Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

Kedves Hallgatóink, riportsorozatunkban New York-i munkatársunk helyszíni tudósítását hallják a Madison Square Gardenben tartott hatalmas magyarbarát tüntetésről.

Kedves Hallgatóim! Nagyméretű magyar és ugyanolyan nagy amerikai zászló lebeg a magasban, olyan nagy magasságban, hogy veszedelmesen hátra kell hajtanom a fejemet, amikor felnézek rájuk innen az első karzatról. A második karzat utolsó széksorai olyan magasra nyúlnak fel, hogy belevesznek a félhomályba, a szem nem tud olyan magasra felhatolni. Óriási, fantasztikusan nagyarányú a Madison Square Garden csarnoka, rendes körülmények között 17-18 ezer ember fér el ebben az óriási csarnokban. Ma este 22-23 ezer ember számára van hely. Csupa fiatalokat látni itt, lányokat és fiúkat. A New York-i egyetemek és kollégiumok diáksága gyülekszik itt táblák és zászlók alatt. Minálunk odahaza fiatalok alkották a szabadságharc élgárdáját. Diákok rendezték az első tüntetéseket, ifjúmunkások építették és védelmezték a barikádokat a szovjet tankok ellen. Itt is az ifjúság mozdul meg leglelkesebben és legsűrűbb rajokban, hogy kimutassa együttérzését, megértését, szeretetét a magyar fiatalok és a magyar szabadság ügye iránt.
Vessenek véget a gyilkolásnak! Ez a gyűlés jelszava, ennek jegyében gyülekszik itt New York népe. A földszint most már egészen megtelt, az első karzat is, a második karzaton gyülekszik a nép.
Mindjárt nyolc óra. A diákok Magyarországot éltetik, a közönség zúgó tapssal felel. Reflektorok gyulladnak ki a magasban, kékesfehér fényt vetítenek a pódiumra, ahol a szónokok fognak megjelenni.

Long live Hungary! Ez a diákok jelszava, a ma estére teljesen megtelt a hatalmas csarnok.

Magyar Himnusz.

A megafon a Himnuszt intonálja. Valamennyien felállunk helyünkön, meredten hallgatunk, amerikaiak, magyarok, egyformán meghatott szívvel.

Magyar Himnusz.

A hangzavar, amelyet hallanak, karban, zúgó kiáltás: We want actions! Tetteket akarunk!

Biddle Duke, az International Rescue Committee elnöke a jelszó jegyében nyitja meg a gyűlést. A demonstráció célja, tetteket kezdeményezni a sokat szenvedett magyar nép javára. A tettek sorában első helyen áll a nélkülöző nemzet megsegítése. Átadja a helyét az első szónoknak, Donovan William tábornoknak. A fegyvertelen szabadsághősök szörnyű veszteségeket szenvedtek, mondja Donovan tábornok, és szívünk tele a veszteség bánatával. Ma este mégsem vereségüket gyászoljuk, hanem diadalukat ünnepeljük. A magyar fiatalok fényes lapot írtak tele a szabadság történetében. Utána Griffiths püspök tolmácsolja Spellman bíboros, New York-i érsek üdvözletét és a magyar szabadsághősök iránti hódolatát. Amint lelép a dobogóról, fehérhajú, fekete ruhás idősebb hölgy foglalja el a helyét. Kitörő tapsvihar köszönti, mert a jelenlevők jó része ismeri a hölgyet. Alekszandra Tolsztoj ő, a nagy hős, talán a legnagyobb orosz regényíró, Tolsztoj Leo leánya. Oroszul szól, elsősorban nem a jelenlévőkhöz, hanem a Magyarországon tartózkodó szovjet katonákhoz. Szavait a Felszabadítási Rádió innen közvetlenül Magyarországra továbbítja. Könyörögve kéri az orosz katonákat és tiszteket, hogy ne lőjenek a szabadság hőseire, ne legyenek a kegyetlenség és az elnyomás eszközei.
Hosszan zúgó taps és éljenzés köszönti a megható szavakat, majd Henry Luce, a Time magazin főszerkesztője foglalja el a helyet a mikrofon előtt. Eisenhower elnök üzenetet intézett a tüntető nagygyűléshez, az üzenetet Henry Luce olvassa fel.
"Az utóbbi időben kevés esemény érintette olyan mélyen az amerikai népet, mint a magyar nemzet tragikus erőfeszítése szabadságának kivívásáért - mondja az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Sokáig, fájdalmas szívvel fogunk emlékezni a brutális kíméletlenségre, amellyel a szabadságharcosok ellen felléptek. Mindenekelőtt azokra gondolunk, akiken mi, a szabad világ polgárai segíteni tudunk. Menekülők ezreinek sikerült átjutnia a nyugati magyar határon. Felemelő érzés, hogy a szabad nemzetek csodálatos gyorsasággal megmozdultak a menekültek segítésére. Az amerikai nemzet kiveszi részét a humánus erőfeszítésből. Utasítottam a hatóságok vezetőit, hogy tegyék lehetővé ötezer magyar menekült amerikai beutazását. Tudom, hogy az amerikai nemzet teljes szívvel részt vesz a program megvalósításához szükséges erőfeszítésben."
A jelenlevők percekig tombolva ünneplik az újonnan megválasztott amerikai elnököt, és mély részvétről tanúskodó szavait.

Az angol nyelvű szónok, akit a messze háttérben hallanak, William Schnitzler, az AFL-CIO, a nagy egységes amerikai szakszervezet titkára és kiküldött képviselője. Elmondja az amerikai munkásság véleményét a szovjet rendszerről és magyarországi cselekedeteikről. Moszkva megmutatta Magyarországon, mit ért koegzisztencia alatt - mondja William Schnitzler, azoknak legyilkolását érti, akik hisznek a szabadságban és harcolnak érte. Az újnak mondott szovjet politika éppúgy nem tűri a szabadságot, mint a régi, a Sztálin-féle változat. Az ifjúság és a munkásság állt a küzdelem első sorában Magyarországon. Így lesz másutt is, mindenütt a világon. Schnitzler végül minden kulturális, tudományos és műszaki kapcsolat megszakítását követeli a Szovjetunióval mindaddig, amíg Magyarországot el nem hagyják a szovjet csapatok.

A tetszésriadal elültével megint ősz hajú hölgy lép a mikrofon elé. Kéthly Anna, a magyar szociáldemokrácia régi előharcosa szól a jelenlevőkhöz:

[Kéthly Anna]: "Amit a magyar nép, és elsősorban a magyar ifjúság cselekedett..."

Amit a magyar nép és elsősorban a magyar ifjúság cselekedett, az sohasem megy ki az emberek emlékezetéből - mondja Kéthly Anna. A szabadságért és függetlenségért harcoltunk, olyan emberi jogokért, amelyeknek tisztelete Amerikában ősi hagyomány. Hisszük, hogy áldozataink nem lesznek hiábavalók. Világ anyái, ne engedjétek, hogy még több magyar anya sírjon gyermekéért. Save our souls! Mentsétek meg veszendő lelkeinket, világ szabad nemzetei, segítsetek."
Meghatott csönd, majd kitörő éljenzés, tapsriadal fogadja Kéthly Anna beszédét. Percekig zúg a taps, és az akciót, tetteket akarunk kiáltás. Elnémul az egész közönség, amikor új szónok lép a mikrofon elé. Averell Harriman, New York állam kormányzója szól a nagygyűlés közönségéhez.

Averell Harriman utal arra, hogy a magyar nép tíz éven át némán, csodálatos lelkierővel viselte a kommunisták által rámért szenvedéseket. Amikor végül a szenvedés meghaladott minden elviselhető mértéket, a szabadságvágy kitörése megrázta az egész világot. A jelenlevő hatalmas tömeg soká ünnepli Averell Harrimant, Amerika egyik legnépszerűbb politikusát.
Utána Clifford Case szenátor áll a mikrofon elé. Röviden utal arra a tényre, hogy a magyarországi szovjet katonai parancsnokságok megakadályozzák a nyugati segítségnek, gyógyszereknek és élelmiszereknek Budapestre való eljuttatását. Tiltakozik a szovjet erőszaknak ez ellen a minősített módja ellen, és kéri, hogy minden erővel és minden eszközzel teremtsék meg a szabad utat a nyugati segítség számára a sokat szenvedett magyar nép városaiba.
Varga Béla, a Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke az utolsó felszólaló. Megható és megrázó szavakban még egyszer kéri a világ segítségét a szabadságharcosok és az egész sokat szenvedett nemzet számára.

Újból megszólal a megafon, a Szózatot játssza. Végighallgatjuk a nemzeti fohászt, a közönség hátsó sorai megbomlanak közben. Az emberek sűrű csoportokban indulnak a kijáratok felé. A New York-i nagy, tüntető tömeggyűlés véget ért.

Kedves Hallgatóink, New York-i munkatársunk helyszíni beszámolóját hallották a Madison Square Gardenban rendezett magyarbarát tüntetésről.