harangszó és a nándorfehérvári diadal száz éves jubileumát.
Csípős őszi időben ültek össze száműzött és menekült honfitársaink a ferencesek templomában, hogy részt vegyenek az ünnepséget bevezető délelőtti szentmisén. A templomot zsúfolásig megtöltötte a közönség. Eljöttek a Franciaországban tanuló magyar egyetemisták is. Közülük többen egész éjszakán át utaztak, hogy vasárnap itt lehessenek a magyar dicsőség, hősiesség, a legyőzhetetlen keresztény hit diadalünnepén. Ott volt a vendégek sorában Közi-Horváth József, a magyar nemzeti bizottmány menekültügyi bizottságának elnöke, Auer Pál, volt párizsi magyar követ, valamint Ruck János segédpüspök, aki egyúttal a párizsi egyházmegyében élő külföldiek főpásztora.
Nem tisztán udvariasságból jött közénk a francia főpap, hanem a szenvedő magyarság iránti nagy szeretete hozta el, hogy a szentmisén szentbeszédében maga mondja el, mit tart a nándorfehérvári diadal történelmi jelentőségéről. A főpap prédikációjában előbb a magyar nép történelmi hivatásáról szólva hangoztatta:

(a pápa beszéde franciául)

„Örömmel hallottam, hogy a magyar nép a jelenlegi nehéz körülmények között is milyen bátran ragaszkodik hitéhez, buzgón látogatja a templomokat és járul a szentáldozáshoz. Ismerem a lovagias magyar nép történelmét és sokszor megcsodálom ezer éves kultúráját, magas szellemi műveltségét.”

Majd pedig Mindszenty bíboros fogságáról szólva így folytatta:

(a pápa beszéde franciául)

„az Úrjézus szenvedő arcának dicsőséges vonásait tükrözi szabadságától megfosztott hazátok nagy főpapjának, Mindszenty bíborosnak szenvedése. Azé a főpapé, akit lelkipásztori buzgósága miatt vetettek börtönbe.”

Akkor is, mint ma - mondotta Ruck segédpüspök - halálos veszedelem fenyegette az emberiséget. Akkor is, mint ma istentelen pogány zsarnok igyekezett hatalmába keríteni az egész keresztény világot. A maroknyi magyar nemzet ma is, mint ötszáz évvel ezelőtt, hősiesen ellent állt. Ma is, mint ötszáz évvel ezelőtt Hunyadi János, akadt egy magyar férfi, egy magyar hős főpap, Mindszenty József, aki tántoríthatatlan hittel és halálmegvetéssel magasra emelte Krisztus keresztjét és nem engedte, hogy kiirtsák a hitet nemzete lelkéből.
Ezek után a francia püspök mély együttérzéssel emlékezett a magyar nép jelen szenvedésére, hangoztatván: adjon a magyar népnek bizalmat és erőt az a tudat, hogy miként egykor Nándorfehérvár falai előtt összeverődött az egész világ kereszténysége, úgy ma is együtt éreznek a keresztények az elnyomottakkal, és velük együtt küzdenek felszabadulásukért.

ének

Kedves Hallgatóink! Egyház és világ című műsorunkat közvetítjük. Most a nyugaton élő katolikus magyar diákok római konferenciájáról és pápai kihallgatásáról számolunk be.
A nyugat-európai egyetemeken tanuló katolikus magyar diákok néhány évvel ezelőtt közös szervezetben tömörültek, melynek neve Katolikus Magyar Diákszövetség. A szervezet alapszabályainak megfelelően, a különböző egyetemeken tanuló magyar fiatalok, évközben magyar tárgyú előadásokat is rendeznek külföldi vendégek számára, hogy megismertessék velük népünk és hazánk problémáit. A Katolikus Magyar Diákszövetség nagy gondot fordít tagjai lelki és világnézeti kiképzésére is. Évente valamelyik egyetemi városban közös konferenciára jönnek össze a magyar diákok, hogy megvitassák hazánk időszerű politikai, egyházi és kulturális eseményeit, kicseréljék külföldön szerzett tapasztalataikat.
A Katolikus Magyar Diákszövetség az idén Rómában tartotta központi értekezletét. A konferencia során a magyar diákokat kihallgatáson fogadta a Szentatya Castel Gandolfoban. Erről a kihallgatásról szól munkatársunk, Vasvári Gergely most következő riportja.

