Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései
1956. november 12. 16:40 ● 06:11
00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Kedves Hallgatóink, rendkívüli riportunk következik. Stockholmi és bécsi munkatársaink jelentését hallják arról az akcióról, amelyet a szabad világ jogászai a magyarországi emberirtással kapcsolatban folyamatba tettek.
A hágai nemzetközi jogászbizottság, ami a szabad világ jogtudósainak és jogászságának vezető testülete elhatározta, hogy sürgősen vizsgálóbizottságot szervez. A cél dokumentumokkal a Magyarországról felvett hiteles tanúvallomások alapján adatszerűen kivizsgálni a Magyarországon elkövetett törvénytelenségeket. A bizottság tárgyi bizonyítékokat kíván szerezni a Magyarországon folyó népirtásról, a genfi vöröskeresztes egyezmények megsértéséről, az elkövetett embertelenségekről és így tovább.
A Nemzetközi Jogászbizottság álláspontja szerint ugyanis mindaz, ami ma Magyarországon történik beleütközik a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948-ban létesült nemzetközi egyezménybe. A népirtásra vonatkozó nemzetközi konvenciót annak idején ünnepélyesen elfogadta a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság is. A Nemzetközi Jogászbizottság bizonyítékait megfelelő formába az Egyesült Nemzetek Szervezete és ezzel a világ közvéleménye elé fogja tárni.
Ezzel az akcióval párhuzamosan megmozdult a svéd jogásztársadalom is. Kezdeményező a svédországi jogászszövetség.
A svédországi jogászszövetségben tagként szerepel az ország valamennyi bírája, ügyvédje, ügyésze és jogi kari professzora. A szövetség vezetősége három egyetemi professzor, a legfelsőbb bíróságok tagja, aki Svédország legtekintélyesebb kriminalistája és egy állami főügyész a legutóbb ülést tartott.
A vezetőség felhívást szerkesztett, amelyet eljuttattak Östen Undén svéd külügyminiszterhez azzal a kéréssel, hogy továbbítsa az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének. A felhívás szövege, amelyet többek között Henrik Munktell, az uppsalai egyetem professzora, Eek professzor, Schmidt Folke egyetemi tanár, Eliasson főbíró és Per-Axel Brommesson főügyész írt alá a következőket tartalmazza.
1948. december 9-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése konvenciót fogadott el a genocídium, vagyis a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában. Ezt a nemzetközi egyezményt többek között aláírta a Szovjetunió is és más államokkal együtt ratifikálta Svédország is.
Tegyük hozzá, hogy a népirtásra vonatkozó nemzetközi egyezményt 1954-ben még a Magyar Népköztársaság kormánya is ünnepélyesen törvényei közé iktatta. A svéd jogászok felhívása a következőképpen folytatódik.
Az egyezmény a népirtást a nemzetközi jog elleni bűncselekménynek minősíti. Ennélfogva az egyezményt aláíró hatalmak annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a népirtás vádját senki sem utasíthatja vissza azon a címen, hogy ez beavatkozás lenne valamely ország belügyeibe. Megállapította továbbá az ENSZ közgyűlése, hogy még azok az államok is kötve vannak a népirtásra vonatkozó nemzetközi egyezmény rendelkezéseihez, amelyek a konvenciót annak idején nem írták alá.
A felhívás ezek után részletesen ismerteti, hogy mit ért az egyezmény genocídium, vagyis népirtás alatt. Kifejti, hogy népirtásnak minősül valamely nemzeti csoport tagjainak megölése, továbbá olyan rendszabályok, mint valamely csoport deportálása olyan helyre, ahol az életviszonyok pusztulásukat eredményezhetik. Népirtás bűncselekménye nem csak valamely csoport tagjainak teljes, hanem részleges kiirtása is.
A megkísérelt népirtás is beleütközik az egyezmény rendelkezéseibe, kivéve az előkészületi cselekményeket. Az egyezmény azonban lehetővé teszi azt is, hogy idejében nemzetközi beavatkozást szervezzenek annak meggátlására, hogy a népirtás bűncselekményét elkövessék. Ennek az érdekében minden nemzet, amely csatlakozott az egyezményhez, javasolhatja az ENSZ megfelelő szervének, a Biztonsági Tanácsnak, vagy a közgyűlésnek, hogy foganatosítson olyan intézkedéseket, amelyek megelőzik, vagy meggátolják az emberirtást.
