Nemzetközi sajtószemle

Most következő nemzetközi sajtószemlénkben nyugati lapok véleményét ismertetjük különböző világpolitikai eseményekről, amelyeknek alakulására a magyar szabadságharc befolyást gyakorolt.

A New York Times, Amerika egyik legfontosabb lapja, vezércikkében Eisenhower elnök újbóli megválasztásával kapcsolatban a következőket írja:
A nyugati világ kormányai s mindazok, akik ismerősek az amerikai politikai szokásokkal, megelégedéssel vették tudomásul, hogy Eisenhowert újra megválasztották. Ez a megválasztás elejét veszi annak, hogy a jelen válságos világhelyzetben rendszerváltozás következzék be az Egyesült Államokban és az elnökválasztás, valamint az elnök hivatalbelépése közötti két hónapban a kormányzás megbénuljon.
A New York Times a továbbiakban így ír:
A válságos világban a legdrámaibb hang, ami az elnök felé szól, a szabadságukért harcoló magyar hazafiak sürgető segélykiáltása. A vezércikk második része felháborodva utasítja vissza a moszkvai hazug propagandát, amely a magyar szabadságharcot fasiszta ellenforradalomként próbálja beállítani, és rámutat arra, hogy éppen a szovjet hadsereg által véghez vitt mészárlás a reakciós ellenforradalom. Végül ezt írja:
Az amerikai kormány jelenlegi álláspontja arra mutat, hogy a magyar szabadsághősök meghallgatásra találnak.

A másik New York-i lap, a New York Herald Tribune is Magyarországgal foglalkozik vezércikkében. További lépéseket követel az Egyesült Nemzetek Szövetsége részéről és sürgős anyagi segítséget az amerikai társadalomtól, hogy megsegítsék a magyar menekülteket, akiket a kommunista vérengzés űzött el otthonaikból.

A New York Times egy másik cikkében a bolsevista forradalom 39. évfordulójáról a következő szavakkal emlékezik meg:
Az évforduló moszkvai megünneplése az erkölcsi fertő mélypontján zajlott le. Amíg Moszkvában ünnepeltek, Magyarországon a Vörös Hadsereg magyar hazafiak vérét ontotta, ártatlanok vérét, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy szabadon akartak élni.
A moszkvai ünnepségek fő szónoka Szuszlov volt, és a választás ugyancsak jóra esett. Utóvégre is Szuszlov volt az, aki június havában Budapestre utazott, hogy Rákosi Mátyást megerősítse hivatalában. Két héttel ezelőtt Szuszlov megint megfordult Budapesten, információkat gyűjtött, és az általa szerzett értesülés alapján határozták el, ő és kremlini kollégái, hogy Magyarországon vérnek kell folynia. Méltó tehát, hogy az ártatlan magyarok halálos ítéletének aláírója legyen a bolsevista forradalmi évforduló ünnepi szónoka, hiszen ő olyan nagyon jól testesíti meg ennek a forradalomnak a szellemét. Eddig nincs is semmi kifogásunk. De a sok hazugságot, amit Szuszlov mester a magyar szabadságharcra próbál kenni, felháborodva utasítjuk vissza. A hősi magyar harcosokat horthysta és fasiszta bérenceknek próbálta feltüntetni. Mr. Szuszlov hazudott. A magyar szabadságharc az egész nemzet spontán harca, egy hősi nemzet felkelése, amely nem hajlandó a szovjet igában élni. Aki ellenforradalmi és reakciós ma Magyarországon, az a mészárló Vörös Hadsereg.

