Cserkészműsor

Kedves Hallgatóink! Most a szabad magyar rádió cserkészműsorának szerkesztője szól a szabadságáért harcba szállt magyar ifjúsághoz, fiúkhoz, diákokhoz, fiatalokhoz.

Kedves fiúk, kedves barátaim! A magyar nép szabadságvágyát ismét a magyar ifjúság váltotta tettekre, mint annyiszor a történelem folyamán. Az a magyar ifjúság, amelyet annyit féltettünk, amelynek jövőjéért a szülőkkel együtt aggódtunk, az az ifjúság, amely védtelenül ki volt szolgáltatva a kommunista rendszer ámító propagandájának, a materialista félrenevelés módszereinek, most felel.
Ti, akik bizonyságot tettetek önfeláldozási készségtekről és bátorságtokról, tetteitekkel méltón sorakoztok a történelem és a nagyvilág hős ifjai mellé. Azok mellé, akik példát szolgáltattak arra, hogy meddig terjed, mi az ifjúság kötelessége.
És meddig terjed az ifjúság kötelessége?
Mi cserkészek és cserkészszellemben nevelkedett fiatalok már fiú korunkban fogadalmat teszünk, hogy teljesítjük kötelességünket Istennel, hazánkkal, embertársainkkal szemben. Amikor ez a fogadalom egy fiú ajkáról elhangzik, akkor aligha gondolunk, gondolnak a vezetők és nevelők arra, hogy adott szavát fegyverzörgés, puskaropogás közepette kell majd a fiúnak valóra váltania.
De kell-e egyáltalában? Szükséges-e, hogy a fiatalok, diákok, fiúk beleavatkozzanak a politikába, fegyvert ragadjanak olyan ügyért, amely tulajdonképpen apáikra tartozik? Amelyért a felnőtt társadalom felelős?
Erre a kérdésre már csak azért sem lehet kimondott igennel vagy nemmel válaszolni, mert a kötelesség, a felelősség nem ismer kategóriákat. Nem ismer határokat, és beskatulyázást. A kötelesség abból a jóérzésből és lelkesedésből fakad, amely a hittel és ideálokkal eltöltött ifjúságot vezeti, és amelynek határa túlnyúlik ezen a földi életen.
Tulajdonképpen nem fegyverekről, nem is politikáról van itt szó. Hanem arról, hogy valaki, valakik bátran kiállnak egy eszme mellett akkor is, ha ezzel életüket teszik kockára. Az eszme, a helytállás az, amely naggyá teszi az ifjúságot függetlenül attól, hogy fegyverrel vagy néma ellenállással küzd az eszméért. Ezért nem dőlhet meg az az eszme akkor sem, ha a fegyverek elhallgattatják. A fegyverek különben sem elégségesek ahhoz, hogy egy ügyet diadalra vigyenek. Ahhoz állandó, töretlen hitre van szükség.
Ti, magyar fiúk, bizonyságot tettetek töretlen hitetek mellett, amelyet az elmúlt 11 esztendő alatt sem tudtak belőletek kiirtani. A puskagolyó, a börtön csak embert ölhet, de gondolatot nem!
Valamennyien olvastatok, hallottatok már az iskolában a '48-as hősök, a kisdobosok, a fiú hősök életéről. Vagy ha az iskolában nem is hallottatok róla, beszéltek róla nektek szüleitek és a féltve rejtegetett, ma eltiltott könyvek. És annak idején, amikor ezeket a történeteket olvastátok, akkor megdobbant a szívetek, és vágyakozva gondoltatok arra, hogy egyszer, ha az idő eljön, ti is bebizonyíthatjátok, hogy nem vagytok rosszabbak náluk.
Gondoltátok-e valaha, hogy erre sor kerül?
Igaz, minden fiatalban ott él a kaland, a hősi küzdelem vágya, a lelkesedés. De nem mindegy az: álmodozni a kalandról és cselekedni. Az álmodozás sokaknak osztályrésze lehet, a cselekvés csak azoknak, akik méltók arra, hogy feladatot töltsenek be. Ti megértettétek, hogy napjainkban feladat vár rátok, és minden megfontolást, önző számítgatást félretéve vállaltátok ezt a feladatot.
