Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

1956. november 08. 9:29 ● 08:16

Kemény György
00:00 00:00

A műsor leirata

Rendkívüli riportunkat hallják. Felolvassuk londoni tudósítónk jelentését.

Az oroszokkal szemben érzett felháborodásnál az angol közvéleményben talán csak a csodálat és elismerés nagyobb, amellyel a magyar szabadságharcok hőseinek adóznak. Az angol közönség segítőkészségével igyekszik kifejezésre juttatni együttérzését a magyar szabadság ügyével.
Óriási készletek gyűlnek össze ruhaneműben és gyógyszerben. A Vöröskereszt segélyével nemsokára Magyarországra jutnak. A gyűjtés az áldozatok megsegítésére az egész országban folyik. A kormány 50 ezer fontot, s a szakszervezet tízezer fontot adományozott, magángyűjtésekből is sok tízezer font gyűlt már össze, és a felajánlások az egyházi, egyetemi, munkás- és más szervek részéről folyton szaporodnak. London legnagyobb hangversenytermében tegnap Kodály Zoltán Missa brevisét játszották, a hangverseny megkezdése előtt a karmester felkérte a közönséget: adakozzanak a magyar ügy javára. A szünet alatt vöröskeresztes nővérek járták végig az óriási termet, a több ezernyi hallgatóság adományait gyűjtve.
A Manchester Guardian párizsi jelentésében részletesen foglalkozik az izgalmas jelenetekkel, amelyek során a parlamentben a képviselőház elnöke és Pineau külügyminiszter személyes elismeréssel adóztak a magyar felkelés ügyének. Nagy helyesléssel foglalkozik az angol sajtó Martino olasz külügyminiszter felhívásával is, amely követeli az orosz erők visszavonását és az Egyesült Nemzetek karhatalmi alakulatainak kiküldését Magyarországra.
Igen nagy jelentőséget tulajdonítanak az angol lapok annak a bomlási folyamatnak, amely a magyar események hatása alatt szemmel láthatóan megindult a kommunista és társutas szervekben. Európa számos fővárosában: Párizsban, Brüsszelben, Stockholmban, Koppenhágában, Bernben, Luxemburgban karhatalmat kellett igénybe venni, hogy megvédjék a szovjet követségek és a kommunista lapok szerkesztőségét a felvonuló tömeg haragja ellen.
A Magyarországról szóló hírek fokozzák az együttérzést és növelik a felháborodást. A tudósítók az osztrák-magyar határszélről a felkelők rádiójelentése alapján hangsúlyozzák, hogy az ellenállásnak még nincs vége. Az egyik jelentés szerdán arról tud, hogy a felkelők a Parlament épületét visszafoglalták. Egyébként Dunapentelét, Komlót, Pécs környékét és Győrt jelzik, mint az ellenállás központjait, csupa olyan helyeket, ahol nyilván munkások harcolnak. Az egyik jelentés kiemeli egy kis magyar csoport hősies ellenállását az orosz túlerővel szemben Hegyeshalom közelében. A jelentések megegyeznek abban, hogy az orosz csapatok nem voltak képesek megszüntetni az ellenállást.
Az angol nép érzelmeinek egyébként méltó kifejezést ad Gaitskell, az ellenzék vezére, aki az alsóház ülésén ismét azonosította magát és pártját a magyar szabadság ügyével. Gaitskell a ház mindkét oldalának helyeslése közben kijelentette, hogy a magyar megmozdulás a legnagyobb reményekre jogosító, leghősiesebb cselekedet 1945 óta. "Össze kell fognunk valamennyi szövetségesünkkel - hangsúlyozta Gaitskell -, hogy az Egyesült Nemzetekre és a szabad népekre támaszkodva teljes erkölcsi tekintéllyel léphessünk fel a magyar ügyben." Az angol ellenzék vezére egy nagy tömeggyűlésen is kifejezést adott az angol népnek a magyarság iránt tanúsított együttérzéséről. A szabadságharc sok tetteinek a tömeggyűlés egy percre néma hódolattal áldozott. Gaitskell viharos helyeslés közben kifejtette, hogy azok, akiket eddig sikerült félrevezetni, a magyarországi tragikus események hatása alatt felismerték végre a szovjet kommunizmus valódi arculatát. A brit kormánynak egyiptomi akciójára utalva Gaitskell hozzátette, hogy amennyiben a beavatkozás Szuez körül a legcsekélyebb befolyással lenne a magyar szabadságharc leverésére, azt az angol nép soha nem bocsáthatja meg önmagának, és főként az ország jelenlegi kormányának. Gaitskell végül bejelentette, hogy a munkáspárt végrehajtó bizottsága alapot létesít a szovjet agresszió magyarországi áldozatai megsegítésére.
