A nap riportja

Mai riportunk címe: Zeusz, Zefír, Didó és társaik. Írta és összeállította: Kova Kálmán.

Szignál

A Brit Birodalom uralkodónője, II. Erzsébet az angol himnusz utolsó akkordjainak elhangzása után egy fogantyúhoz nyúl, amelyet a díszemelvényre szereltek. Odanyúlt, meghúzta és mozdulata nyomán az ünneplő közönség elé szerelt óriási wattmérő mutatója mozgásba jött. Valahol 10 és 15 ezer kilowatt között ideges vibrálása elcsendesedett a skálán. Azt mutatta, hogy Calder Hallban, az angol királynő által felavatott erőműtelep tíz-egynéhány ezer watt energiával megkezdte működését. Ez az első a világon, ahol atomerő termel elektromos áramot. Ezzel Anglia az atomerő békés felhasználásának élére került, megelőzve minden más nemzetet. Az ünnepség színhelyén, a cumberlandi grófság nyugati szegélyén 10 évvel ezelőtt még híre-hamva sem volt semmiféle épületnek. A füvet békés birkanyájak legelték. El-elkalandoztak az útjukba kerülő 4 ezer éves kelta szentély félkörbe rakott embernagyságú kövei között. Ennek a szentélynek középpontjában ma is ott a hatalmas gránitkocka, amelyen 4 ezer évvel ezelőtt a felszentelt druidák a kelő nap első sugarát fiatal állatok véráldozatával köszöntötték. A 4 ezer éves szentélytől alig pár száz méterre létesült most a világ első erőtelepe, amely az atomot békés célra, elektromos áram fejlesztésére használja és amelyet most Erzsébet királynő felavatott.

Nem ez az első épületcsoport ezen a környéken. Előtte, 1948-ban a nem messze fekvő windscale-i atomtelepet építették fel, ahol az angol atombombákhoz szükséges plutóniumot állítják elő. 4 éve, 1952-ben született meg a határozat, hogy az atombomba gyár mellé békés atomtelepet is létesítenek. Így kezdtek hozzá a Calder Hall-i építkezésekhez.

A terveket az angol atomipar agyközpontjában, az Oxford közelében lévő Harwellben dolgozták ki. A háború alatt Harwell katonai repülőbázis volt, amelynek helyén később óriási atomtelep létesült. 4 ezer alkalmazott él itt, akik közül ezren az atomtudomány magas fokának művelői. Ez a furcsa, korszerű település felejthetetlen élményt jelent minden látogatója számára.

Az a legfeltűnőbb, milyen hihetetlenül fiatal itt mindenki. Az átlagos életkor 30 év. Ki tudja, az atomtelep sajátossága-e, vagy más oka van, de mindenesetre tény, hogy az itteni házasságkötések száma 8-szorosa az angol átlagnak. A születések száma is aránytalanul magas, családonként majdnem 3 gyerek. A telep lakóin, feltűnő fiatalságukon kívül semmi rendkívüli. Nem látszik rajtuk, milyen rendkívüli munkát végeznek, csak a fantasztikus védőruhákba burkolt, úgynevezett békaemberek felbukkanása jelzi, hogy itt valami különleges tevékenység folyik. Igaz, ezeket a békaembereket csak ritkán látni, mert idejük java részét radioaktív kamrákban töltik.

Ezen a Harwell-telepen, amelyet akár atomvárosnak is nevezhetnénk, a Colder Hall-i építkezések megindulásával egyidejűleg elkezdődtek a kísérletek. Itt építették a reaktorokat, amelyeket mitológiai nevekkel különböztetnek meg egymástól. A Didónak az a nevezetessége, hogy a reaktorban végbemenő láncreakciót az eddig használt gáz, illetve grafit helyett vízszerkezettel ellenőrzik. A másik két reaktor, a Zefír és a Zeusz uránium helyett plutóniummal működik.

A harwelli atomváros érdekességei közé tartozik, hogy itt is különös figyelmet fordítanak az atomerő békés felhasználására a gyakorlati életben. Az orvostudományban gyógyításra használt izotópokat, vagyis az egy és ugyanazon kémiai elemek atomsorozatait Harwellben állítják elő, és a világ 50 államába exportálják. Közbevetőleg meg kell itt jegyeznünk, hogy ezeknek az izotópoknak raktárhelyiségét, nem tudni mi okból, Sztálin koporsójának nevezik.

