XII. Pius pápa rádiószózata

[Kedves] hallgatóink! XII. Pius pápa szombat esti rádiószózatát ismertetjük, amiben a Szentatya az egész emberiséghez fordulva sürgette, hogy a világ térjen vissza a béke és a szabadság útjára. Íme a Szentatya szombat esti rádiószózatának szövege szó szerinti fordításban.

Atyai szívünk fájdalmához, hogy a szeretett magyar népet az ember alapvető jogainak védelme miatt igazságtalanul romlásba döntötték, e fölötti atyai fájdalmunkhoz újabb aggodalmak járulnak. Aggódunk, mert veszély környékezi a békét. Fájdalommal látjuk, hogy meggyengült a sora azoknak is, akiknek tekintélyére, egységére és jó akaratára számítva, csakugyan várhattuk, hogy a nemzetek közti igazságosságon és szabadságon alapuló egyetértés fejlődésének útja valóban előre halad. Ugyan ki tagadhatná, hogy a békének és a jogos szabadságnak a kérdése fejlődés helyett visszaesett, és esésében magával rántotta a sötétbe az annyi fáradtsággal megteremtett és annyi bizonygatással megerősített sok reményt is. Nagyon sok vért ontottak ki igazságtalanul. Sok a gyász, és sok az emberéletben a pusztulás. A bizalom gyenge fonala, amely már egyesíteni kezdte a népeket, és bizalmat adott a lelkeknek, ez a gyenge fonál úgy látszik, elszakadt. A gyanakvás és a bizalmatlanság, a reménytelenség legmélyebb szakadékát nyitotta meg. Az egész világ jogosan fogadta megdöbbenéssel, hogy egyesek újra a fegyveres erőhöz akarnak folyamodni. Pedig már mindenki ezerszer is elítélte a fegyveres beavatkozást, mint ellentétek megoldásának és a jog győzelme biztosításának eszközét. Nem kétséges, hogy a világ a jelen napok vad fejleményének láttára elvesztette tájékozódó képességét. Megrendült bizalmában, hiszen olyan politika feléledését kellett látnia, amely, ha más, és más módon is, de mégiscsak a gazdasági érdekeket az emberélet és az erkölcsi értékek fölé emeli. Az igazságosságban és testvéri szereteten elkövetett ilyen erőszakkal szemben, szemben az általános kételkedéssel, amelyek […] az embereket eltöltik. A lelkek súlyos meghasonulásával szemben mi, aki Istentől arra kaptunk küldetést, hogy minden nemzet javát előmozdítsuk, mi, akik határozottan hirdetjük, hogy a béke nem a hiú álmok közé tartozik, hanem mindenki által megvalósítható kötelesség, mi avval a szándékkal, hogy a béke megmentését önmagában és tényezőiben segítsük, ilyen szándékkal küldjük a népekhez fájdalmas kiáltásunkat. Hozzuk helyre a béke útját! Teremtsük meg újra azok egységét, akik a béke után sóvárognak! Állítsuk vissza a bizalmat azokban, akikből a bizalom már kihalt! Ezért mindenekelőtt valamennyietekhez, hozzátok szólunk szeretett népek. Férfiak és nők, értelmiségiek, munkások, iparosok, földművesek, bármilyen fajhoz, bármilyen országhoz is tartozzatok. Titeket szólítunk föl. É rtessétek meg vezetőitekkel, hogy legbelsőbb érzelmeitek milyenek, és hogy mit akartok. A legújabb események megerősítették, hogy a népek, a családok, az egyesek is, inkább akarják a munka és a családi élet nyugalmát, mint bármilyen hajszolt gazdagságot. Hajlandók a gazdagságról lemondani, ha annak ára zsarnokság lenne, vagy a háború kockázata mindabban, ami csak a háború nyomában jár: rab, gyász, hadifogság, halál. A vallás, a művelődés és az őszinte emberi érzelem nevében kiáltjuk, elég legyen a törvénytelen és brutális elnyomásból. Elég a háborús ajánlatokból, a hatalmi vetélkedésből. Elég mindabból, ami csak a földi életet az aggodalom és terror szakadékába taszítja. Elég lőn abból, ami a lelkeket kínozza, ami csak a munka és a haladás gyümölcsét elpusztítja. Elég.
A természet ezen hangját kifelé és befelé minden nemzet körében hangosan kell hirdetni. Ezt a hangot meg kell hallaniuk és érteniük mindazoknak, akikre a népek a hatalmat rábízták. Ha az államhatalom, amennyire rajta múlik, nem törekedne biztosítani polgárainak életét, szabadságát, nyugalmát, alkotott légyen bármi mást, az ilyen államhatalom legalapvetőbb céljában mondana csődöt.
De minden más nyomasztó benyomás mellett elsősorban a gyászos magyar események tartják aggodalomban a lelkeket. Az egész világ spontán megindulása, bár a többi súlyos fejleménytől nem vonta el tekintetét, az egész világ spontán megindulása bebizonyítja, hogy mennyire sürgősen kell visszaadni a szabadságuktól megfosztott népeknek szabadságukat. Vajon tekinthet-e a világ érdektelenül ezen testvéreink felé? Vajon hagyhatja-e megalázó rabszolgaságukban? A keresztény lelkiismeret semmiképpen sem háríthatja el magától azon erkölcsi kötelességét, amely szerint minden megengedett eszközt elő kell vennie, hogy ezek az elnyomott népek méltóságukat és szabadságukat visszakapják. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen sajnálatos módon szerepelnek ebben a kérdésben azok a kapcsolatok, amelyek az egyes nemzeteket és egyes földrészek csoportjait összekötik. De hallgassanak hát a lelkiismeret, a kultúra, a testvériség szavára! Hallgassanak magának a teremtő Úristennek a szavára, hiszen mindeneknek közös atyja Ő! Rabszolgaságba kényszerített embermilliók életproblémájával szemben kerüljön háttérbe, még ha nagy áldozatot is követel, minden más probléma, és bármilyen részleges érdek. Teremtsék meg mielőbb újra a kapcsolatokat, fogják össze egyetlen szilárd nyilvános szövetségbe a kormányokat és népeket, hogy az egész világ újra becsületességnek és az Isten fia méltóságának útjára lépjen. Kössenek hathatós szerződést, amelynek erejével a szerződő felek mindegyike csakugyan védelmet tud találni a jobb lét és függetlenségét érő igazságtalan támadás esetében. Ha pedig valaki maga eltávolodik ettől az úttól, úgy nem panaszolhatja föl a becsületes felek előtt, hogy az elszigeteltség pusztaságában kell tengődnie. Talán mégis bekövetkezik, és nagyon is kívánjuk, hogy a békét és a szabadságot szerető népek összefogása képes lesz jobb belátásra bírni azokat, akik az emberi együttélés legelemibb törvényével sem törődnek, és ezért magukat is megfosztják attól a jogtól, hogy az emberiség, az igazságosság és a béke nevében szót emeljenek. Elsőnek […] éppen az ő népeik vágyakoznak azután, hogy az emberiség családjába visszatérhessenek. Annak méltóságában és előnyeiben részesüljenek. Tehát mindannyian, a szabadságért és békéért összefogva, keletnek és nyugatnak ti szeretett népei, mind, akik az emberiség nagy családjához tartoztok, halljátok tehát, békét és szabadságot akarunk!
Ezek a félelmetes szavak semmiféle kétértelműséget sem engednek meg. Eredeti ragyogó értelmében használjuk ezt a két szót, ahogy azt használtuk eddig is mindig, mint a természettörvény és a teremtő Isten akaratának kifejezőjét. Ismételjétek ezt a két szót, béke és szabadság! Hangoztassátok mindenfelé, valósítsátok meg e két szó értelmét! Vezetőitek legyenek érzelmeiteknek, törekvéseiteknek hűséges tolmácsai! Az Isten maga lesz a pihenőtök. Az Isten. Az Isten. Az Isten.
Találjon visszhangot az Isten szentséges neve minden jognak, igazságosságnak és szabadságnak forrása, találjon visszhangot a parlamentekben és a tereken, az otthonokban és a műhelyekben, üzemekben. Az értelmiségiek és a munkások ajkán, a sajtóban és a rádióban. Az Isten neve, mint a békének és a szabadságnak a kifejezője lobogjon, mint zászló a jóakaratú emberek előtt! Legyen a népek és nemzetek összekapcsolója! Jel, amelyben egymásra ismernek azok, akiket a testvériség és az emberiség megmentésének közös feladata kapcsol össze. Rázzon fel az Isten benneteket, fásultságotokból! Ne engedje, hogy cinkosságba essetek a zsarnoksággal és azokkal, akik háborút akarnak! Világosítsa meg az Úr lelkiismereteteket! Erősítse meg akaratotokat az újjáépítésben! De találjon az Isten neve visszhangja elsősorban a templomokban és a szívekben. Kérje mindenki, hogy az Isten végtelen hatalmában segítsen véghezvinni azt, amit a gyenge emberi erők annyira szeretnének megvalósítani! Elsőnek mi magunk imádkoztunk így az irgalmasság trónusa előtt. És ezzel az imával búcsúzunk most tőletek is, szeretett gyermekeink. Bízunk abban, hogy újra kiderül az ég a világ és a lelkek felett. Bízunk abban, hogy a sok viszontagságtól megpróbálva a jövőben szelídebb, tartósabb és igazságosabb béke virrad majd reánk.

Kedves hallgatóink, XII. Pius pápa szombat esti rádiószózatát olvastuk szó szerinti fordításban.