Ezután következik a kiáltvány legdrámaibb és Magyarországot közvetlenül érintő része. A Szovjetunió fegyveres erői ezekben a napokban irgalom nélküli támadást hajtanak végre Magyarország ellen. Ezzel az egész magyar lakosság létét fenyegetik, vagyis támadás folyik a magyar nép, mint nemzeti csoport ellen. Fennáll annak a veszélye, hogyha bevégződnék a katonai műveletek, az ország férfilakosságának túlnyomó többsége ellen megtorló rendszabályokat hoznak. Fennáll annak a veszélye, hogy a férfilakosság nagy részét megsemmisítik, vagy olyan helyre deportálják, ahol a számkivetettek elpusztulnak. Éppen ezért az ENSZ hatáskörébe tartozik az egyezmény értelmében olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek mindezt meggátolják.
A svéd jogászság kiáltványa ezután gyakorlati intézkedések meghozatalát sürgeti. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének elsősorban sürgősen tényekkel alátámasztott értesüléseket kell szereznie arra vonatkozóan, hogy mit jelent a valóságban a most folyó katonai művelet. Meg kell vizsgálnia mennyire áll fenn a magyar nép kiirtásának veszélye. Hasonlóképpen elsőrendű fontosságú lépés az is, hogy az ENSZ szólítsa fel a szovjet kormányt, hivatkozással a népirtásra vonatkozó egyezményre, magyarázza meg, mit jelent a szovjet csapatok magyarországi beavatkozása.
A svédországi jogászszövetség ezután nyomatékosan felhívja a külügyminisztert, hogy vizsgálja meg ezt a kérdést a svéd kormánnyal egyetértésben, és szükség esetén tegyenek azonnal lépéseket, hogy az ügyet valamennyi skandináv állam kormányával megtárgyalják. Egyesült erővel kell ezt a súlyos problémát az Egyesült Nemzetek Szervezete elé tárni, hogy megakadályozzák a genocídiumnak, az emberiség e borzalmas csapásának Magyarországon való dúlását.
A svéd jogászszövetség felhívását egyidejűleg megküldötte a hágai Nemzetközi Jogászbizottság elnökének is azzal a kéréssel, hogy a maga részéről is tegyen hasonló lépéseket, és kérje fel hasonló állásfoglalásra a különböző nemzeti társtagozatokat.
Rendkívüli riportunk hangzott el. Stockholmi és bécsi munkatársaink jelentéseit foglaltuk össze arról az akcióról, amelyet a szabad világ jogászai a magyarországi emberirtással kapcsolatban folyamatba tettek.
A hágai nemzetközi jogászbizottság, ami a szabad világ jogtudósainak és jogászságának vezető testülete elhatározta, hogy sürgősen vizsgálóbizottságot szervez. A cél dokumentumokkal a Magyarországról felvett hiteles tanúvallomások alapján adatszerűen kivizsgálni a Magyarországon elkövetett törvénytelenségeket. A bizottság tárgyi bizonyítékokat kíván szerezni a Magyarországon folyó népirtásról, a genfi vöröskeresztes egyezmények megsértéséről, az elkövetett embertelenségekről és így tovább.
A Nemzetközi Jogászbizottság álláspontja szerint ugyanis mindaz, ami ma Magyarországon történik beleütközik a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948-ban létesült nemzetközi egyezménybe. A népirtásra vonatkozó nemzetközi konvenciót annak idején ünnepélyesen elfogadta a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság is. A Nemzetközi Jogászbizottság bizonyítékait megfelelő formába az Egyesült Nemzetek Szervezete és ezzel a világ közvéleménye elé fogja tárni.
Ezzel az akcióval párhuzamosan megmozdult a svéd jogásztársadalom is. Kezdeményező a svédországi jogászszövetség.
A svédországi jogászszövetségben tagként szerepel az ország valamennyi bírája, ügyvédje, ügyésze és jogi kari professzora. A szövetség vezetősége három egyetemi professzor, a legfelsőbb bíróságok tagja, aki Svédország legtekintélyesebb kriminalistája és egy állami főügyész a legutóbb ülést tartott.
A vezetőség felhívást szerkesztett, amelyet eljuttattak Östen Undén svéd külügyminiszterhez azzal a kéréssel, hogy továbbítsa az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének. A felhívás szövege, amelyet többek között Henrik Munktell, az uppsalai egyetem professzora, Eek professzor, Schmidt Folke egyetemi tanár, Eliasson főbíró és Per-Axel Brommesson főügyész írt alá a következőket tartalmazza.
1948. december 9-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése konvenciót fogadott el a genocídium, vagyis a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában. Ezt a nemzetközi egyezményt többek között aláírta a Szovjetunió is és más államokkal együtt ratifikálta Svédország is.
