A magyar nép tettekkel írja a történelmet

Most Balogh Balázst hallják, kedves Hallgatóink.

Budapest ég, házaink, középületeink romokban hevernek. Halottaink száma kiszámíthatatlan. Sebesültjeink szenvedése tépi a szívünket, és a harc áll! Van-e értelme itt a szónak? Mit ér a beszéd, amikor a magyar nép tettekkel írja a történelmet, és olyan csudát visz végbe, amilyenre talán nincs példa sehol. Kilencmilliós kis nép harcol a világ legnagyobb katonai hatalmával, és ez a harc, kedves Hallgatóim, akármi történik ezekben az órákban Budapesten, győz! Csoda ez, világraszóló csoda, ennek a válságba jutott, két részre szakadt, önmagát marcangoló emberiségnek olyan csodája, amely előtt csak leborulni lehet, de beszélni róla igen nehéz. A magyar nép ezeréves történelme során nem volt ilyen hős, szent, mint ezekben a napokban.
Ha ezelőtt egy héttel valaki megjósolta volna, lehetségesnek hitte volna a mostani magyarországi eseményeket, azt mondták volna: őrült, álmodó, ez képtelenség. A magyar nép vállalkozott a lehetetlenre, és megvalósította. Nem véletlenül, nem hirtelen fellángolásból. A nép már évek óta küldte figyelmeztetéseit, inkább meghal, de ebben a gyűlölt rendszerben, a hazugságnak, förtelemnek ebben az intézményesített állapotában nem akar élni. Senki se hitte. A bizonyíték most ott van a történelem és az ámuló világ előtt: van még nép, amely szembe mer nézni a halállal, szabadon akar élni vagy sehogy sem.
Előrelátható volt, hogy a budapesti szovjet ügynökök a pénteki felhívásnak nem tesznek, nem lesz eredménye. A szabadságharcosok nem adták meg magukat. Azt is mindenki tudta, hogy a harc ezután megerősödik. A Szovjetuniónak sürgős volt, hogy Budapesten helyreálljon a rend, és a hatalom ki nem csússzon a kezéből. Az egész szovjet politika recseg-ropog. A felháborodás a népek gyilkosa ellen pillanatról pillanatra növekszik, a békés együttélésről, barátságról, segítségről hangoztatott jelszavak összetörten hevernek a vérben ázott budapesti utcán. Gyorsan el kell intézni a lázadást, mert minden óra behozhatatlan veszteséget jelent, és a tűz, amely Magyarországon ég, átragadhat a szomszédos országokra, felgyújthatja azokat a nyugaton elhelyezett kulisszákat is, amelyekkel Moszkva akar helyet foglalni a szabad világ színpadán. Sürgős a csend- és rendcsinálás a budapesti ügynököknek is, akiknek kétségbeesett hazudozása a magyar népnél már régen süket fülekre talál.
Megindult hát Budapest ellen a történelem legtragikusabb, leggonoszabb rohama. A budapesti rádió ezt így fejezi ki: Budapesten teljes erővel folyik a rend helyreállítása. Szabad embervadászatot rendeltek el, háromnál több emberre már lőni kell, mintha az a kirgiz barom számolná a járókelőket, és aszerint lőne, hány embert lát együtt. A Szovjetunió történelme csupa vér, hazugság, gyalázat, de ennél nagyobb gonosztettet még nem követett el. Egyszer már elfoglalta, "felszabadította" Budapestet. Láttuk, hogyan harcolt, milyen gyáván, vérengzően, hogyan loptak, raboltak a hordák, hogyan pusztították, gyújtották fel minden cél és értelem nélkül a házainkat, hogyan gyalázták meg asszonyainkat. Ezt a szörnyűséget szabadította most rá Budapestre a Szovjetunió kormánya és a halálra rémült magyarországi ügynöksereg. Több mint tíz éven át hirdették, hogy a dicsőséges szovjet hadsereg meghozta a felszabadulást. Ennek a tízéves hazugságnak a gyötrelme idézte fel a mostani csodát, és hozta meg végül is a felszabadulást. Most szabadul fel Budapest! Most, amikor az ázsiai hordák megint szétömlenek az utcán, pusztítják tündérszép fővárosunkat, ölik a népet, és végre hazudozás nélkül, őszintén megmutatják, mi az a hatalom, amely most már másodszor borítja lángba Budapestet. Az első bevonulásnál a szovjet csapatok a világ legszörnyűbb szolgaságát hozták, de most, ez a második szovjet betörés végül is meghozza a felszabadulást.
