Széljegyzetek

Széljegyzeteink következnek.
Vér Károly, Péter Mihály, Vasvári Gergely és Igaz Valér glosszáit közvetítjük.

Szignál

Működnek, ámbár rettegve a rögtönítélő bíróságok. Előttük a nemzet szabadságának bátor harcosai állnak; az ő életükre mondják ki egy törvénytelen, idegen szuronyokkal támogatott statáriális rendelet alapján a halálos ítéletet. De vajon csak ők állnak a jogtalanság hevenyészett bírói pulpitusai előtt? Nem! Szimbolikusan és valóságosan is az egész nemzet áll ott! Nyolc hosszú évig ezek a sztálinista pártbíróságok mondták ki a halált, a szabadságvesztést, a deportálást és az internálást száz meg ezer honfi fejére. Közben, néhány hónapra, a reformok mellett tüntető közvélemény lefogta kezüket és megkötötte nyelvüket. De ma a moszkvai ügynökség parancsára újból kezdik a vérengzést, és ki tudja, hová jutnak, ha a közvélemény, a nemzeti összefogás ténye meg nem állítja őket. Mit tehetne szabadságharcáért, és önnön jövőjéért ez a közvélemény? Mit tehetne azért, hogy a sztálinista reakció erői többé fel ne támadhassanak az országban? Fegyvere csak a további szívós ellenállás, a nemzeti függetlenség gondolata melletti demonstratív kiállás lehetne. Sorsának jobbra fordításáért csak akkor használhatná fel a hatalom mai pánikhangulatát és az új magyar szabadságharc világraszóló eredményét, ha most gazdasági, termelő hatalmának kényszerítő erejével az engedékenység politikájának továbbfolytatására szorítaná, és egyszer s mindenkorra lehetetlenné tenné a sztálinizmus restaurátorainak próbálkozásait. Igen, akkor látná a szabadságharc nagyszerű eredményeit a nemzet, ha most ki tudná mondani azt, aminek kimondásában a szabadság hőseit megakadályozta az önkény, ha ki tudná mondani azt, hogy nincs más hátra, csak az általános sztrájk, egészen addig, míg a szovjet hatalom hitvány cselédei ki nem hirdetik az általános amnesztiát!