Munkáskommentár

Szignál

Munkáskommentárunk következik! A nemzet szabadságharcából a dolgozók a többi társadalmi réteghez hasonlóan veszik ki részüket. A diákokkal és katonákkal élére álltak a harcnak, megteremtették a szolidaritás frontját. A cél az egység megtartása, amíg teljesítik a követeléseket és azon túl a reformok megvalósítását. Hallgassák meg Péter Mihály írását a munkások feladatairól!

Kedves Munkástársaim! Kedves Barátaim! Az egész szabad világ elismeréssel adózik az öt napja tartó küzdelem hőseinek. A nemzet szabadságharca az idegen befolyás ellen megmozgatta az egész világot. Ti, az üzemek és bányák munkásai a magyar fiatalokkal, katonákkal, parasztokkal együtt vettetek részt az első perctől kezdve, mert felismertétek, hogy az idegen beavatkozás kivédéséhez az egész nemzet közös állásfoglalása szükséges. A harc a magyar nemzet jólétéért, a nemzeti függetlenségért, az alapvető emberi jogokért, a szabadságért folyik. Az eddigi harc eredményeképpen az ország legnagyobb részét a szabadságharcosok tartják kezükben. Szétesett a központi hatalom. A budapesti rádió csak néhány ember nevében beszél. Az ország különböző vidékein önálló hanggal szólaltak meg az adók, és rajtuk keresztül munkások is beszéltek. A vidékenként újjáalakult Magyar Nemzeti Tanácsok egyöntetűen követelik a szovjet csapatok azonnali kivonását a szabadságharcosok követeléseinek teljesítését. A nemzet szabadságharcában a közös célok eggyé olvasztják az érdekeket, nincs külön paraszt-, katona-, vagy munkás-szabadságharcos, csak magyar van, és velünk szemben az idegen hordák. Nagy ideálokért folyik a küzdelem, de a közös ügy az apró egyéni érdekek azonosságából fonódik össze. A ti helytállástokkal magyar dolgozók, a sztálinisták alól kicsúszott az utolsó gyékény! Fegyverrel semmisítettétek meg azt az érvet, hogy a párt a dolgozók hatalmának letéteményese. Nem igaz, hogy a párt és a munkásosztály azonos. Nem igaz, hogy néhány vezető központi irányításával egyetértünk. A hatalmat valóban a nemzet kezébe kell adni. A kormány nevében beszélő budapesti rádió még mindig a régi frazeológiát használja. Még vannak egyesek, akik úgy hiszik, hogy lehet a nép nélkül, a nép nevében kormányozni. Különféle módszerekkel próbálkoznak. Szeretnék feltámasztani, a régi testületeket, ketten, hárman határozatot hoznak, és azt szeretnék, ha ezeket végrehajtaná valaki. Nem kérünk a központi intézkedésekből! Nem kérünk a parancsokból! A kormány kritikus helyzete palástolására segítségül hívja a levitézlett testületek közül a SZOT-ot is. A SZOT nevében fölhívást intéztek az üzemek dolgozóihoz. A SZOT nevében, amely negyvenkilenc óta a kormány cselédje volt, vezetői busás fizetést fogadta el a párttól, és a dolgozók hajszolásával szolgálták meg az árulók kenyerét. Nos ez a SZOT felhívás arcátlanul arra mer hivatkozni, hogy megvalósult a munkásosztály kívánsága, az üzemeket munkástanácsok fogják vezetni. Azt merészeli állítani ez a pártcseléd-álszervezet, hogy ez az intézkedés betetőzése a gyárak népi tulajdonba vételének. Mintha eddig a roboton kívül valami közünk lett volna az üzemhez. Mintha akár egyetlenegyszer beleszólásunk lett volna a nevünkben gyakorolt hatalom intézkedéseibe. Mintha az államkapitalista rendszer legfőbb célja nem a kizsákmányolás lett volna. A dolgozók, amikor fölkeltek a rendszer ellen, akkor a rendszert minden eddigi intézményével együtt ítélték el. Újakért harcolnak! Új és szabad szakszervezetért, szabad munkáspártért, a