Nemzetközi helyzetismertetés

1956. november 01. 19:35 ● 08:59

Radnai Endre
00:00 00:00

A műsor leirata

Nemzetközi helyzetismertetésünk következik. A közép-keleti háborúról, annak nemzetközi következményeiről és magyarországi kihatásairól szól Sebők Tibor.

Kedves hallgatóink! A Szuezi-csatorna térségében izraeli és egyiptomi csapatok harcolnak. Az egyiptomi repülőtereket a brit és francia légierők bombázzák. Angol hadihajó elsüllyesztett egy egyiptomi fregattot. Francia és brit hajók bombázzák a Szuezi-csatorna stratégiai pontjait. Ez immár a nyílt háború. A közép-keleti puskaporos hordó - amelyet az utolsó esztendőkben annyit emlegettek - felrobbant, és e pillanatban senki sem tudja megmondani, lehet-e és hogyan lehet a fenyegető tüzet lokalizálni. Az arab-izraeli ellentétek az első világháború óta mérgezték a Közép-Kelet levegőjét. A második világháború után Izrael véres gerillaharcot kezdett a nemzetközi mandátum alapján ott állomásozó angol haderők ellen. 1947-ben az Egyesült Nemzetek megpróbálták a kör négyszögesítését. Két részre osztották Palesztinát, önálló izraeli és arab részre. Az arab államok nem fogadták el a felosztási tervet, háborút kezdtek, amelyet azonban Izrael nyert meg. Az arabok most már hajlandók lettek volna az Egyesült Nemzetek eredeti felosztási tervét elfogadni, de ez már a győztes Izraelnek volt kevés. A palesztinai háborút nem követte békekötés, csak fegyverszünet. Állandóan határincidensek követték egymást, a palesztinai arab menekültek irredentája gyújtó légkörrel vette körül a fiatal Izrael államot. Az elintézetlen kérdések a világpolitikában mindig veszélyt jelentettek. A nyugati hatalmak és az Egyesült Nemzetek csak okos és nehéz egyensúlyozó politikával tudták a békét fenntartani. A nyugati hatalmak valósággal patikamérlegen mérték le a közép-keleti államokba irányuló fegyverszállítmányokat, nehogy valamelyik fél hatalmi túlsúlyhoz jusson. A helyzet megváltozott akkor, amikor a Közép-Keleten megjelent a Szovjetunió.

Kedves hallgatóink! A Szovjetunió a Biztonsági Tanácsban már kezdettől fogva nehezítette a közép-keleti béke megszilárdítását. Felváltva hol az izraeli, hol az arab lapokkal játszott, hogy az annyira fontos arab olajvidékeken a nyugtalanságot állandósíthassa. 1955-ben azután megkezdte a fegyverek szállítását Egyiptomnak. A féltve őrzött egyensúly megbomlott. A most kirobbant harcok során már megállapították, hogy a szovjet legmodernebb MIG-17, sőt MIG-19-es típusú harci repülőgépeket is szállított Egyiptomnak. Ez komoly veszélyt jelentett Izrael fennállására.

Nasszer hivatalos programként jelentette be Izrael megsemmisítését, és Izraelt hódító tervekkel vádolta. Ez év áprilisában a háború már közvetlenül küszöbön állott. Májusban az ENSZ főtitkárának sikerült a békét a szovjet diplomácia gáncsvetései ellenére újra megmenteni. A Szuezi-csatorna erőszakos átvételét azonban Izrael úgy fogta fel, mint döntő lépést a nagy arab állam megteremtésére, amely Nasszer tervei szerint Izraelt meg akarja semmisíteni. A Nasszer-Sepilov szerződést Izrael a Ribbentrop-Molotov szerződéssel hasonlította össze, majd az arab államok közös katonai főparancsnokságának felállítása már konkrét katonai készülődésként hatott. Amikor a szovjet csapatok véres háborút kezdtek Magyarországon, úgy látszott, megrendül az egész eddigi nemzetközi rend. Izraelben felülkerekedett az a párt, amely Sarettel a lemondott külügyminiszterrel ellentétben az ország megmentését már csak a preventív háborútól várta. Izrael csapatai megindultak a Szuezi-csatorna felé és mélyen behatoltak egyiptomi területre. Ben Gurion, Izrael miniszterelnöke ezzel mindent egy lapra tett fel. Bízott katonai felszerelésének fölényében. Nyilván arra is számított, hogy a Magyarország elleni agresszióval a szovjet kedvezőtlen katonai és diplomáciai helyzetbe kerül. Az izraeli támadás után néhány órával Anglia és Franciaország tizenkét órás ultimátumban közölte Nasszerrel, hogy a háború lokalizálása céljából és a Szuezi-csatorna forgalmának biztosítására megszállják a szuezi övezetet. A brit és francia kormány akciója azonban beleütközött a világ közvéleményének nagy része által képviselt politikai alapelvekbe, és nem kapott teljes támogatást saját országai közvéleményétől sem.

