Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

Szignál

Kedves Hallgatóink! Rendkívüli riportsorozatunk mai első adásában az osztrák-magyar határra kiküldött különtudósítónk, Kova Kálmán tegnap késő esti telefonjelentését közvetítjük.

A Bécs-Budapesti országút határátlépő falujának, Nickelsdorfnak változatlanul óriási a forgalma. Az osztrák csendőrség a katonai hatóságoktól kapott utasításoknak megfelelően minden civil járművet feltartóztat. A szűk kordonon csak azok mehetnek át, akik újságírói igazolvánnyal jelentkeznek, vagy más módon tudják igazolni, hogy hivatásuk teljesítése érdekében kell elérniök a magyar-osztrák határt.

A szigorú igazoltatás ellenére is hatalmas tömeg gyűlt össze a határsorompónál. Itt van a világ valamennyi, számottevő újságtudósítója. Valóságosan bábeli a nyelvzavar. Villannak a fényképezőgépek fényei, és mindenki valamiféle hírre vadászik.

A határsorompónál kialakuló helyzet során ez a vadászat egyáltalán nem reménytelen. Magyarország felől állandóan érkeznek a járművek. Személy- és teherautókon papok, lelkészek, orvosok jönnek az Ausztria felől áradó szeretetcsomagokért, és a legfrissebb híreket hozzák a szabadságharcosok kezén lévő dunántúli vidékekről.

Legérdekesebb az általános kavarodásban, hogy a féltve őrzött határsorompó tökéletesen elvesztette jelentőségét. Mindenki úgy közlekedik Ausztria és Magyarország között, ahogy az alföldi tanyákon egyik házból a másikba mennek. A határőrök, legyenek akár osztrákok, akár magyarok, szíves-örömest engedik át az ide-oda közlekedő újságírókat és a rádiók tudósítóit.

A magyar határőrség épületén ott a felírás: Hegyeshalom. Alatta a zászló, amelyből a határőrök kinyírták a közepén lévő sarló-kalapácsos címert, úgy, hogy csak piros-fehér-zöld lobogót lenget a késő októberi szél.

A határra érkező hírek szerint az egész Dunántúlt változatlanul szilárdan tartják a szabadságharcosok csapatok. Általában nincs jelentés, amely arra utalna, hogy a szovjet katonái támadóan lépnének fel a teljes túlerőben lévő lakossággal és szabadságharcosokkal szemben.

Győrből autó érkezett a határra, amelynek utasai elmondották, hogy 8 magas rangú szovjet tiszt felkereste Szigethy Attilát, a Győri Nemzeti Tanács elnökét, rögtönzött hivatali helyiségében. A 8 szovjet tiszt az orosz haderő nevében állítólag ajánlatot tett, hogy az összes környékbeli csapatok hajlandók a fegyvert letenni. Csupán azt kérik, hogy valamilyen formában menedékjogot kapjanak, illetve lehetőséget a kialakuló demokratikus állam életébe való beilleszkedésre. A szovjet tisztek furcsa ajánlatára a Győri Nemzeti Tanács elnöke természetesen nem tudott választ adni.

Éppen ilyen értetlenül állnak a Dunántúlon annak a szovjet egységnek az elhatározása előtt, amelyik kijelentette, hogy a világbéke ügye sokkal fontosabb számára, mint az, hogy kinek a kezén van Győr városa. Ezért a szovjet katonaság legfelsőbb parancsnoka jóváhagyásával úgy döntött, hogy laktanyáiba vonul vissza, mert ezzel sokkal biztosabban szolgálhatja a világbéke ügyét, mintha egyenesen beavatkozna a további harcokba.

A Dunántúl legnagyobb és legszomorúbb eseménye vasárnap délután a mosonmagyaróvári temetés volt, ahol elhantolták az áldozatokat, akik az oktalan vérfürdő során életüket vesztették. Körülbelül száz ember, köztük nagyon sok asszony és gyerek lelte halálát az ÁVO embertelen sortüze következtében. Ezeket az áldozatokat ünnepélyes keretek között helyezték örök nyugalomra a magyaróvári temetőben. A végtisztességre a világsajtó képviselőit is bebocsátották.

