Rendkívüli kommentár

Rendkívüli műsort közvetítünk.

Magyarországon a tegnap esti órák óta áttekinthetetlen a helyzet. Az események óráról órára követik egymást. Hallgatóink a budapesti rádióból csak részleteit ismerik azoknak a drámai eseményeknek, amelyek hazánkban történnek. Összefoglaló képet adunk tehát a helyzetről. Janus beszél a rendkívüli műsorunkban arról, hogy mi történt, és mi történik Budapesten.

Kedves hallgatóim, hazánkban is ütött a történelem órája. Egy évtized minden keserve, nélkülözése, rabsága és nyomorúsága tört ki nyílt demonstratív tiltakozás és fegyveres felkelés formájában a magyar fővárosban. Március tavasza köszöntött hazánkba ezen az október végi őszi napon, hogy hirdesse egy szabadságszerető nép elszánt akaratát és szabadságvágyát. Mint száz esztendővel ezelőtt az ifjúság kelt fel elsőnek a reakciós elnyomó hatalom ellen, hogy idegen fegyverek árnyékában is megkísérelje a külső és belső szabadság kivívását.
Kedves hallgatóim, nem tegnap délután kezdődött el ez a heroikus elemi erejű szabadságharc. Nem a lengyel követség, a Bem és Kossuth szobrok előtti tüntetés volt a kezdet. Hetek, hónapok és évek óta gyülemlett a szívekben az elkeseredés, a lelkekben a változás óhaja. Alapja az a felismerés volt, hogy most a kommunista világ megváltozott helyzetében, most, amikor lehetőség nyílt arra, hogy a magyar nép éljen az önálló sajátos út lehetőségével, amikor legális alkalom kínálkozott a reformok végrehajtására, az illetékesek a haladás sztálinista ellenségei megkísérelték elszabotálni az alkalom kihasználását. A sztálinizmus magyarországi hívei fel akarták tartóztatni a változás egyre gyorsuló ütemét. Valóságos reformok helyett félmegoldásokkal kormányoztak, semmibe vették a népakaratot, valódi népképviselet helyett álparlamentesdit játszottak, demokratizálás helyett továbbra is párthatározatokkal kormányoztak, a múlt hibáinak őszinte és nyílt beismerése, a politikai és személyi konzekvenciák levonása helyett, kendőzték a bajokat. Ez volt a valóságos oka az egyre nagyobb elégedetlenségnek, ez vezetett végső soron a nyílt forradalom kirobbanásához. Mint minden nagy megmozdulást hazánkban, mostani szabadságharcunkat is a szellem indította el. Írók, költők, tiszta, bátor emberek voltak az igazság kimondói. Ők voltak azok, akik egyre nagyobb felháborodással és szenvedéllyel mutatták rá a hibákra és szálltak síkra a nép jogaiért. Szavuk nem volt pusztába kiáltó szó. Visszhangra lelt az egész nép szívében. És visszhangra lelt elsősorban annak a fiatal rétegnek, annak az ifjú gárdának a szívében és lelkében, amely mindig is legfogékonyabb volt az igazság, a szabadság és a haladás igéinek befogadására. Mint száz évvel ezelőtt, a magyar ifjúság a tettek mezejére lépett. Kezdődött Szegeden. 3000 fiatal egyhangúan proklamálta, hogy kilép a rendszer hivatalos ifjúsági szövetségéből a DISZ-ből, és megalakítja saját szervezetét. Csatlakoztak hozzájuk a pécsi, győri, debreceni fiatalok is. A mozgalom drámai tetőpontját Budapesten érte el. Mert közben jöttek Varsóból a jelentések. Vigyázó szemünket Varsóra vetettük, ahol a hősi lengyel ifjúság és a hősi lengyel nép már sikerrel haladt a győzelem útján. És ekkor határozták el a budapesti ifjúsági szervezetek, hogy október 23-án kedden délután fél három órakor szimpátia tüntetést rendeznek a lengyel követség épülete előtt. A teljesen megzavarodott és tanácstalan kormány össze-visszakapkodott. A belügyminiszter letiltotta a tüntetést. Ez már olaj volt a tűzre. A felháborodás és a nép harag fokozódott. És utóbb győzedelmeskedett. Alig néhány óra múlva a belügyminiszter kénytelen volt visszavonni tiltó rendeletét. A magyar főváros ekkor már forradalmi lázban égett. Először csak ezrek gyülekeztek. Fiatalok, egyetemisták, értelmiségiek, úgy mint annak idején a Pilvax kávéházban, most az írószövetség épülete előtt. Azután tízezrek és tízezrek meneteltek már Budapest népe, az üzemek, a tisztviselők, a katonák, a rendőrök, a kalauzok, a boltosok a járókelők tömegesen csatlakoztak a tüntetőkhöz. Így vonultak a lengyel követség, majd a Kossuth és Bem szobrok, majd a parlament elé, ahol már pontokba is foglalták követeléseiket. Ezek voltak többek között: Teljes politikai és gazdasági egyenjogúságon alapuló magyar-szovjet és magyar-jugoszláv barátságot. A párt és a kormány szerveinek átalakítását Nagy Imre vezetésével. A magyar gazdasági élet átalakítását szakemberek bevonásával és ennek keretében a magyar uránérc gazdaságosabb felhasználását. A munkás autonómia bevezetését az üzemekben. A beszolgáltatás eltörlését és az egyénileg dolgozó parasztság támogatását. A szovjet katonai alakulatok kivonását és a Kossuth-címer visszaállítását. A pártok működését a népfront keretében. Rákosi Mátyás azonnal visszaszállítását és független bíróság előtt nyílt felelősségre vonását. Ezek voltak azok a főbb követelések, amelyek elhangzottak. Voltak, ahol 12, másutt 20 pontba foglalták azokat a követeléseket, amelyeknek sürgős megvalósítását várja a magyar nép. Valóságos nemzeti program bontakozott ki a pesti utcákon. A nemzeti egység programja. A nép egyöntetűen a reformprogram mellé állt. És az illetékeseken lett volna a sor, hogy ezeket az ésszerű és logikus kívánságokat megvalósítva kielégítsék a fiatalság és az egész magyarság legsürgősebb követeléseit.
Ehelyett az esti órákban a magyarországi sztálinisták egy erélyes hangú beszédben országos fölháborodást provokáltak ki. Gerő Ernő, a párt első titkára állt a mikrofon elé, és sztálinista szellemben iparkodott útjába állni a délutáni eseményeknek. Provokatív beszéde olaj volt a tűzre. Nemhogy megnyugtatta és lecsendesítette volna a forrongó hangulatot, de fegyveres forradalommá robbantotta ki a felindulást. Ettől kezdve az eseményeket nem lehetett megállítani. A néphadsereg és a karhatalom a forradalom ügye mellé állt.
Pesten azonnal összehívták a párt központi vezetőségét. Új tagokat választottak a tagok sorába. Átszervezték és újjáválasztották a Politbürot. Hegedüs helyett Nagy Imrét azonnal kinevezték miniszterelnöknek. Mindez azonban már késő volt, a harcok folytak. A szabadságharcosok megszállták a középületeket és a gyárakat. A párt és a kormány erre általános statáriumot rendelt el. Ez sem használt. Ekkor a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokhoz fordultak segítségért. És ettől kezdve állig felfegyverzett davajok gyilkolják a magyar szabadságharcosokat.
Kedves hallgatóim, amikor e sorokat írjuk, elhangzott ugyan az új miniszterelnök Nagy Imre beszéde, de a harcok még folynak. Nem tudjuk most mi van Budapesten, és nem tudjuk mi van szerte az országban. De a miniszterelnöki beszéd könyörgő és inkább engedékeny, mint agresszív hangjából következtetni lehet arra a fejetlenségre és zűrzavarba, ami a kormányban van. A kormány és a karhatalom nem ura többé a helyzetnek. Megkezdődött az a harc, amely nemcsak az utcán folyik, hanem a szívekben és a lelkekben, és ezt a harcot erőszakkal legyűrni többé nem lehet. Bármi lesz a fegyveres háború kimenetele, a magyar nép ebben a harcban győzni fog.

Kedves hallgatóink, rendkívüli műsorunkban Janus foglalta össze a legújabb magyarországi eseményeket.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!