A Calder Hall-i telep korszerű felszerelésére irányuló harwelli kísérletek a telep építkezésével párhuzamosan folytatódnak. Az építkezés zavartalanul haladt, sőt, kevesebb időt vett igénybe, mint ahogyan eredetileg tervezték. 33 hónap alatt minden elkészült, hozzákezdtek az épületek szereléséhez, úgyhogy a 3 évre meghatározott mostani felavatási időponton nem esett változás.

A Cumberland-grófság belseje felől közeledő látogatónak már kilométerekkel a telep előtt szemébe ötlik a két óriási, ezüst szürkén fénylő hűtőtorony. Körvonaluk fantasztikus rajzú gombára emlékeztet.
Köztük a turbinaházak, 4 turbógenerátorral. A telep bejáratánál különlegesen párnázott és rugózott apró autóbuszok várják a látogatót, épp úgy, mint az alkalmazottat. Ezeken szállítják épületről épületre, hűtőtoronytól a reaktorig, vagy a turbógenerátoroktól a kantinba.

A látogató számára az első érdekesség, hogy az épületek változatos, derűs színűek. Nemcsak az épületek, hiszen említettük, hogy a hűtőtornyok is ezüstszürke fényben csillognak. A termekben a lépcsőfokokat pirosra, zöldre, kékre és sárgára festették. Az üzemrészek között közlekedő járművekre is volt gondjuk a telep modern színtechnikusainak. A töltőgépek például zöld és kék, az ürítőgépek pedig rózsaszín és sárga színűek.

Az itteni tudósok tréfásan azt állítják, nincs egyszerűbb dolog, mint atomerő útján elektromos áramot termelni. El is mondják, milyen egyszerű a folyamat. Próbáljuk a magunk szavaival idézni őket.

3 felvonásos dráma a parányok, a mikrokozmoszok világában – így mondják.

A Calder Hall-i telep urániummal működik, tehát ugyanazzal az érccel, amelyet nálunk Pécs környékén a szovjet számára bányásznak. A reaktorokba kétféle uránatomot helyeznek, a 238-asat és a 235-öset. Mindegyik protonokból és neutronokból áll, amelyek atomonként egy szinte elképzelhetetlenül kicsi bolygórendszer szabályai szerint keringenek. Ez az előbb említett mikrokozmoszok világa. A két uránatom között az a különbség, hogy csak a 235-ös magvát lehet hasítani.

Nos, amikor az így megtöltött reaktor működésbe lép, elkezdődik a benne lévő mikrokozmoszok drámájának első felvonása. A működés folytán a 238-asról levált neutronok beleütköznek a 235-ös magvába és azt széthasítják. A hasadás folytán a magvak úgynevezett bolygórendszere felbomlik. Az ott keringő neutronok önállóvá válnak és iszonyatos sebességgel száguldásba kezdenek.

A második felvonás ezeknek az önállósult neutronoknak lefékezése. Ez úgy történik, hogy különleges szerkezetű atomokba ütköznek, amelyek magva nem hasad és a nekik ütköző atomokat sem nyelik el. A neutronok tehát olyanféle módon vesztenek sebességükből, mint egy biliárdgolyó, ha nekiütközik a másodiknak, majd a harmadiknak.

Így következik az utolsó felvonás. Az önállósult és lelassított neutronokat visszavezetik az uránhoz, ezzel a kör bezárul. Az úgynevezett láncreakció véget ér. A visszatérő, engedelmessé tett neutronok újabb magokat hasítanak szét az uránban, úgyhogy a folyamat végeredményben elölről kezdődik.

Ez a három felvonásos dráma, amely az atomrombolás szabályainak megfelelően a természet alapvető törvényébe ütközik és felbontja az atomok bolygórendszerét, iszonyatos hőfejlődéssel jár. A reaktorban keletkezett hőt a reaktort át-, meg átjáró széndioxid-gáz viszi tovább egy bonyolult csőrendszerbe. A gázt 2 ezer lóerős elektromotor irányítja útjába. Arra kényszeríti, hogy a reaktor működése közben támadt hőmennyiségekkel az áramfejlesztő gőzturbinákhoz áradjon és azokat hajtsa.

