Falusi adás

Szignál

Kedves hallgatóink! A szabad Magyarország hangja Parasztfőiskolájának műsorát hallják.

Kedves hallgatóink! Mai műsorunkat szüreti hangulatképpel kezdjük.

Zene

Kedves hallgatóink! Mai műsorunkat szüreti hangulatképpel kezdjük.

Bortól, vidám csevegéstől hangosak a szőlőhegyek. Az istenáldotta magyar föld drága gyümölcsét szedegetik puttonyba Tokaj és Balaton hegy-völgyes vidékén, az Alföld homokos tájain. Ünnep a szüret még ma is, amikor a történelmi szőlőtermő vidékein szinte dúlás nyomait mutatják. A fájdalmat és elkeseredést egy pillanatra legyőzi a szüret öröme, az aratás boldogsága. A nap sugara, a föld ereje, a szőlő aranyos fürtje, az emberi szív vidámsága és a szüretelők dala üli diadalát ezekben a napokban a megtépázott szőlőhegyekben. A magyar ősz nekünk, szenvedőknek évről évre vigasztalás… A legyőzhetetlen természet … az élet üzenete ez a csüggedőknek, ahogy azt Kosztolányi Dezső Őszi reggeli című versében olvasható.

„Ezt hozta az ősz, hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragdszőlőt, hatalmas jáspisfényű körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról, és elgurul, akár a briliáns. A pompa ez, részvéttelen, derült, magába-forduló tökéletesség. Jobb volna élni. Ámde túl a fák már arany kezükkel intenek nekem.”

A szüret a nyár utolsó üzenete, hogy el ne csüggedjünk a tavaszébredésig, mert a szőlőhegy lefosztott venyigéi bizony már nem mutatták az új élet ígéretét.

Hallgassuk meg Varga Gyula Szőlőhegyen című szép költeményét.

„Ősz az idő már, a levél piros a meggyfán, mint a vér. Váltva a sárgás színeket, … véres szigetek. Széjjel fut a szőlőhegyen át, hallom síró sóhaját. Panaszos jajjal nyög bele a szedett tőkék kebele. Összekuszálták levelét, földön az oldott kötelék. Fürt a lepusztult venyigén nem mosolyog már az idén, majd csak az új nyár melegén zsendül az új fürt, új venyigén. Zsendül a … tudja az ég, új tavasz, új nyár jön még. Sárga halász… közepette szanaszét véres szigetek. Elfog a kétség, hogy a nyár vissza nem is tér soha már.”

Igazi elmúlást sejtető őszi gondolatok ezek, de mi erősen hisszük, hogy új venyigén új fürt zsendül, hogy újból beköszönt a nyár melege. Ugye kedves hallgatóink, mi készülünk az új nyárra. Parasztfőiskolánk műsora is ezt szolgálja, az új magyar életet építő gondolatokkal, tervekkel, egy új világ születésébe vetett hittel. Sok minden összeomlott körülöttünk, amit anyagi és erkölcsi értéknek hittünk. Az építést tehát az alapoknál kell kezdeni, az ember értékelésénél, a legkisebb és legősibb emberi közösségnél, a család megmentésénél. Hallgassák meg Horánszky László munkatársunk előadását a család szociális biztonságának feltételeiről, a családi bérről.

Az igazságosság, a közjó és a társadalmi béke elemi követelménye a családi bér. Az első lépés a szabadság rendje felé nem a tőke át… hanem a nemzeti jövedelem igazságos megosztása, mégpedig olyan értelemben, hogy minden dolgozó legalább azt keresse meg, amit családi bérnek mondunk. Mi tehát… mi tehát nem holmi papíron készült elméletet, nem mondvacsinált történelmi bölcselkedést ajánlunk, hanem olyan gyakorlati elvet hirdetünk, amely pontosan megmutatja, milyen legyen a helyes gazdasági politika. A kapitalizmust főként azért ítélik el, mivel intézményesen rombolta a családot, amikor az anyát is a gyárba készítette. Egyrészt ugyanis a munkásnak nem fizetett annyit, hogy abból családját is eltarthassa, másrészt pedig a női munkát olcsóbban vette, mint a férfiét. Ha tehát nagy volt a kínálat a munkapiacon, a nő sokszor előbb kapott munkát, mint a férfi és így nem egyszer az apa látta el a háztartást, míg az anya a gyárban robotolt. Régi nyelven beszélve, e visszaélés égbekiáltó bűn és egyik oka annak, hogy olyan súlyosan megrendült a család intézménye. A tévedést még nagyobbal tetézik, akik ebből a romlásból azt merik következtetni, íme, a társadalmi fejlődés mutatja, hogy a család elavult intézmény. Csak mellesleg jegyezzük meg, Marx a magánéletében biztosan nem fogadta el ezt a nézetet, hiszen rajongással szerette családját. Vannak ugyanis a létnek olyan törvényei, amelyek minden időben érvényesek, bármekkora legyen a tudomány haladása. Az agyvelő működésének törvényei, a számtan szabályai 50 század múlva is olyanok maradnak, mint ma, és hasonló törvények vannak a társadalmi életben is, tehát nem lehet őket súlyos következmény nélkül megszegni. Van sok rosszul sikerült házasság, van számos család, ahol nincs béke, de a tévedésből, meg a bűnből semmi érvet se lehet kovácsolni az intézmény ellen, amelynek értékét mással nem lehet pótolni. A hitvesi hűség, a tiszta szerelem egyetlen őrzője és biztosítéka a szülői szeretet és tekintély, az igazi nevelőtehetség és mindez olyan érték, amit sem vagyon, sem politikai siker nem pótolhat, s ami nélkül nincs igazi műveltség, sem pedig társadalmi jólét. Úgyis olyan borzalmasan sötét ez a földi élet, és rideg, és lelket fagyasztó, de mi lesz itt akkor, ha még az a fény és meleg is eltűnik, ami a jó családokban él, sőt, a tömegbe is sugározza a maga erejét. Akkor lesz majd igazán fenevad az ember és marakodás az élet. … él, sőt, a tömegbe is sugározza a maga erejét. Akkor lesz majd igazán fenevad az ember és marakodás az élet. Csak olvasni kell, mit jajveszékel a budapesti sajtó az ifjúság erkölcséről. Úgy látszik, igen nagy már az a réteg, mellyel nem bír a mindenható párt és a kormány a szülőkre hárítja a felelősséget. Csak azt felejti el, hogy előbb a párt rombolta rendszeresen a tanítók és a szülők tekintélyét. Azt sem látják be, hogy nevelésről szó sem lehet, amikor semmi idő se marad a családi életre. Az üzemben kizsarolják a dolgozókat, aztán tanfolyamokra kényszerítik őket, s így még az alvásra sem jut elég idejük. Családi bérről szó sem lehet abban a haladónak nevezett gazdasági rendszerben, s azért az anyának is munkába kell mennie, ha legalább a mindennapi kenyeret meg akarják keresni. Így a szülőnek egyszerűen nincs módja a gyermekkel foglalkozni, tehát az ifjúság az iskolában, meg az utcán nevelődik és valósággal csoda, hogy a nagyobb része még nem züllött el egészen. A magyar nép lelki egészségét őrzi a hit és a hagyomány ereje, amely tovább él a jó családokban. Ezekben még nem hat a kommunista mákony és azért bennük van a jövő záloga is. Könnyű elképzelni, mit írna ma Zrínyi Miklós arról a maszlagról, amivel most a magyart rontják, de reméljük, már nem sokáig tehetik. Nincs annak ép esze, aki ellensége a boldogságnak, melynek vágya teremti és birtok… az apai … és az anyai szenvedés mind éles lesz a gyermek