Kova Kálmán bécsi riportja

Most Kova Kálmán munkatársunk beszámolóját közvetítjük Bécsből:

Mióta a Szovjetunió orvtámadása következtében az osztrák-magyar határon ismét legördült a vasfüggöny, a határ menti zóna a szeretet földjévé változott osztrák részen. Ahány menekült csak érkezik akár szántóföldön, akár országúton, akár csodálatos véletlen folytán a szovjet páncélkocsik között átbújva, valamennyit a legnagyobb segítőkészséggel fogadja Ausztria népe. A menekültek áradata egyre tart. Ez az áradat teljesen rendszertelen. Előfordul, hogy egy helyen több ezren jönnek át, másutt csak néhányan szivárognak. De az osztrák segítő szervek büszkén jelentették ki a Szabad Európa munkatársa előtt, hogy a menekültek kétharmad részéről abban a pillanatban teljes mértékben gondoskodnak, amint átlépték a határt, és kikerültek a vasfüggöny mögül. A legnagyobb gyűjtőpontok egyike a traiskircheni hatalmas laktanya, amely valamikor hadapródiskola volt. A Szabad Európa Rádió munkatársai a traiskircheni gyűjtőhelyen állandó hangvevő szolgálatot létesítettek, hogy a menekültek értesíthessék a vasfüggöny mögött rekedt hozzátartozóikat szerencsés menekülésükről és sorsukról. A traiskircheni laktanyában, ebben a pillanatban körülbelül ötezer magyarországi menekült tartózkodik. A magyar menekültek ellátásával egyidejűleg az Osztrák Vöröskereszt szünet nélküli tárgyalásokat folytat a határt elzáró szovjet erők parancsnokságával, hogy Magyarország felé legalább korridort nyissanak, amelyen a Nyugat felől felgyülemlő szeretetadományok eljuthatnak az ország ínséget szenvedő népéhez. Remény van arra, hogy az Osztrák Vöröskereszt tagjainak határozott fellépése következtében a szeretetnek ez a folyosója hamarosan megnyílik. Ez rendkívüli segítséget jelenthet a magyarországi ínségesek gyógyszerellátása és az élelmiszersegélyre szorulók számára. Az osztrák hatóságok eddigi nyilvántartása szerint a vasárnapi szovjet orvtámadás óta körülbelül tízezer menekült érkezett Ausztria területére. A lehetőséghez képest mindenkivel egyénileg foglalkoznak, és mindenkinek egyénileg próbálják biztosítani a minél tökéletesebb elhelyezést. A bécsi ifjúság egyik népszerű vezetője, Thesarek professzor rendkívüli tervet dolgozott ki a menekült gyermekek azonnali megsegítésére. A terv szerint már néhány órán belül valószínűleg útba indulnak az első transzportok Svédország és Dánia területére, ahol a gyermekeket és szüleiket a leggondosabb ellátásban részesítik. Az akció keretében a legújabb jelentések szerint eddig kétszáz gyermek már el is indult, és holnap hatszáz fiatalkorút indítanak útba új otthonuk felé. Valamennyit tapasztalt ápolónők és óvónők kísérik. Útközben gondoskodnak legjobb ellátásukról. Az akció megindításával egyidejűleg szinte elemi erővel tör ki a szeretet a nyugati lakosság körében. A segítségre szoruló gyermekek számát már sokszorosan meghaladja azoknak a száma, akik otthonukba akarnak fogadni a kommunizmus elől menekült gyermekeket szüleikkel együtt, és teljes ellátásukról gondoskodnak. A traiskircheni menekülttábor valóságos kis államhoz hasonlít, ahol minden rendű, rangú és korú menekült azonnali felvételt nyer. Az osztrák posta autóbuszüzemei rendkívüli kocsikat állítottak be, hogy a határon átszivárgott menekülteket a gyűjtőtáborokba vigyék, ahol további sorsukról a legmesszebbmenőkig gondoskodnak. A belügyminisztérium tisztviselői már napok óta álmatlanul a helyszínen tartózkodnak és gondoskodnak, hogy a menekültek lehetőleg minden kényelmet megkapjanak, és legalább ebben a formában feledtessék velük az átélt borzalmakat. Jellemző az osztrák nép és hatóságok segítőkészségére, hogy a rendőrség néhány riadóautóját az akció rendelkezésére bocsátotta, és ezek az autók egyik csoporttól a másikig száguldanak. Rádió-összeköttetés van köztük, és mindig ott teremnek a helyszínen, ahol a legsürgősebb szükség van rájuk. Az autók olyan hallatlan népszerűségre tettek szert a menekültek körében, hogy elkeresztelték ezeket a rendőrségi gépkocsikat. Az egyiket Pálnak, a másikat Pistának hívják, és tudják, hogy ahol Pista, Pál vagy társai megjelennek, ott a segítségben éppúgy nincs hiány, mint bárhol másutt, ahol menekültek érkeznek a vasfüggöny mögül osztrák földre. Az emberi segítőkészségnek ezektől a megrendítő megnyilvánulásaitól eltekintve, a határvidék képe rendkívül sivár és szomorú. A szovjet páncélosok változatlanul a határon állnak, és a Nyugat felől felhalmozott óriási élelmiszer és gyógyszerkészleteket még mindig nem engedik be az ínséget szenvedő ország területére.