Hogy milyen fokot ért el a felháborodás a magyar események miatt, mutatja a liberális párt határozata, amely követeli, hogy az angol kormány haladék nélkül politikai és gazdasági szankciókat alkalmazzon a Szovjetunió ellen, amennyiben annak kormánya nem hajtja végre a magyar ügyben az Egyesült Nemzetek határozatait.
A Manchester Guardian Szuszlovnak, a szovjet Politbüro tagjának a szovjet forradalom évfordulója alkalmával tartott beszédét kommentálja elutasító hangon. A nyugati hatalmak képviselői tudvalévően távol tartották magukat a szovjet ünnepségről. Honnan van az, hogy magyarok és lengyelek ragadták Kelet-Európában a kezükbe a lázadás zászlaját? Erre csupán egy a válasz: csak olyan néptől lehet ellenállást várni, amelynek van történelmi tradíciója és bátorsága. A magyarok és lengyelek egyesítik ezeket a tulajdonságokat. A magyarországi felkelés talán a legnagyobb megmozdulás, amely egy egész nemzetet magával ragadott. Magyarországon két hét előtt valóban egy tízmilliós nép lázadt fel a zsarnokság ellen. Vajon elérhetett volna-e a felkelés jobb eredményt? Nehéz a válasz, de meg lehet kísérelni a közelmúlt drámai eseményeinek összegezése alapján. Sok szól amellett, hogy a Kreml október 29-én hajlandó lett volna egy nemzeti irányú kommunista kormányt elismerni Nagy Imre vezetése alatt. Akkor még csupán négy orosz hadosztály állomásozott az országban. A múlt hét elején azonban már világossá vált, hogy a Nagy-kormány nem megbízható, és Nagy Imre is inkább nemzeti érzésű volt, mint kommunista. A régi politikai pártok, a szociáldemokraták, a Keresztény Néppárt felébredtek. Ami ennél is súlyosabban esik latba, a felkelők szervezkedtek, és fokozódó mértékben gyakoroltak nyomást a kormányra. A felkelők egyik vezére szerint Nagy Imre belement abba, hogy az új kormány túlnyomó többségét a felkelők és az újra életre kelt pártok képviselői alakítsák meg. A hattagú, úgynevezett belső kabinetben Kádár volt az egyedüli, akit az oroszok a maguk szempontjából megbízhatónak tartottak. Közben a követelés a szovjet csapatok teljes kivonulására és a szabad választások megtartására általánossá vált, és a felkelők rádióállomásai állást foglaltak Magyarország semlegessége mellett.
"Ebben az időpontban indult meg a szuezi akció, amely alkalmat adott a szovjet propagandagépezetnek a figyelem elterelésére és hamis szólamok gyártására. De valószínű, hogy a döntés a szovjetben már a szuezi ügy kirobbanása előtt megtörtént" - folytatja cikkét a Daily Telegraph. Az elmúlt hét elején a szovjet már nem a budapesti bábkormánnyal áll szemben, hanem egy nemzeti koalíciós kormánnyal, amely hitet tett a demokrácia mellett. A szabad választások veszélyét a Kreml alig ismerhette félre. Köznevetség tárgyává tette volna a kommunista pártot. Lehet, hogy a végső lökést Nagy Imre adta meg, fölmondva a varsói paktumot. "Mit nyerhet Magyarország a felkelés révén?" - veti fel a kérdést a Daily Telegraph cikkírója.
Nagyobb távlatokra tekintve nem maradhatnak el az eredmények. A felkelők bebizonyították az egész világ előtt, hogy a kommunizmust a fiatal generáció gyűlöli és megveti. Világos válasz ez a szovjet koholmányokra, mintha ellenforradalmár megmozdulásról lett volna szó. Valójában a fiatalság kelt fel, az iskolás gyermekek is, akiket hasztalan akartak a marxizmusra szoktatni. Nem a szabad hazafiak és nem a szabadságharcosok a halottai ennek a tragédiának, hanem a szovjet kommunizmus Európában.

Rendkívüli riportunk hangzott el. Londoni tudósítónk jelentését olvastuk fel.

Információk

Adásba került1956-11-08 9:29
Hossz0:08:16
CímRendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései
MűsorkategóriaTudósítás
Ismétlések
1956-11-08 9:29
SzerkesztőKemény György
Műsor letöltése MP3