Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemlénk következik.

Egy nagy amerikai lap, a Christian Science Monitorban megjelent véleményeket ismertetjük. A lap három cikket is szentel a magyar kérdésnek. Az egyikben azzal foglalkozik, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésén a Magyarország elleni szovjet agresszió tárgyalásán az ázsiai államok tartózkodtak a szavazástól. A cikk többek között a következőket mondja:
Az utolsó néhány nap eseményei egyéneket és nemzeteket is erős próba elé állítottak, hogy milyen álláspontot is foglalnak el az erkölcs alapvető kérdésében. Eisenhower elnök jól tette, amikor kimondta, nem lehet külön törvény gyengéknek és az erőseknek, egyik az ellenfeleknek, másik a barátoknak. Nehru miniszterelnök ugyanezen meggondolás alapján kapcsolta össze Magyarország ügyét Egyiptoméval, amikor elítélte, hogy népek elnyomására használják fel a modern fegyvereket. De mikor Indiának alkalma lett volna az ENSZ-ben felállni, és arra szavazni, hogy a szovjet szüntessen tüzet Magyarországon és vonja ki csapatait, nem élt az alkalommal. Tartózkodott a szavazástól, és így tett 13 másik ázsiai és afrikai nemzet. Nem tettek így az egyiptomi invázió esetében. Ők az ügyben egyszerűen csak izraeli, brit és francia haderők Egyiptom elleni támadását látták, és ezért siettek a tűzszünet és a csapatok visszavonása mellett szavazni.
A lap aztán így fejti ki véleményét:
A szavazást korrektnek tartjuk, és mi már sokszor hálásak voltunk az emelkedett erkölcsi felfogásért és emberies érzelmekért, amelyeknek ezek a nemzetek tanújelét adták az ENSZ-ben. De a békét nem lehet egyoldalú erkölcsre felépíteni. Nem kevesebb méltatlankodást, nem kevesebb erőfeszítést, a mészárlást és a népek elnyomása beszüntetésére kell kiváltania annak, ami Magyarországon történt. A dolgokat magyarázgathatjuk. Sok ázsiai és afrikai különösképp rokonnak érzett egyiptomiakat, de nem a magyarokat. Sokan közülük Franciaország vagy Anglia gyarmatai voltak. Sosem voltak azonban szovjet csatlósok. Az is lehet, hogy egyes delegációknak nem volt idejük utasítást kérni kormányuktól, és még korrigálhatják tartózkodásukat. Mi bízunk benne, hogy ez a korrigálás meg fog történni. És abban is bízunk, hogy amikor az ENSZ a közvetlen beavatkozásnak ezt a két példáját tovább tárgyalja, ezek a tartózkodók elfogadják Eisenhower elnök álláspontját, és pártatlanul támogatni fogják egész erkölcsi erejükkel. Ha így cselekszenek, tiszteletet ébreszthetnek önmaguk, mint valóban függetlenek iránt, és az ENSZ, mint pártatlan békeszerető iránt is.
A Christian Science Monitor másik cikke a szovjet kétszínűségével foglalkozik, és kifejti a különbséget a magyarországi merénylet és az Egyiptom elleni támadás között. A cikk a következő megállapításokkal végződik:
Nehéz föl nem tételezni, hogy Moszkva szándékosan bátorította a magyarokat a politikai lépésre, amelyeket aztán ürügyül használt összezúzásukra. Moszkva részéről éppen olyan csalás történt, mint a japánok diplomáciai megbeszélései Washingtonban, a Pearl Harbour elleni támadás reggelén. Anglia és Franciaország kezdettől fogva következetesen hangoztatták a szuezi ügy tárgyalásaiban, hogy ragaszkodnak a csatorna nemzetközi ellenőrzéséhez. Mialatt kielégítő megegyezésre törekedtek a tárgyalásokon, nyíltan mozgósították haderejüket. Izrael már régóta figyelmeztetett mindenkit, hogy támadni fog. A hatalmi mérleg az ő kárára billent. Amit Britannia, Franciaország és Izrael tett, eltekintve attól, hogy az utolsó pillanatokban szándékukat eltitkolták Washington előtt, csak azok számára volt meglepetés, akik nem akarták elhinni, amit ezek az országok már előzőleg nyíltan megmondtak. Amit a szovjet Magyarországon tett, annak leplezésére felhasznált minden eszközt, amivel azok szoktak élni, akik rajta akarnak ütni a másikon. Egy világ választja el az embert, aki támad annak a védelmében, amit életérdekének tekint, és ezt ismételten ki is jelentette, attól, aki a mit sem sejtőt és tehetetlent minden figyelmeztetés nélkül üti le. Az első lehet, hogy nincs tisztában a veszéllyel, ami őt magát fenyegeti, és lehet, hogy súlyos hibát követ el, amikor maga próbál segíteni önmagán. A másik nyilvánvaló merényletet követett el. Amíg nem látjuk ezt a különbséget, Moszkva fenyegető veszély számunkra. Csak ha felismertük, akkor nyílik meg a lehetőség, hogy visszaállítsuk a szabad világ egységét egy hatalom ellenében, amely értésünkre adta, hogy el van szánva mindenfajta fegyvert, még atombombát is bevetni a Közel-Keleten. Épp most a legvégzetesebb tévedés volna azt hinni, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael olyan mértékben bűnösek, mint Moszkva. Moszkva pedig azt reméli, hogy mi épp ezt fogjuk tenni.
A Christian Science Monitor harmadik cikke többek között a következőképp vélekedik a Kádár-féle bábkormányról:
A kormányprogram sok helyen szinte szóról szóra egyezik Nagy Imre kormányának programjával, és a népek közösségéről kiadott szovjet kormánynyilatkozattal. De a szellem megváltozott. A kilátásba helyezett engedményekben nyoma sincs a szabadság leheletének és a nép akaratának. Egyszerűen bürokratikus intézkedésekké váltak, amelyeket a párt céljai határoznak meg. A kormány bejelentése, hogy a kabinetbe meg fogja hívni más pártok és párton kívüliek képviselőit is, akik készek vele együtt védeni a szocialista vívmányokat, mutatja, hogy az egész pont ellentéte lesz az igazi koalíciónak, amelyben minden pártnak a maga jogát kellene képviselnie. Kádár programja, amelyet előbb jelentettek be Moszkvában, mint ahogy a magyar népnek kihirdették, csak az elnyomás és népleigázás légkörében vihető keresztül. De Moszkva ugyancsak vereséget szenvedett. Elvesztette tekintélyes részét a jóindulatnak, amit az utóbbi években annyi fáradtsággal szerzett meg fél Ázsiában és az egész világon a szimpatizáló semlegesek milliói körében. A bolsevisták aljas módszerei ismét leplezetlenül állnak a világ előtt.
A Christian Science Monitor cikke végül a szovjet alávaló kétszínűségét elemezve a következőket írja:
Ahogy a szovjet tárgyalásra hívta a magyar kormányt, a szovjet ügyet nagy tapasztalattal rendelkező szakértőit arra a meghívásra emlékezteti, amelyet 1945 tavaszán Sztálin intézett a lengyel földalatti mozgalom vezetőihez. A Szovjetunió haderejének főparancsnoka becsületszavát adta a 16 lengyelnek, hogy nem történik bántódásuk, de amint Moszkvába érkeztek, a Ljubljanka börtönébe vitték őket. Ennek az árulásnak az emléke még ma, 12 évvel később is útjába áll minden szovjet erőlködésnek, hogy kiengeszteljék a lengyeleket. A hitszegés, amellyel Nagy Imre törvényes magyar kormányát tőrbe csalták, a szocialista nemzetek közössége eszményét komédiává változtatta, és szükségképpen megbénítja a budapesti bábkormány erőlködését liberálisabb politika irányába.

Nemzetközi sajtószemle hangzott el. Egy nagy amerikai lap cikkeit ismertettük Magyarország sorsáról.