Tegyük hozzá, hogy a népirtásra vonatkozó nemzetközi egyezményt 1954-ben még a Magyar Népköztársaság kormánya is ünnepélyesen törvényei közé iktatta. A svéd jogászok felhívása a következőképpen folytatódik.
Az egyezmény a népirtást a nemzetközi jog elleni bűncselekménynek minősíti. Ennélfogva az egyezményt aláíró hatalmak annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a népirtás vádját senki sem utasíthatja vissza azon a címen, hogy ez beavatkozás lenne valamely ország belügyeibe. Megállapította továbbá az ENSZ közgyűlése, hogy még azok az államok is kötve vannak a népirtásra vonatkozó nemzetközi egyezmény rendelkezéseihez, amelyek a konvenciót annak idején nem írták alá.
A felhívás ezek után részletesen ismerteti, hogy mit ért az egyezmény genocídium, vagyis népirtás alatt. Kifejti, hogy népirtásnak minősül valamely nemzeti csoport tagjainak megölése, továbbá olyan rendszabályok, mint valamely csoport deportálása olyan helyre, ahol az életviszonyok pusztulásukat eredményezhetik. Népirtás bűncselekménye nem csak valamely csoport tagjainak teljes, hanem részleges kiirtása is.
A megkísérelt népirtás is beleütközik az egyezmény rendelkezéseibe, kivéve az előkészületi cselekményeket. Az egyezmény azonban lehetővé teszi azt is, hogy idejében nemzetközi beavatkozást szervezzenek annak meggátlására, hogy a népirtás bűncselekményét elkövessék. Ennek az érdekében minden nemzet, amely csatlakozott az egyezményhez, javasolhatja az ENSZ megfelelő szervének, a Biztonsági Tanácsnak, vagy a közgyűlésnek, hogy foganatosítson olyan intézkedéseket, amelyek megelőzik, vagy meggátolják az emberirtást.
Ezután következik a kiáltvány legdrámaibb és Magyarországot közvetlenül érintő része. A Szovjetunió fegyveres erői ezekben a napokban irgalom nélküli támadást hajtanak végre Magyarország ellen. Ezzel az egész magyar lakosság létét fenyegetik, vagyis támadás folyik a magyar nép, mint nemzeti csoport ellen. Fennáll annak a veszélye, hogyha bevégződnék a katonai műveletek, az ország férfilakosságának túlnyomó többsége ellen megtorló rendszabályokat hoznak. Fennáll annak a veszélye, hogy a férfilakosság nagy részét megsemmisítik, vagy olyan helyre deportálják, ahol a számkivetettek elpusztulnak. Éppen ezért az ENSZ hatáskörébe tartozik az egyezmény értelmében olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek mindezt meggátolják.
A svéd jogászság kiáltványa ezután gyakorlati intézkedések meghozatalát sürgeti. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének elsősorban sürgősen tényekkel alátámasztott értesüléseket kell szereznie arra vonatkozóan, hogy mit jelent a valóságban a most folyó katonai művelet. Meg kell vizsgálnia mennyire áll fenn a magyar nép kiirtásának veszélye. Hasonlóképpen elsőrendű fontosságú lépés az is, hogy az ENSZ szólítsa fel a szovjet kormányt, hivatkozással a népirtásra vonatkozó egyezményre, magyarázza meg, mit jelent a szovjet csapatok magyarországi beavatkozása.
A svédországi jogászszövetség ezután nyomatékosan felhívja a külügyminisztert, hogy vizsgálja meg ezt a kérdést a svéd kormánnyal egyetértésben, és szükség esetén tegyenek azonnal lépéseket, hogy az ügyet valamennyi skandináv állam kormányával megtárgyalják. Egyesült erővel kell ezt a súlyos problémát az Egyesült Nemzetek Szervezete elé tárni, hogy megakadályozzák a genocídiumnak, az emberiség e borzalmas csapásának Magyarországon való dúlását.
A svéd jogászszövetség felhívását egyidejűleg megküldötte a hágai Nemzetközi Jogászbizottság elnökének is azzal a kéréssel, hogy a maga részéről is tegyen hasonló lépéseket, és kérje fel hasonló állásfoglalásra a különböző nemzeti társtagozatokat.
Rendkívüli riportunk hangzott el. Stockholmi és bécsi munkatársaink jelentéseit foglaltuk össze arról az akcióról, amelyet a szabad világ jogászai a magyarországi emberirtással kapcsolatban folyamatba tettek.
Információk
Adásba került | 1956-11-12 16:40 |
Hossz | 0:06:11 |
Cím | Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései |
Műsorkategória | Tudósítás |
Ismétlések |
1956-11-12 16:40 |