Egy világhatalom az emberi életért harcoló nép ellen, egy békét, jólétet szajkózó kormányzati rendszer a békéért, szabadságért hadba szállt főváros ellen, ez olyan döfés a rabszolgarendszer oldalában, amelyet sohasem tud kiheverni. A szovjet ágyúk, géppisztolyok előtt magyar életek, magyar házak omlanak össze, ebből a vérből, ezekből a romokból új élet fakad. De ami a szovjet puskacsövek előtt végleg és mindörökre elpusztult, az a kommunista párt és a kommunista diktatúra Magyarországon.
Lehet, a harc kimenetele még kétséges, de lehet, hogy a szomszédos országokból is odaparancsolt szovjet haderő átmenetileg megteremti Budapesten a temető csendjét. De ez nem rend, ez nem csend! Nem az alkotó munka feltétele, és ezerszer nem a kommunista államvezetés lehetősége. A kommunista párt és kormányzási lehetőség most vérzik el a budapesti utcán. Akármi lesz a harc kimenetele, ez már halott. Aki ezt a borzalmat Magyarországra, Budapestre hozta, a szovjet beavatkozást moszkvai parancsra vagy anélkül kikönyörögte, aki ezért vállalja a felelősséget, aki ezért hálás, az nemcsak erkölcsi, politikai halott, hanem fizikailag sem lesz helye többé Magyarországon. Kommunistának lenni ma annyit jelent, meghúzódni a magyar népre hajtóvadászatot rendező szovjet gyilkosok mögött, helyeselni és megköszönni, hogy ágyúkkal lőnek a szabadságáért felvonult fegyvertelen, védtelen tömegbe, boszorkánytáncot járni meggyilkolt asszonyok, gyermekek holttestén, kommunistának lenni annyit jelent, tömeggyilkosnak lenni, vadállatnak lenni, amelyekkel szemben nem kötelezők az emberi együttélés szabályai.
Lehet, hogy a Szovjetunió megpróbálja, hogy kényszermunkatábort, vorkutát csináljon Magyarországból. Lehet, de nem valószínű. Az emberi butaságnak és hitványságnak olyan foka kellene ehhez a kísérlethez, amely talán Moszkvában sincs meg. Valószínű, hogy megpróbálja majd újra meg újra átmázolni budapesti rendszere förtelmes arcát, becsalogatni hülyéket vagy árulókat az úgynevezett kormányba, amely ígéretekkel, fogadkozásokkal és látszatintézkedésekkel próbálja megmenteni a kommunista diktatúrát. Ennek a kísérletnek az ideje lejárt. Kommunistával nincs együttműködés, mert mától kezdve nincs kommunista Magyarországon, csak gyilkos van! Csak muszkavezető van, akit irtózattal kell elkerülni, vagy a megsértett, megtiport erkölcs és jog nevében törvényesen felelősségre vonni! Nincs termelés, nincs munka kommunista vezetés alatt! Nincs mit kormányozni, mert a gyilkosok kormánya alatt nincs élet! A magyar nép ezzel a százszor szent harcával bebizonyította, hogy inkább meghal, de ez alatt az uralom alatt nem él tovább. A moszkvai ügynököknek már csak egy lehetőségük van: a magyar vértől csöpögő gyilkos hordákkal együtt kitakarodni az országból.

Kedves Hallgatóink! Balogh Balázst hallották.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!