A nyugati újságírók előtt megnyílt a nickelsdorfi határ sorompója úgy, hogy rádió- és fotóriporterek, újságírók részt vehettek a magyaróvári temetésen.

A sajtó Ausztriába visszatérő képviselői szívszaggató jeleneteket mondtak el a temetés részleteiről. Elmondották például, hogy egy apát nem tudtak a koporsóba helyezni, mert karján tartotta vele együtt megölt gyermekét. A kis holttestet nem tudták kiszabadítani a megmerevedett karokból.

A nemzetközi sajtó tudósítói számos fényképfelvételt készítettek, amelyek bizonyítékai maradnak az Államvédelmi Hatóság utolsó, embertelen kegyetlenkedésének.

Vasárnap, a kora délutáni órákban a mosonmagyaróvári temetéssel egy időben a nickelsdorfi határsorompónál megjelent az osztrák kormány közlekedésügyi minisztere, Bécs polgármesterének, Jonasnak kíséretében. A két osztrák politikus tolmács útján érintkezést talált a sorompónál, és a magyar őrszobán lévő legénységgel. Közölték velük, hogy Ausztria a maga részéről mindent megtesz a magyarországi szabadságharcosok támogatására, és semmi lehetőséget nem mulaszt el, hogy segítségére legyen a nélkülözőknek. A két osztrák államférfi látogatása a hegyeshalmi határnál érthetően mély benyomást tett azokra a katonákra, akik velük beszéltek.

Az osztrák államférfiak után a Vöröskereszt segítő autóinak végeláthatatlan sora haladt át a szabaddá vált piros-fehér-zöld sorompón. Ezek a gépkocsik javarészt Bécsből indulnak, és zsúfolásig meg vannak rakva élelmiszerrel, vérkonzervekkel, mindazzal, amire a magyarországi szabadságharcosoknak szükségük van. A Nyugatról érkezett küldemények lerakodásában a vörös csillagot letépett határőrökön kívül a környékbeli lakosság is tevékeny részt vesz. Kézről kézre adják a kenyeret, húst, zsírt, tejkonzervet és a többi élelmiszert. Ezeket azonnal átrakják az ott várakozó tehergépkocsikba, amelyek még népi demokratikus számmal futnak, de már a szabadságharcosok kezében vannak.

A Nyugat segítsége nem csak ezekből a küldeményekből nyilvánul meg. Bécs repülőterén, Schwechatban rendkívüli élénkség észlelhető. A menetrendszerű repülőgépeken is egyre érkeznek azok a szállítmányok, amelyeket a holland, belga és elsősorban a svéd lakosság a magyar szabadságharcosok részére küldött.

Vasárnap, a délutáni órákban két hatalmas KLM repülőgép érkezett Schwechat-Halfendorfba. A DC3 típusú gépek Hollandia lakosságának szeretetadományát szállították Bécsbe, ahonnét az Osztrák Vöröskereszt teherautói rögtön továbbították a magyar határ felé. Az adományok egy részét Hegyeshalomnál, a többit pedig Szentgotthárdnál adták át a szabadságharcosoknak.

A segítő akció a repülőgép szállítmányok érkezésének hírére érintkezést keresett a budapesti kommunista kormánnyal. Kérésük az volt, küldjenek magyar repülőgépeket gyógy- és élelmiszerszállítmányok továbbítására. Közölték a magyar kommunista kormánnyal azt is, hogy a Schwechat-i repülőtér a Magyarországról érkező gépek rendelkezésére áll.

Nagy megdöbbenést váltott ki a Schwechat-i repülőtér parancsnokságán, amikor erre a kezdeményezésre a magyarországi kommunisták részéről csak az a válasz érkezett, hogy egy repülőgépet útnak indítottak, és vasárnap reggel 5 óra 55 perckor Budapest ezt az értesítést is visszavonta.