mosolyában, [mosolyában], az életet és fáradalmat köszönő örömben. Ez életadó közösség a teremtő bőségének remeke, mert a családban a magát felejtő gond és szenvedés tüzében hősök lesznek az apák és anyák, és az ilyen jellemek tudnak aztán a szívük szépségével gyermeket nevelni, aki méltó a szülőjére. Az egész társadalom szellemi öngyilkossága volna, ha lerombolná a család intézményét és semmi értelme se volna tovább folytatni a történelmet. Ebben a világban rengeteg már a hideg tudás, de annál kevesebb benne az a bölcsesség, amely a szerető szívből fakad. Képben kifejezve olyan szörnyeteg ma igen sok ember, akinek folyton tágul a feje, és mindig kisebb lesz a szíve. Ahol pedig fölbomlik az arány, ott bomlik az élet és a lét maga is. Sok szó esett valamikor nálunk a mély magyarságról, de ez a kifejezés most kapja meg igazi értelmét. Most minden szellemi vagyonunkat, nemzeti értékünket, nagyságunkat és jövőnket a család őrzi. Most minden szülő, aki hivatásának megfelel, igazi hős, élete lassú vértanúság, de ebben a nagyságban van az élet igazi értelme, s aki ezt világosan látja, annak már nem lesz olyan nehéz a keresztet hordani, mint a reménytelen pogánynak. Úgy hisszük, fölösleges volna tovább bizonyítani, mennyire alapvető érték a család, mind az egyén, mind pedig a társadalom életében. Ebből viszont az is kitűnik, milyen irányban kell a társadalom gyógyulását keresni. Ha mindenkinek joga van családot alapítani, akkor minden dolgozónak joga van a családi bérhez is. Ha valamely gazdasági rendszer nem képes a családos dolgozónak ezt az összeget biztosítani, akkor a rendszer maga lényegében a hibás. Régen nagyon kezdetleges volt a termelési módszer és a jobbágy, a céhbeli iparos, a szatócs valamiképpen megkereste azt, ami a családnak kellett, pedig akkor a gyerek is több volt, mint ma. Nem a múltat akarjuk most dicsérni, csak egyszerűen érvelünk belőle. Mennyivel könnyebb volna ma ugyanazt elérni, amikor a termelés lehetősége korlátlan. Persze, ha a gazdasági politikában nem a közjólét és nem a szükségletek ellátása az első cél, s ha abban csak a tőkehaszon, vagy az államérdek a parancsoló elv, akkor a társadalom és a család a rövidebbet húzza. Tételünk ellen azt a nehézséget szoktál fölhozni, hogy csak az apa dolgozik a munkaadónak, nem pedig a család, tehát az alkalmazottnak csak annyi fizetés jár, amennyit egy személy megérdemel. Ha ez az okoskodás helytálló volna, akkor azt kellene mondani, minden munkásnak csak annyi jár, amennyi a megélhetését biztosítja, amit persze a tények ismeretében senki józanul nem állíthat. Tehát minden dolgozónak annyi bér jár, amennyit a munkája ér, ha szorgalmasan és szakszerűen dolgozik. A jól szervezett gazdaságban ez az összeg nem lehet kevesebb, mint a családi bér, mert az egész gazdaság lényegénél fogva arra való, hogy az egész társadalmat eltartsa. De mondjuk csak ki egészen nyersen az igazságot, úgy, amint a népünk szokta: a csikó sem dolgozik a gazdának, de mégis eltartják. Csak amikor az ember utódjáról van szó, akkor kezdenek sokan okoskodni, mintha az emberi munkaerőt nem kellene állandóan felújítani és az öreg bányászt fiatallal pótolni. A gépesített termelést állandóan fenyegeti a túltermelés veszélye, tehát már ezért is szükség van olyan társadalmi rétegre, amelyik csak fogyaszt, és nem termel, hogy minél nagyobb legyen a belső piac. Mind a gazdasági, mind a nemzeti érdek követeli a családi bért, de elsősorban a jog és az erkölcs parancsolja. Ha végrehajtják, e törvény egyedül valóságos forradalmat csinál az egész gazdasági életben, amint majd legközelebb néhány példában bemutatjuk. Ez ugyanis nem vértelen elmélet, nem tudálékos bölcselem, nem elvont ábrándozás a jövő államáról, amely sohasem lesz több, mint a képzelet szüleménye. A mi tanításunk a földön jár és gyökerében ragadja meg az életet, hogy embernek való formát adjon neki.