Legyetek büszkék rá! Mert ezzel odasorakoztatok a múlt hős fiai közé. Ti, Jóskák, Palik, Ferik, Gyurik - valamennyien. A ti tettetek semmivel sem kevesebb, mint az övéké. És hogy a ti szívetek megdobbant neveik hallatára, ugyanúgy emlékezik majd rátok a jövő magyar ifjúsága, és vágyakozva gondol rá, hogy hozzátok hasonló lehessen.
De már ma is büszke rátok az egész világ.
Tegnap este külföldi cserkészekkel voltam együtt, és természetesen a magyar eseményekről beszélgettünk. Mindent tudni akartak rólatok, és mindent, ami történt. Elmondtam tehát részletesen, hogy odahaza a fiatalok nyíltan szembe mertek fordulni az elnyomással, hogy fegyvert ragadtak és, hogy harcolnak. Tizenegy év óta a nagyvilág ifjúsága keveset hallott a magyar fiatalokról. Hogy is hallott volna, amikor benneteket a rendszer szigorúan elzárt a külföldtől, elszigetelt a szabad világ fiataljaitól azért, hogy bolsevizáló, félrenevelő munkáját semmi idegen behatás ne veszélyeztesse.
Amit a nyugaton élő fiatalok rólatok tudtak, az messze visszanyúlik a múltba. A két világháború között eltelt időszakra. Ma azonban egy csapásra megváltozott a helyzet. Minden egyetemista, nyugati fiatal a napnál világosabban látja, hogy a vasfüggöny mögött élő diákok és fiatalok nem egy elfeledett, elzárt világba tartoznak, hanem szívvel-lélekkel a nyugathoz. Mi több, példát mutatnak a nyugatnak arra, hogy meddig terjed az ifjúság kötelessége, milyen erős legyen a hite.
És a nyugati fiatalok érdeklődése egyszerre izzóan a harcoló magyar fiatalság felé fordult, amely - lám - a materializmus melegágyában is megőrizte ideáljait. Egyszerre Európa kellős közepére került Magyarország! Küzdelme egyszerre az egész világ ügye lett. Hiszen nem néhány lelkes ember harcáról van szó fiúk - ezt ti tudjátok a legjobban - hanem arról, hogy a kelet vagy a nyugat győz-e ebben a küzdelemben? Arról, hogy sikerülhet-e egyáltalában kommunista káderekkel aláásni, felborítani a világ évezredes rendjét, hitét és kultúráját?
Az egyik angol cserkész megjegyezte: Magyarország védőbástya volt a törökkel szemben is, most látjuk, hogy ma is védőbástya. De a magyarság ma az egész világ szimpátiájával számolhat. A magyar ügy ma a mi problémánk is.
Fiúk! Ma nem mi akarunk nektek jó példáról beszélni. Ma ti mutattatok jó példát hatmillió cserkészfiúnak és sok millió fiatalnak.
Nem tudjuk még mi lesz a kimenetele ennek a harcnak. Hangsúlyozom, a harcnak. Mert a ti küzdelmetek nemcsak a fegyverek küzdelme, és a ti küzdelmetek a kezdeti eredmények után továbbra is újabb és újabb eredményeket hoz majd! Mert ki beszélhet a jövőben a kormányok mögött egységesen felsorakozó népi demokráciáról? Ki szónokolhat elvhű kommunista ifjúságról, százszázalékos választásokról és egyhangú hűségnyilatkozatokról?
Az egész világ tudja, hogy mi történik Magyarországon. Az egész világ látja, mi forr, forrong a vasfüggöny mögött. És mert az eszme erősebb, mint a vas, ettől a forrongástól elolvad, lehull a vasfüggöny és felszabadul az ország.

Cserkészinduló

Kedves magyar fiatalok, diákok, cserkészek és fiúk! A szabad magyar rádió cserkészműsorának szerkesztője üzenetét olvastuk fel.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!