Rendkívüli kommentár - Mindszenty József köszöntése

A prímás szabad! Kérjük, hallgassák meg Balogh Balázs köszöntését!

Szeretettel és hódolattal köszöntjük Mindszenty Józsefet, a katolikus egyház bíborosát, Magyarország prímását, otthonában, szabadon, a Magyar Katolikus Egyház élén. A szabadságharc kitörésének első pillanatában tudtuk, hogyha ez a szabadságharc meghozza Magyarország felszabadulását, a győzelem egyik első eredménye lesz legnagyobb élő fiának, Mindszenty Józsefnek személyi, egyházi és politikai szabadsága. Azoknak a lelkében, akik átdolgozott nappalokon és átvirrasztott éjszakákon át, szorongó szívvel figyelték ennek a szemünk előtt megvalósuló csodának minden mozzanatát, pillanatig sem volt kétség az iránt, miért harcol a nép. A cél világos volt, a részletek ezekben a pillanatokban nem fontosak. De fölmerült a kérdés, hogy ennek a minden fiában és lányában hőssé magasztosult népnek van-e vezére? A szabadságharc minden megnyilatkozása, az ifjúság, katonaság, munkásság, gyermekek és öregek halálmegvetése, a legmerészebb fantáziát túlszárnyaló hőstettek, az a gondosság, amellyel minden piszkot vagy rágalom-lehetőséget távol tartottak, az az okosság, amellyel a nép elutasított minden benyálazó, leszerelő kísérletet, mindez kedves hallgatóim, valami láthatatlan bölcs és lángeszű irányításra vallott és senki sem tudta ki az irányító.
A kérdésre most itt a válasz: Mindszenty József. A prímás rab volt. Nem volt vezérkara, szervezete, nem osztott szét fegyvereket, nem adott politikai programot, nem osztogatott parancsokat a hadban álló népnek. De szelleme ott volt a budapesti utcán, lelkesített, védett, utat mutatott, lángra gyújtotta a legszentebb tüzeket az egész országban. Vannak igazságok, amelyeket nem kell minden nap kimondani, vannak egyéniségek, akik akkor is vezetnek, ha nincsenek jelen vagy nem beszélnek róluk. A fiatalság, amely először nézett szembe az ellenséges fegyverekkel, a nép, amely egy emberként kiáltotta oda a világnak, hogy inkább meghal, de szolgaságban élni nem akar, Mindszenty népe volt. Azokért az eszményekért harcolt és győzött, amelyeket a ma élő magyarok közül legjobban és legszebben a prímás képvisel.
A nagy egyéniségek egyik sajátsága, hogy mindenki úgy érzi, van vele valami személyes kapcsolata.
Engedjék meg, kedves hallgatóim és bocsássák meg, ha elmondom az enyémet. Kisdiák voltam a szombathelyi gimnáziumban. A Mária-kongregáció elnöke Péhm József volt. Nagydarab, keménykötésű, feketehajú nyolcadikos, a szemében valami furcsa tűz lobogott. Kicsit féltünk is tőle, keveset nevetett és nem nagyon barátkozott. De egy kiránduláson, amikor már nagyon lihegtünk, vállára vette valamennyiünk hátizsákját. Negyvenötben a kommunisták börtönében voltam, amikor híre jött, hogy Mindszenty József lett a prímás. Az elgyötört, félig agyonvert, koplaló, piszkos foglyoknak aznap örömünnepük volt. A kommunisták engem másodszor is be akartak börtönözni, ezúttal három évre és már hetekkel azelőtt megvolt az ítélet. Nem értettem miért nem fogtak el. Egyik népbíró ismerősöm megmondta: az egész ügyészség a Mindszenty-perrel foglalkozik, ilyen kisebb ügyekre nem ér rá. A prímásnak köszönhetem, hogy elmenekültem.
Mindenkinek vannak ilyen személyes emlékei. Az egyik ott volt a Szikla-kápolnánál és megérinthette kicsiny, szerény kocsiját, amellyel az országot járta. A másik két napig gyalogolt hóban, fagyban, hogy meghallgathassa egy alföldi városban. A fiatalság hallott róla az apjától, a papjától s az öregek csendes imáikban elsuttogták a prímás nevét.
Utolsó nagy harcát azért az ifjúságért vívta, amely most elsőnek harcolt az utcán. Minden erejével védte az egyház és a szülő jogát, hogy taníthasson, nevelhessen, megvédhesse az ifjú lelkeket az ellen a veszedelem ellen, amelynek elszántságát ő látta meg legtisztábban. Tudta milyen sors vár rá és vállalta ezt a sorsot. Az ifjúságért vívott harcából ragadta el az önkény és zúdult rá a legnagyobb védelmezőjétől megfosztott fiatal lélekre. Ez a fiatalság most bebizonyította, hogy a 8 éves szakadatlan merénylet hiábavaló volt; nem veszett el, nem romlott meg, hű maradt azokhoz az ideálokhoz, amelyekért Mindszenty József a börtönbe ment. A 8 éves mérhetetlen szenvedésben és ezeknek a napoknak csodálatos harcaiban újjászületett új Magyarország és a hivatott, Istentűl küldött vezető találkozik ezekben az órákban - büszkén és boldogan néznek egymás szemébe.
A magyar népet az elmúlt 8 esztendőben senki sem képviselte jobban és tisztábban a világ közvéleménye előtt, mint a kommunisták börtönében tartott prímás. Mindszenty áldozatvállalása volt az első világraszóló csapás a kommunista hatalmi rendszeren; a prímás pöre ébresztette rá a háború utáni hangulatban tévelygő, gonosz praktikákkal elszédített világot, hogy mi történik a Szovjetunió által megszállt országokban felszabadítás jelszava alatt; milyen szörnyű veszedelem leselkedik azokra a népekre, akik nem védekeznek idejében. A prímás pöre egyik elindítója volt a Nyugat védelmi készülődésének, annak a korszaknak, amelyet hidegháború néven ismer a történelem. A börtönben ülő prímással szemben a rendszer tehetetlen volt, Mindszenty József sorsa és egyénisége jelentette Magyarországot és ez ellen semmiféle diplomáciai manőverrel, erőszakoskodással, hazudozással nem lehetett tenni semmit.
Abban a pillanatban, amikor Magyarországon megnyíltak az ajkak, elhangzott a követelés: engedjék szabadon Mindszentyt, helyezzék vissza prímási méltóságába! Ez most megtörtént. A szabadságharc győzött és ennek a győzelemnek éppen olyan szimbóluma Mindszenty József a magyar egyház élén, mint amilyen szimbóluma volt az eltiport, meggyalázott, rabságban tartott Magyarországnak a kommunisták börtönében. A győztes népnek temérdek tennivalója van. Mindenekelőtt meg kell indítani az életet, temetni kell, gyógyulni, enni, ruházkodni, dolgozni. Be kell rendezni az új államot, meg kell teremteni az intézményeket, amelyeket a nép követel, az állami berendezkedést, ahogyan a nép akarja. Ebben az államépítő, sebeket gyógyító nagy munkában Mindszenty József egyénisége ragyog előttünk. A prímásnak első megnyilatkozása szabadon bocsájtása után egyetlen mondat: „Ott folytatom, ahol 8 évvel ezelőtt abbahagytam.”
Köszönjük ezt a kijelentést! Köszönjük a Mindenhatónak, hogy Mindszenty Józsefet egészségesen visszaadta népének! Várjuk és követjük az útmutatást!

Kedves hallgatóink, Mindszenty Józsefet köszöntötte Balogh Balázs.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel