A világ tükre

A világ tükre című adásunk következik. Ebben a műsorunkban az időszerű események érdekes, és ismeretlen részéről tájékoztatjuk hallgatóinkat. Ma szemtanú szólal meg. A Le Monde varsói különtudósítójának riportjaiból idézünk, amelyek a hétvége drámai eseményéről szólnak.

Egy mondatban foglalja össze Philippe Ben, a párizsi Le Monde Varsóba kiküldött különtudósítója a lengyelországi változások lényegét. Ez az egy mondat így hangzik: "Moszkva nem tartozik többé ahhoz a csoporthoz, amely Lengyelországban uralkodik." A neves francia újságíró a továbbiakban kifejti, hogy a varsói fordulat jelentőségét sem a lengyel kommunista pártra, sem Lengyelországra nem lehet leszűkíteni. Valószínűleg a világtörténelemben is fontos fejezetté válik, ami a hét végén a varsói minisztertanácsi székház és közvetlen közelében lévő Belvedere palotában történt. Az egyikben a párt központi bizottsága tartotta ülését, a másikban pedig Gomulka és társai folytatták döntő tanácskozásaikat a váratlan moszkvai vendégekkel, Hruscsovval és társaival.

Gomulka már ezeknek a tárgyalásoknak az elején határozottan kijelentette, hogy a lengyel politbüró tagnévsorát kizárólag a központi bizottság és csakis a központi bizottság szavazása határozhatja meg. Hozzá tette még, nem tartja valószínűnek, hogy bármely kommunista párt vezetőit valamelyik más kommunista párt válogathatná össze.

Gomulka határozottságának alapja kétségtelenül az országszerte megnyilvánuló közhangulat volt, amelynek a lengyel kommunista párti vezetők közvetlen jeleit is tapasztalhatták. Varsóban és a vidéken százával tartottak ülést, gyárakban éppúgy, mint egyetemeken. Valamennyi határozat szembe fordult az eddigi kommunista rendszerrel, és tiltakozik az ellen, hogy ennek a rendszernek az uralmát katonai, vagy pártpuccsal bárki is meghosszabbíthassa. Ezeknek a határozatoknak birtokában Gomulka sikeresen keresztülvitte terveit.

Közülük legnagyobb jelentőségű az, hogy Rokosszovszkij marsallt és három régi sztálinistát mégis csak végérvényesen kibuktattak a politbüróból. Rokosszovszkij segédtisztjével, Witaszewski tábornokkal katonai puccsban mesterkedett. Állítólag ki is adták a parancsot a távolban állomásozó csapattesteknek, hogy haladéktalanul vonuljanak Varsó ellen. Ezeket a csapatmozdulatokat Rokosszovszkijék később úgy magyarázták, hogy szerves részei egy katonai hadgyakorlatnak. A tények mást mondanak.

A sztálini időkben bebörtönzött tatár generális, aki most államvédelmi szolgálatot teljesít, csapataival Varsótól 60 kilométer távolságra feltartóztatott egy nagyobb tankoszlopot, amely Rokosszovszkij parancsára a főváros felé haladt.

A német határ irányából viszont szovjet motorizált alakulatok nyomultak előre. A szovjet-lengyel határnak azon a részén, ahol a Bug folyik, szintén nagyobb katonai erők keltek át. A Varsót környékező lengyel csapatok azonban valamennyi egységet feltartóztattak. Határozott fellépésüknek köszönhető, hogy rövid habozás után, ezek mind visszafordultak.

Rokosszovszkij és a Kreml katonai puccskísérlete meghiúsult. Az átalakulás politikai része a központi bizottság ülésén bontakozott ki.

A döntő szavazás másfél órán át folyt. Ochab, a párt eddigi főtitkára mind a 75 szavazatot megkapta. 74-en szavaztak Gomulkára, 72-en, illetve 73-an a politbürónak azoknak a régi tagjaira, akik a liberális irány, illetve Gomulka hívei, vagy barátai. Megválasztották még a szovjet balszárny egyetlen képviselőjeként Zawadzkit, a politbüró egyetlen zsidó tagját, Roman Zambrowskit, ők viszont a 75 szavazatból csak 56-ot kaptak. Rokosszovszkij marsall 26, a leghírhedtebb moszkovita Zenon Nowak, pedig még ennél is kevesebb szavazatot kapott, úgy hogy ők kibuktak a politbüróból.