Zene

Kedves hallgatóink! Most a franciaországi Bretagne félsziget különös ősi népének dalaiból mutatunk be néhányat.

Zene

… énekelt, kedves hallgatóink, egy breton népdalt, ennek a különös sorsú népnek ősi nyelvén. A következő ének a breton búcsúról szól franciául. A játékos dallam nyomán szinte megelevenednek a finom csipkével és ezüstszálakkal átszőtt fejdíszben sétáló lányok, az esti szellő lágy fuvallata, a felhők mögül kandikáló hold halvány fénye, s az öreg város felett őrködő középkori vár tornya.

Zene

A most következő dal a breton tájra annyira jellemző utakról szól. A földeket elhatároló utak mélyen bevágódva kacskaringóznak. Összefonódott ágú fák védik a vándor énekest a friss tengeri szél, a finoman szitáló eső, vagy a melegen tűző napsugár ellen.

Zene

1795. október 25-én, tehát 151 évvel ezelőtt született a jobbágy-felszabadító Bezerédj István, a Tolna megyei Hidján. Élete, nemes egyénisége megérdemli, hogy emlékezzünk rá.

A magyar reformkor egyik legkiválóbb szónoka és legrokonszenvesebb egyénisége volt. Már 1825-ben ő volt a Tolna megyei gyűlés szabadelvű ellenzékének vezére, mégsem számítható az igazi politikus fajtához. Teljes szívvel lelkesedett eszmékért és küzdött is értük szóval és tettel. Három nagy célt ismert, a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és halálbüntetés eltörlését. Mint jól tudjuk, az első kettőt is csak évtizedes harc után sikerült elérnie. De Bezerédj István, a földesúr kötelességének érezte, hogy a maga kis világában, a földesúri birodalmában megvalósítsa mindazt, ami tőle telik, mielőtt még országos törvény kötelezné rá. 1836-ban ő volt az első, aki új bérváltsági szerződést kötött jobbágyaival, és ezáltal szabaddá tette őket. 1840-ben pedig önként vállalta, hogy nemes létére adót fog fizetni. A földesuraknak járó úrbéri terhek megváltásával még nem oldódott meg a magyar parasztság sorskérdése, de hogy az 1830-as és ’40-es évek törvényhozó nemessége a saját anyagi érdekeivel ellentétben lebontotta a kastélyok és kúriák kiváltságait, ennek a forradalmi újításnak Széchenyi észhez szóló érvei és Kossuth kedélyeket felkorbácsoló szavai mellett éppen Bezerédj István gyakorlati példája készítette elő az útját.

Ha ma élne, vajon nem ugyanezt a harcot kellene megvívnia? Emlékezzünk rá illő tisztelettel és kegyelettel.

Azt mondottunk bevezetőnkben – kedves hallgatóink – hogy Parasztfőiskolánkban az új magyar életet tervezzük építő gondolatokkal. Számos esetben hoztunk már követésre méltó példát a szabad országok parasztságának életéből. Nem mintha a magunk múltjában nem lettek volna sikeres és még ma is időtálló kezdeményezések. Baróti Gyula munkatársunk egyik adásunkban már beszámolt az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, mint a magyar népi szervezetek egyik legkiválóbbjának munkájáról. Most következő előadásában az erdélyi szövetkezetekről emlékezik meg.