A Bécsben megjelenő osztrák lap, az Österreische Neue Tageszeitung is hasonló szellemben emlékezik meg a bolsevista forradalom moszkvai ünnepléséről, amikor így ír:
Moszkvában ünnepelnek, Magyarországon pedig ropognak a fegyverek, dörögnek az ágyúk. A szovjet katonák lőnek azokra, akik hozzájuk hasonló sorból kerültek ki; munkásokra, parasztokra. Kell-e még ennél is ékesebb bizonyíték arra, hogy a szovjet hadsereg nem az elnyomottak védelmére létesült, hanem arra, hogy ő legyen az elnyomó. A továbbiakban arról ír a lap, hogy a szovjet a semlegesség megsértésével vádolja Ausztriát. Ezeket a koholt vádakat - mondja a bécsi újság - a leghatározottabban visszautasítjuk. Nem tagadjuk, hogy a magyarországi események borzalommal töltenek el bennünket. Nem tagadjuk, hogy minden részvétünk a magyaroké, hogy osztozunk gyászukban. Semlegességünket azonban nem sértettük meg, már csak azért sem, mert annak megőrzésével tudjuk a legjobb szolgálatot tenni a magyar népnek. De azon csak nem csodálkozhatik a Szovjetunió, hogy teljes szívünkkel a szabadságukért harcoló magyarokkal érzünk. Mindennek dacára, Ausztria szigorúan betartotta mindazon kötelezettségét, amelyet függetlenségének visszanyerésekor magára vállalt. De igenis segítettünk emberileg, ahol csak lehetett, éspedig politikai véleményre és pártállásra való tekintet nélkül.
Egy másik helyen ugyanez a bécsi lap az osztrák kommunista párt sorainak bomlásáról számol be. Beszámolójában elmondja, hogy a párt Központi Bizottságának legutóbbi ülésén parázs botrány játszódott le. A bizottságot azért hívták egybe, hogy testületileg üdvözölje a magyarországi kommunista rezsimet, a szovjet szuronyok által protezsált Kádár-kormányt. Amikor a bizottság elnöke, Koplenig elvtárs bemutatta az üdvözlő szöveget, a bizottság több tagja vonakodtak aláírni, tekintettel a magyarországi vérfürdőre. Ezek a tiltakozó bizottsági tagok el is hagyták az üléstermet, és az üdvözlő táviratból nem lett semmi. A lap szerint az osztrák kommunista párt soraiban a sztálinista vonal és a függetlenebb érzésűek között már régóta lappangó viszály robbant ki ezen az ülésen.

Végül pedig egy kanadai újság, a Toronto városában megjelenő Toronto Globe című lap vezércikket ismertetjük:
A Szovjetunió arroganciával válaszolt az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendeletére, amely fegyverszünetre szólította fel, valamint csapatainak Magyarországról való visszavonására. Arroganciával és további fegyveres erőszakkal. Arra a felhívásra, hogy az ENSZ vizsgálóbizottságát engedje be Magyarországra, nem is válaszolt. A Toronto Globe vezércikkének további részében a Szovjetuniónak az ENSZ-ből való kitiltását mérlegeli:
A lépés súlyos, tudjuk, de mi értelme lenne a Szovjetuniót továbbra is megtűrni egy olyan szervezetben, amelynek szelleme iránti megvetését több ízben is kimutatta. A magyarországi jogtiprás az utolsó és legsúlyosabb sérelem, amelyet a szovjet az ENSZ alapokmánya ellen elkövetett. A sérelmek listája hosszú. Fennállásának kezdete óta a Biztonsági Tanács munkája valósággal megbénult a szovjet vétók özönétől. Ne is beszéljünk a szovjet viselkedéséről a koreai háború alatt. Ok éppen elegendő van arra, hogy a Szovjetuniót kiutasíthassuk az Egyesült Nemzetek Szövetségéből. Az alapszabály második pontja kötelezi a tagokat a szabályok jóhiszemű betartására. A hatodik pont kimondja, hogy az olyan tag, aki következetesen megsérti az alapszabályokat, kizárható. A huszonötödik pont pedig kötelezi a tagokat az ENSZ döntéseinek elfogadására. Amint mondottuk - fejezi be a lap cikkét -, a Szovjetunió kizárására bőségesen van ok, lehet belőle válogatni.

Nemzetközi sajtószemlénket hallották.