Himnuszt éneklik

Mint mikor hullám szakítja át a gátat, úgy tarajosodik fel a töménytelen nép, ahogy megnyílik a Castel Gandolfo-i palota hatalmas kapuja. Mint a fekete áradat ömlik, özönlik be a hívek ezres tömege a kapun, elönti a négyszögletes udvart, zajong, zsibong, majd lassan, nagyon lassan elcsendesedik, megnyugszik, lecsillapodik. És a nemes, egyszerű udvaron ötezer ember szorong, és minden szem az erkély felé fordul. Kicsiny, sima, egy kőből faragott balkon. Ott, ott jön majd elő, ott látjuk majd meg a Pastor Angelicust, az angyali pásztort, XII. Pius pápát, akinek karcsú alakját utoljára Budapesten láttuk, mikor Magyarország fölé emelkedett áldó két keze. Egy pillanatra teljes csönd száll az udvar fölé, mint mikor a zúgó tenger partján hirtelen megáll a habok örök játéka. És ettől a pillanattól kezdve a várakozás percein át a tömeg nem tömeg többé. Az ötezer ember egyedekre válik. Mindenki befelé fordul és a lelkek mélyén külön-külön szólal meg minden ember. Egy fekete fátyolos parasztanyóka csöndesen imádkozik, hisz ő már látta a pápát, lelkével mindig látja, hisz gyónt is nála valamikor, vagy ötven éve, amikor Eugenio Pacelli az utcák népének volt gyóntató lelkipásztora. És az anyóka mellett, mint madárfiókák első éves gimnazisták kicsiny serege. Valahonnét Calabria szegényes városaiból jöttek nagy római zarándoklatra, és aki vénülő élettel elfelejtette volna mi a hit, mi a salaktalan kétely nélküli hit az ebben a percben újra megtalálja e rajongó kicsinyek arcán. Mögöttünk 10-12 ember dugja össze a fejét. Egy német dalegyesület. Zümmögnek, hangjukat próbálják, hisz a pápa tudja, hogy itt vannak, hátha megkéri őket énekeljenek, s ők már a bajor erdők fenyveseiben próbálták ezt az éneket, hogy egyszer itt Róma határán a pápa előtt zengjék zsoltárukat. És itt áll a hatalmas tömeg közepén egy kicsiny magyar csoport. Magyar diákok, Európa vándorai, akik örökké a múlt és jövő mezsgyéjén járnak. Európa országutain hordják az elhagyott haza emlékét és minden kőben hazai emléket faragnak. Az Alpesek roppant hegyeit Erdély csúcsaival hasonlítgatják. Párizs dombjain Buda jut eszükbe. És itt Róma fölött, a Castel Gandolfo udvarán a Hősök terére emlékeznek, Pacelli bíborosra és lelkükben felzsong a Boldogasszony Anyánk ősi, nagy sodró dallama. Eszükbe jut az egykori nap, amikor Eugenio Pacelli a Duna partján így köszönti a népet: éljen Mária országa.

ének

A várakozás perceiben elfogódott áhitat száll az emberek fölé. Látunk itt kíváncsi turistákat, akik úgy jöttek ide, mintha csak idegenforgalmi nevezetességet akarnának nézni. S látjuk, ahogy tekintetükből eltűnik a lelki közömbösség, és ahogy perc múlik perc után, úgy mozdul meg a lelkük, és úgy öltözik ünneplőbe minden gondolatuk. És akkor csendesen feltárul egy üvegajtó. Odafent kilép a nagy, szelíd öregember. Megjelenik a jó pásztor. És idelenn minden feszültség feloldódik. Idelenn kitör a lelkesedés vihara. Hívő és hitetlen, cinikus és rajongó ajak egyformán megmozdul, és e viva il papa – száll felfelé az éljenzést, e viva il papa harsogják az elsőáldozók hitével a kicsiny gimnazisták. És a kicsinyek után nincsen száj, amelyről nem reppen fel teli hittel régi-régi vagy megújult, vagy éppen most született áhítattal a köszöntés: e viva il papa!

ének

XII. Pius pápa keze áldásra emelkedik. És az áldás méltóságos mozdulatában átmegy az üdvözlő, kedves, hívő integetésbe. Végig-végig a hatalmas tömeg minden egyes kicsiny pontját észreveszi. Mindenki úgy érzi: hozzá fordul, feléje tekint, neki integet. És az emberek elbűvölten nézik ezt a művészi kezet, ezt a két szelíden lebegő kézfejet. Mágikus elragadtatással nézik, amint a kifelé fordított kézfejnél, mintha hosszú, keskeny ostya volna, szinte leng, lebeg a tömeg felett, majd művészi mozdulattal imára kulcsolódik. Imádkozik. Azokért, akik idelenn állanak, imádkozik ahhoz, aki odafenn az égnek magasában trónol, és akkor mindenki látja, mindenki megérti, hogy csak az tud ilyen művészi, ilyen méltóságteljes üdvözlést adni emberek előtt, aki örökké az Istent üdvözli hódolón.

ének

A pápai fogadás nem egyszerű áldás. XII. Pius pápa írott papírt vesz elő, s egyenként felolvassa róla az audienciára jött csoportok neveit. Minden csoport remegve várja mikor kerül rá a sor, s nevének hallatára mindegyik éljenzéssel köszönti a pápát. És nincs pápai fogadás, amikor ne szólalna meg egy-egy napon a világnak csaknem minden nyelvén, nincs nap, hogy ne járna erre zarándok a világ legtávolabbi pontjáról is. Spanyol, angol, német, francia, olasz és tízféle olasz dialektus szólal meg, amint válaszol a pápa hívására. És amikor a magyar diákok csoportját hívja fel a Szentatya, akkor a latin, angol és germán népek tengere csodálkozva hallja egy kicsiny furcsa beszédű nép lelkes hódolatát: Éljen a Pápa! Éljen a Pápa! Csak az áldó fehér főpapnak cseng ismerősen a szó. Mosoly ül arcára, a felismerés mosolya. És amit csak ritkán tesz: külön szól ehhez az egyetlen csoporthoz. Szívének oly kedves magyar vándorokhoz. Áldásom adom rátok – mondja a Pápa – és rajtatok keresztül küldöm áldásomat otthoni szeretteiteknek is. Áldást küldök az üldözötteknek, mindazoknak, akik szenvedések között is erősek maradtak a hitben. Megáldom az özvegyeket, árvákat. Megáldom az édesanyákat, és minden nálatok lévő emléket, amelyet haza szántok szeretteitek számára.

ének

Kedves Hallgatóink! Egyház és világ című műsorunkat közvetítettük.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.