A szövetkezés önsegélyt és kölcsönös támogatást, egyéni kezdeményezést és együttes erőfeszítést jelent, tehát középút az individualizmus és kollektivizmus között. Az ilyen szövetkezeti mozgalom hozzájárul a valódi és tiszta demokrácia kialakításához, de egyúttal gazdasági és társadalmi önvédelmet is jelent a szövetkezők számára. Ez volt a belső tartalma, célkitűzése az Erdélyi Szövetkezeti Mozgalomnak is, amely egy időben indult meg az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesülettel. A szervezés alulról indult. A szellemi irányítók kizáróan a felvilágosítás és javaslattétel munkájára szorítkoztak és rábeszélték az érdekelteket a szövetkezésre. Így alakultak meg első helyen a falusi szövetkezetek. Hogy az erdélyi magyarság milyen mértékben ismerte fel a falu jelentőségét a nemzet életében, azt aligha példázhatjuk jobban, mint egy idézettel, az Erdélyi Fiatalok egyik számából, amely ezekben a mozgalmas időkben jelent meg. Az idézet a következőképpen szól: „A romániai magyarság gazdasági alapja a magyar falu. Amilyen az ő gazdasági helyzete, olyan az egész romániai magyarságé. A romániai magyarság társadalmi alapja a magyar falu. Ő a legnagyobb tömege, ő lesz gerince a magyar iparosságnak, munkásságnak és intelligenciának is. De a magyar falu a magyarság kulturális alapja is. A magyar lélek legősibb, legmélyebb megnyilvánulását ő őrizte meg és csakis ezekből az ősi megnyilvánulásokból tudjuk kialakítani a sajátos erdélyi magyar kultúrát, amely új szín, új emberi érték az egész világ számára. A hitel, a tej és gazdasági szövetkezetek a Kolozsvárott székelő Gazdasági és Hitel Szövetkezetek Szövetségébe, a fogyasztási szövetkezetek pedig a nagyenyedi Hangya Fogyasztási Szövetkezetek központjába tartoztak. A két központ mellett külön ellenőrző unió működött, amelynek tagjai az összes szövetkezetek kiküldöttei voltak. A gazdasági és hitel szövetkezetek uniójához és szövetségéhez tartozó szövetkezetek száma az 1938-as év elején 304 hitel, 133 tej és 39 mezőgazdasági, ipari, valamint speciális rendeltetésű szövetkezet volt. A 478 szövetkezet közül 206-nak saját ingatlana volt. A hitel szövetkezetek közül 68-nak heti betétes, 36-nak állatbiztosító, 18-nak értékesítő, 42-nek temetkezési csoportja, illetve alosztálya, 166-nak pedig népkönyvtára és olvasóköre volt. A központnak és a marosvásárhelyi vadgyárnak összesen 42 tisztviselője és alkalmazottja volt, az ellenőrzést mindössze 9 revizor végezte. A Hangya Fogyasztási Szövetkezetek központjához ugyanebben az időben 320 szövetkezet tartozott. A központoknak, a vidéki tranzitó raktáraknak és az uniónak összesen 96 alkalmazottja volt. Figyelemre méltó, hogy a szövetkezetek milyen kicsiny bürokratikus apparátussal dolgoztak. A Hangya kötelékébe tartozó szövetkezetek közül 196 saját székházzal, illetve ingatlannal rendelkezett. A szövetkezetek közül a legérdekesebb és legfigyelemreméltóbb típus a tejszövetkezet volt. Míg 1930-ban mindössze 3 magyar tejszövetkezet működött Erdélyben, 8 évvel később számuk 130-ra szaporodott. Marosvásárhelyt 1936-ban napi 20 ezer liter kapacitású tejfeldolgozó üzemet létesítettek, amely külföld – elsősorban Anglia felé – jelentős exportot bonyolított le. Két évvel később, 1938-ban hasonló telep létesült Székelykeresztúron is. Ezek a tejszövetkezetek felmérhetetlen szolgálatot tettek a falu népének, mert állandó és biztos jövedelemhez juttatták és másfelől áldásosan hatottak az állattenyésztésre is. A hitel-, fogyasztási- és tejszövetkezetek mellett nagy számban létesültek speciális rendeltetésű szövetkezetek is. Különös említést érdekelnek a vidék mezőgazdasági kis- és házi ipari termékei, a városi fogyasztó közönséghez juttatott közösségek, mint amilyen a brassói AGISZ, a tordai AVE, a kolozsvári PITVAR és MÉHKAS szövetkezetek voltak. Ezen felül főleg Csík megyében erdőszövetkezetek alakultak, egyebütt pedig mezőgazdasági gépek beszerzésére, valamint gyümölcs, baromfi, tojás, gyógy- és ipari növények feldolgozására, tenyésztésére és értékesítésére alakultak szövetkezetek. Mind az Erdélyi Gazdasági Egyesület, mind a szövetkezetek megszervezése és működése, nagyon tanulságos lehet a jövőre. Mutatják, hogy a meghirdetett elveket a maguk valóságos jelentésének értelmében kell megvalósítani. Mutatják, hogy az állampolgárai nagyobbat és maradandóbbat, jobbat és mégis egyszerűbbet tudnak alkotni a maguk erejéből, mintha mindent agyon támogat a mindenható állam. Ennek oka, hogy az állam lényegénél fogva csak általános intézkedéseket hozhat. Bürokratizál és így korlátozza a szabad emberi együttműködést, ami nélkül pedig nincs szabad ember, nincs szabad társadalom és nincs szabad ország se.

Kedves hallgatóink! Rádiónk Parasztfőiskolájának műsorát hallották.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.