Kedves hallgatóink! A közép-keleti helyzet bonyolultságát és veszélyességét semmi sem bizonyítja jobban, minthogy az Egyesült Államok kormánya évtizedek óta először a nemzetközi nyilvánosság előtt elítélte két szövetségesének, Nagy-Britanniának és Franciaországnak lépését. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában az amerikai fődelegátus olyan határozati javaslatot terjesztett elő, amely az utolsó pillanatban meg akarta állítani a brit és francia katonai gépezet megindulását. Mikor ezt az angolok megvétózták, az Egyesült Államok delegátusa csatlakozott ahhoz a javaslathoz, hogy az ügyet az ENSZ rendkívüli Közgyűlése elé vigyék. Ehhez a döntéshez hét szavazatra volt szükség az 1950. évi külön ENSZ-határozat értelmében. Amerika adta le a hetedik, döntő szavazatot. Eisenhower elnök az összes amerikai rádió és televíziós állomásokon keresztül nagy jelentőségű beszédben foglalkozott a mai nemzetközi válsággal. Az elnök ezúttal nemcsak az amerikai nép, hanem az egész világközvélemény szóvivője volt. Először súlyos jelentőségű nyilatkozatot tett a magyarországi szabadságharcról és a lengyel helyzetről. Figyelmeztette a Szovjetuniót, hogy a szabadságvágy az egész világon döntő győzelemre mozgósítja a népeket, ez fegyverekkel le nem törhető. Megjelölte Eisenhower államférfiúi bölcsességgel azt a hidat, amelyen a Szovjetunió a saját maga által épített zsákutcából kikerülhet. Hangsúlyozta az elnök, hogy Amerika nem kívánja befolyásolni a felszabaduló kelet-európai országok belső politikájának fejlődését, csak azt kívánja, hogy Magyarország és Lengyelország szabadok lehessenek. Nem kívánja őket katonai szövetségekbe bevonni, de hajlandó gazdasági segítséget adni. A kelet-európai tűzfészek után az elnök a közép-keleti tűzfészekre tért át, és figyelmeztette a baráti országokat, amelyek a konfliktusba bekeveredtek, fogadják el az Egyesült Nemzetek közvetítését és tegyék lehetővé a háborús összecsapás megszüntetését. Amerika a világ első hatalma barátaival és szövetségeseivel szemben is védelmébe vette az igazság és a nemzetközi törvényesség, mindenekfelett álló tételeit, kimagasló szerepet a béke védelmében az egész világon Európában, Afrikában és Ázsiában egyaránt elismerik.

Kedves hallgatóink! Milyen következtetést kell levonni magyar szempontból e világpolitikai helyzetről? Az első: Amerika - amelynek vezető szerepét az egész világ kéri és várja - fokozott erkölcsi súllyal támogathatja a magyar ügyet. A második: a Szovjetunió valósággal újabb külpolitikai öncsonkítást követne el, ha a Magyarország elleni agresszió végzetes hibája után most még mindig erőszakolni akarná megbukott kelet-európai politikáját. A harmadik: a magyar külpolitikának minden eszközzel meg kell gyorsítania a szabadságharc eredményeinek elismertetését a Szovjetunióval. El kell érni a szovjet csapatok azonnali kivonulását az Egyesült Nemzetek teljes támogatásával.
Feltétlenül szükséges, hogy Horváth Imrét a külügyminiszterség után az ENSZ-delegátusságtól is megfosszák és megbízható, új delegátus mellé - úgy amint ez a nyugati nemzeteknél mindig is szokásos - kiküldjék mindazoknak a pártoknak megbízottait, akik most már az ország sorsának irányításába beleszólnak. A magyar külpolitikának minden eszköz latba vetésével konszolidálni kell azokat az eredményeket, amelyeket a magyar nép szabadságharca annyi áldozattal kivívott.

Kedves hallgatóink! Sebők Tibor helyzetismertetését hallották a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseiről.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Információk

Adásba került1956-11-01 19:35
Hossz0:08:59
CímNemzetközi helyzetismertetés
MűsorkategóriaKommentár
Ismétlések
1956-11-01 19:35
SzerkesztőRadnai Endre
Műsor letöltése MP3