Ma éjjel Kova Kálmán a Szabad Európa Rádió munkatársa végigjárta a határ menti országúti kereszteződéseket, ahol a szabadságharc győzelmének idején végeláthatatlan autósorok siettek gazdag szeretetadományokkal az ország belseje felé. Ma ezeken az átmenő pontokon szinte kísérteties a csend. Egyetlen biztató jel, hogy néhány helyen az osztrák határig, a vasfüggöny közvetlen közelébe felvonult szovjet csapatok körében bizonyos mozgolódás észlelhető. Az is előfordul, hogy a régi magyar határőrségtől egyeseket szolgálatba helyeznek. Természetesen elhamarkodott volna ebből olyan következtetéseket levonni, mintha a szovjet csapatok ki akarnák üríteni a határvidéket. De ezek a jelenségek mindenesetre olyan figyelemreméltóak, hogy a Szabad Európa Rádiójának riportjával kapcsolatban meg kell említeni őket. A vasárnap legördült vasfüggöny helyszínén a központi probléma mindenesetre a menekültek megsegítése marad. A segítésben az osztrák hatóságok jótékonysági szerveit túlszárnyalni igyekszik a szabad világ minden országa. Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma például hivatalosan közölte, hogy mindenben az osztrák kormány segítségére áll a menekültek megsegítését illetően, és magára veszi a Magyarországról érkezők ellátási költségeit teljes egészében. A Bécsben megjelenő lapok továbbra is megrendítő, sőt valósággal szívet facsaró képeket közölnek a határ mentén lejátszódó eseményekről, a menekültek érkezésével kapcsolatban. Apró gyerekekről közölnek fényképfelvételeket, akiknek a nyakukban cédula lóg, rajta a primitív írás, az ismeretlen szülők arra kérik a jóságos emberbarátokat, hogy segítsenek a szerencsétlen apróságon addig is, amíg ismét megtalálhatják gyermeküket. A legnagyobb gondot természetesen nem a menekültek ellátása, hanem számbavételük és nyilvántartásuk okozza. A menekültek ellátása ugyanis, a Nyugat áldozatkészsége folytán, egyszerűen minden képzeletet felülmúl. Gyakran előfordul azonban, hogy a család egyes tagjai a határ menti szovjet ellenőrzés könyörtelensége folytán elszakadnak egymástól. Ezek azután a szabad földön kétségbeesetten keresik egymást. Az Osztrák Vöröskereszt már most külön szolgálatot létesített azért, hogy az egymástól elszakított családtagokat lehetőleg összehozza. Ma éjjel például Kismartonban egy kétéves fiúval találkoztam, akit kézen fogva vezetett hatéves bátyja. Rajtuk még tábla sem volt, állandóan csak a szüleik nevét hajtogatták, és azt kérdezték, hol vannak a szüleik. A nyugati sajtó képviselői állandóan a vasfüggöny mentén tartózkodnak, és szüntelenül felhívják a világ figyelmét a magyarországi menekültekre. Nem szűnnek meg figyelmeztetni a világot arra, hogy gondoskodjanak ezeknek a menekülteknek a sorsáról. A sajtójelentések közül egyik legmegrázóbb, hogy a szovjet tankok között éjjel ismét egy másállapotos asszony lépte át a határt, aki pár méterrel az osztrák határoszloptól adott életet gyermekének. Az osztrák segítőkészség egyik legjellemzőbb megnyilatkozása Ausztria többségi pártjának, a Keresztyén Néppártnak felhívása, amely a következő szózattal fordul az ország lakosságához: "Osztrák asszonyok és férfiak! Segítsetek tovább ott és úgy, ahogy szerető szívetek diktálja! Adjunk hálát a jóságos Istennek, aki még megóvott bennünket a szovjet orgyilkosok merényletétől! Ugyanakkor szívünk minden szeretetével és a segítőkészség minden megnyilvánulásával állunk a magyar nemzet mellett, amely tiszta véráldozatot hozott a Nyugat megmentése érdekében. Ez a segítés a Nyugat részéről nem ismerhet határokat, mint ahogy nem ismertek határokat azok a hősök, akik a magyar szabadságharcban a Nyugat védelmében a szovjet hordák ellen életüket és vérüket áldozták."

Kedves Hallgatóink! Kova Kálmán munkatársunk beszámolóját közvetítettük Bécsből.