Végső fokon, nagyon tudománytalanul magyarázva, de mégis ez a lényege az atomerővel történő áramfejlesztésnek. Ez kezdődött most el Calder Hallban. A megnyitáskor üzembe helyezett első reaktor 46 ezer KW áramot termel. Hamarosan megindul azonban a második is, miáltal a termelés kétszeresére ugrik. Ez az árammennyiség egy 150 ezer lakosú város ellátására elegendő.

Szemtanúk mondják, hogy az angol királynőt közéleti szereplése során még sohasem látták olyan boldognak, mint a Calder Hall-i erőműtelep felavatásán. Megvolt rá minden oka. Ezzel Anglia az atomerő békés felhasználása terén az emberiség számára nyitott új korszakot. A Calder Hall-i óriási wattóra mutatója azonban még ki sem lendült helyéről a királynő kézmozdulatára, amikor már mindenki tudta, hogy ez a korszakalkotó erőmű felavatása pillanatában már elavult.

Erre csak egy példát. Az ottani reaktorok bizonyos mennyiségű uránból annyi elektromos áramot termelnek, aminek előállításához 10 ezerszer annyi szénre volna szükség. A ma gyártás alatt álló reaktorok viszont odáig tökéletesedtek, hogy termelésük nem 10 ezer, hanem egymilliószor annyi szénnel egyenértékű.

Ez a probléma az üzembe helyezett atomtelep, illetve Anglia szakembereinek saját ügye. Van azonban egy másik kérdés, amely már mindnyájunkra tartozik. Vajon a telep működése folytán keletkező radioaktív sugárzás nem jelent-e újabb veszélyt a légkör fertőzése szempontjából?

A kérdésre éppen a harwelli angol atomközpont adja meg a tudományos és gyakorlati választ. Számtalan sok mérést végeztek különböző helyeken és különböző magasságokban, a föld felületétől 30 ezer méterig. A mérések eredménye, hogy az eddigi atombomba-robbanások ellenére a radioaktivitás 2-ről 12 millicurie-re emelkedett. Ez a mennyiség azonban még mindig csak 3 század része annak a radioaktív sugárzásnak, amely az emberi szervezetbe más természetes forrásokból behatol. A másik veszély, hogy az atomipar fejlődése folytán fokozódó radioaktivitás azokra az állatokra lehet hatással, amelyeknek húsát fogyasztjuk. A kísérletek azt bizonyítják, hogy az állatok húsának radioaktivitása szintén növekedett ugyan, de még mindig csak az ezredrésze annak, amit például az atomtelepeken a munkások szempontjából aggályosnak tartanak.

Pár nappal az angliai erőmű üzembe helyezése után ezek az atomkorszak legidőszerűbb kérdései. A tudósok azonban nem a jelennel törődnek, hanem a jövő érdekli őket.

Angliában máris bejelentették, hogy 10 éven belül, 1965-ig további 10 elektromos áramfejlesztő atomtelepet helyeznek üzembe. Az ezzel kapcsolatos teljes program végrehajtását a britek 20 évben jelölik meg. Kiszámították, hogy akkorra elérik az elektromos áramtermelés atomizálásának azt a fokát, ami gazdasági és iparfejlesztési szempontból ideálisnak mondható.

Kiszámították azt is, hogy ezen a fokon Anglia évenként 40 millió tonna szenet fog megtakarítani az elektromos áramtermelés atomerőre való átállításával.

Magyarországon az évi széntermelés teljes összegét a kommunista tervgazdálkodás körülbelül 24 millió tonnára teszi. Az angol megtakarítás tehát, a maga 40 millió tonnájával megfelelő módon érzékelteti, mi a jelentősége a most üzembe helyezett Calder Hall-i atomtelepnek.

Zene

A nap riportja hangzott el, Zeusz, Zefír, Didó és társaik címmel. Az első angol atomtelepről számolt be Kova Kálmán.

Zene

Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.

Szünetjel