A párttitkárság megválasztása után közfelkiáltással Gomulka lett a párt elsőtitkára.

A központi bizottság döntései a fővárosban és a vidéken óriási feltűnést keltettek. Nyomukban először is az a kérdés támadt, vajon mit tud tenni, és mit tervez Gomulka a lengyel gazdasági helyzet katasztrofális állapotának megszüntetésére. A másik, még ennél is időszerűbb és alapvetőbb kérdés, vajon milyen álláspontra helyezkedik a Kreml? Elfogadja-e Moszkva a lengyel döntéseket, vagy erőszakkal próbálja visszaszerezni elvesztett lengyel pozícióját?

Kedden Varsóban teljes a nyugalom. Sűrű köd gomolyog az utcán, és kora reggel a dolgozók munkába sietnek. Ezen a ködös reggelen, éppúgy, mint a nagy átalakulás első órái óta, természetesen mindenki azt mérlegeli, hogy mit hoz a jövő? Külpolitikai szempontból valószínűnek látszik, hogy Gomulkáék nem fogják minden ponton megszakítani a kapcsolatokat Moszkvával. Magatartásukban viszont érthető támogatást jelent az a rokonszenves fogadtatás, amellyel a nyugat a Kreml küldötteinek varsói kiebrudalását kísérte. Minden esetre valószínű, hogy Gomulka nem akarja megszakítani kapcsolatait Moszkvával. Elképzeléseire talán éppen az általa kiadott jelszó a legjellemzőbb, amely így hangzik: "Éljen a szovjet-lengyel barátság az egyenlőség alapján."

Politikai megfigyelők azt is figyelemreméltónak tartják, hogy hosszú beszédében, amely két és fél órán át tartott, Gomulka egy szóval sem tett említést a nyugatról. Nem emleget imperialistákat, nem szól a Wall street ügynökeiről, az úgynevezett háborús uszítókról, satöbbi. Mindebből az következik, hogy Gomulka nem akar kiválni a szocialista táborból, viszont jó viszonyra törekszik a nyugattal, és meg akarja szüntetni a vasfüggönyt. Magánemberek előtt abból sem csinál titkot, hogy szívesen fogadna amerikai segítséget, ha annak nincsen túl magas politikai ára.

Belpolitikai téren a következő a teendő. A szovjetbarát elemek, és az öreg sztálinisták eltávolítása a pártból, éppúgy mint a szakszervezetekből. Hasonlóképpen eltávolítják a sztálinistákat a magas rangú állami pozíciókból, és a minisztériumokból.

A közeljövő belpolitikai feladatai közül első helyen az 5 éves terv és a választójog kérdése szerepel. Az 5 éves terv nagyszabású átalakítására már csak Gomulka könyörtelenül őszinte gazdasági kritikája miatt is sor kerül.

A liberalizálódás folyamatára jellemző, hogy az ország katolikus tömegei a fogságban lévő Wyszynski kardinális szabadon bocsátását követelik. Ugyancsak azt is javasolták, hogy Lengyelországot a szocialista állam helyett, a jövőben katolikus országnak nevezzék. Ezt a javaslatot nem fogadták el, de nagyon sok követője támadt.

A hét elején a Le Monde varsói tudósítója több vidéki városba is ellátogatott. Valamennyi gyárban rendesen folyik a munka. A hangulat határozottan bizakodó. A munkások különösen azt becsülik sokra, hogy a beépített spiclik egyik percről a másikra eltűntek közülük. A termelés lényegesen kedvezőbb légkörben folyik. Mindenfelé általános derűlátás észlelhető. Hogy ez az optimizmus igazolt-e, az a közeljövőben eldől. Lengyelországban minden esetre az az általános felfogás, hogy a nagy dráma első felvonása befejeződött, és Moszkva tehet amit akar, a befejezett tényeken nem tud változtatni.

A világ tükre című adásunk hangzott el. A Le Monde varsói különtudósítójának riportjaiból idéztünk, amelyek a hétvége drámai eseményeiről szóltak.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!