szervezkedés szabadságáért! Nem apró reformokról folyik a vita, nem arról, hogy milyen mértékben legyen központi az irányítás. Az a kérdés, hogy milyen arányban részesül a termelés hasznából a munkásosztály. Alapvető elvekről, döntő ideálokról. A harc különféle fázisaiban nem szabad elfelejtkezni ezekről. Mindig a végső cél lebegjen a munkások szeme előtt. Nem lehet engedni, hogy az idegen érdek képviselői most új szólamok hangoztatásával férkőzzenek be a munkások bizalmába, és megpróbálják restaurálni szennyes sztálinista rendszerüket. A munkásosztály elutasító magatartása annyira spontán, és annyira egyöntetű, hogy ezt nem lehet félremagyarázni. A harc közben is a jövőt építjük, és ennek a jövőnek kell tükröződnie az újjáalakuló tanácsokban is. Ahhoz, hogy kívánságainknak, követeléseinknek nyomatékot tudjunk adni, erőre van szükség. Az annyiszor bevált munkás szolidaritásra. Ne azok beszéljenek, akik eljátszották szerepüket. A munkások ne engedjék ki kezükből sorsuk irányítását. Egységben az erő! A közös fellépés hatalom. Erőt, hatalmat a munkások kezébe!
Az első perctől kezdve, amelyik munkás tehette, fegyvert szerzett magának, és azóta is aktívan szól bele sorsának irányításába. Fegyver az egész országra kiterjedő általános sztrájk, amelyet közös elhatározásból addig folytat a munkásság, amíg minden kívánságát teljesítik! Egységes a magatartás abban is, hogy semmiféle ígéret se jelenti a követelések teljesítését. A munkások teremtették meg az idegen beavatkozók elleni védekezés műszaki feltételeit. Azóta is állandó készültséggel, éberséggel segítik a szabadságharcot. Ezek harci feladatok, de emellett gondolni kell arra is, hogy a vívmányok megtartását is csak erővel lehet biztosítani. Nem üres szólam az a jelszó, hogy hatalmat a munkások kezébe. A hatalom és erő egyazon fogalmak. Az első naptól kezdve jól beváltak a harci módszerek, miért dűlnénk be megnyugtató felhívásoknak. Aki ma azt hirdeti, hogy itt a munkafelvétel ideje, az a közös magatartás fegyverét hajítja el. Gondoljunk arra, hogyan kezdődött! Fegyvert szerzett, aki tehette. A dolgozók elhagyták az üzemeket, kihirdették az általános sztrájkot. Elhatározták, hogy az ígéretet nem fogadják el a követelések teljesítésének. Elhatározták, hogy mindaddig folytatják a küzdelmet, amíg a szovjet intervenció meg nem szűnik, és ki nem vonják az idegen csapatokat az országból! Ez a közös magatartás, ezek a határozatok jelentették az erőt. Ezek tartották ébren azt a szellemet, amelyen tankokkal és repülőgépekkel sem tudott erőt venni a szovjet erőszak. Ne felejtsék el azok, akik a harci szünetben részt vesznek a tanácsok munkájában, és a dolgozók érdekeinek képviseletére vállalkoznak: Nem engedhetik, hogy idegen hang érvényesüljön! Nem engedhetik, hogy egyesek a régi rend jelszavaival kísérletezzenek! Szervezzék tovább a munkások erőit!
Még nem érkezett el a munkakezdés ideje. A puskával, ágyúval és tankokkal egyenlő értékű fegyver a sztrájk, a munkások szolidaritása. Le kell vonnunk a történelmi tanulságot: nem bízhatjuk többé másra sorsunk irányítását! Munkásokat a tanácsokba! Olyanokat, akik kitűntek a harcban, akik bátorságukkal mutatták meg, hogy együtt éreznek a többiekkel. A munkásmozgalom régi szelleme érvényesüljön mindenütt: a barikádokon, az üzemekben és a tanácsokban. Mindenki egyért, egy mindenkiért! A nemzet érdeke helytállást követel!

Péter Mihály munkáskommentárját hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!