Így a Belgiumból, Hollandiából és Svédországból légi úton érkező szeretetadományokat csak gépkocsival lehet továbbítani az Osztrák Vöröskereszt segítő akciója útján a magyar határállomásokra, ahol a szabadságharcosok átveszik őket.

A hegyeshalmi határnál, ahol a világsajtó minden számottevő képviselője találkozót adott egymásnak, és ahol ezek az újságírók közvetlen érintkezésben állanak a magyarországi szabadságharcosok katonacsapatával, rendkívüli érdeklődéssel várják az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnem, hogy a magyarországi szabadságharcosok, akik immár föléje kerekedtek a kommunista hatalomnak, az eddigi tapasztalatok alapján úgy vélik, hogy meg tudnak küzdeni a szovjet túlerővel, mert a lakosság teljes egészében az ő oldalukon áll. Semmi mást nem kérnek, csak azt, hogy a Nyugat vérkonzervekkel és élelemmel támogassa őket. Ebben a támogatásban nincs hiány.

Az Osztrák Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége negyedmillió forintot utalt át expressz segély formájában a magyarországi munkások részére. Az osztrák Postatakarékpénztár 180800 szám alatt csekkszámlát nyitott a magyarországi lakosság és a szabadságharcosok támogatására beérkező adományok befizetésére. Az osztrák postahivatalok alig győzik könyvelni a pénzadományokat, amelyeket az osztrákok túlnyomórészt név megjelölés nélkül befizetnek a szabadságharcosok és a magyar lakosság részére.

A legendás hírűvé vált osztrák postatakarékpénztári csekkszámla pályafutásához hozzá kell még fűzni azt is, hogy Ausztria népe a készpénz segítségen túl is minden lehető módon jelét adja a magyarországi szabadságharcosokkal való együttérzésének. Az Osztrák Vöröskereszt főhadiszállásán megható módon gyülekeznek az adományok. Ezekhez csatlakoznak most a Belgiumból, Svédországból és Hollandiából érkező különböző ruhaneműek, és pénzbeli juttatások. Az osztrák gyógyszerészek minden segítő akciótól függetlenül, saját elhatározásukból, 600 millió egység penicillint juttattak magyar földre a sebesültek ellátására.

Vasárnap este Budapestről több menekült érkezett a hegyeshalmi határállomásra. Egybehangzóan elmondották, hogy Budapestről való elindulásukkor a főváros utcáin heves harcok folytak, és a helyzet teljesen áttekinthetetlen volt. A házak egy részén nemzeti színű zászlók lengenek, amelyekből kinyírták a szovjet sarló-kalapácsot, sok házra pedig gyászlobogót tűztek ki Budapest lakói. A főváros helyzetét, és az ottani katonai erők egyensúlyát illetően a jelentések ellentmondóak, és lehetetlen tiszta képet kapni. A hegyeshalmi határállomásra érkezett budapestiek boldogan állapították meg, hogy dunántúli útjuk során szinte kézről kézre adták őket a hatalmat szilárdan kézben tartó szabadságharcosok, és boldogan állapították meg azt is, hogy a Nyugat minden lehetőt megtesz a kommunistaellenes küzdelem támogatására.
Kova Kálmán különtudósítónk tegnap este a határról érkezett telefonjelentését hallották.

Most még egy rövid bécsi hír.

Az osztrák szocialista párt megrázó szavakkal fordult Ausztria társadalmához. A felhívás kijelenti, hogy Ausztriának magának is ki kellett verekednie a szabadságát, ezért különösen értékelni tudja a mérhetetlen áldozatokat, amelyeket a magyar nép ma hoz. Adjatok a magyaroknak! Segítséget a szabadságharc áldozatainak! - mondja a felhívás, majd bejelenti, hogy a szocialista párt megindított segélyakciójára a párt vezetősége és különböző szervei máris magas összeget adományoz.

Szignál

Kedves Hallgatóink, Kova Kálmán tegnap az esti órákban beérkezett telefonjelentését hallották az osztrák-magyar határról.

Rendkívüli riportsorozatunkban a nyugati fővárosokban működő munkatársaink híreit közöljük a legfrissebb eseményekről.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!