Az általános, titkos és szabad választások alkotmányos biztosítékairól

Kedves Hallgatóink, most Vér Károlyt hallják. Az ifjúsági rovatok szerkesztője a nemzet legfőbb követeléséről, az általános, titkos és szabad választások alkotmányos biztosítékairól beszél.

Kedves Hallgatóm! A nemzeti tanácsok szabad rádióállomásai érthető lelkesedéssel és boldog fellélegzéssel vették át a Szabad Kossuth Rádió egyik programját, amelyben a szabad választásokról volt szó. A nagy nemzeti forradalom győzelmi hangulatában nem akarok ünneprontó lenni. De, azt a nemzetet megmozgató hírt, amely a szabad választásokról szól, ezt a hírt eleddig kizárólag Tildy Zoltánnak a Szabad Kossuth Rádióban elhangzott nyilatkozata támasztja alá. Ezt a nyilatkozatot pedig Tildy maga is így kezdi:
"Nem írtam meg a beszédemet, talán lesz ebben rendszertelenség."
Először is hadd állapítsam meg, hogy sajnos nemcsak talán, hanem kétségtelenül a beszéd nem rendszertelen, de egyenesen felelőtlen. A nemzetet leginkább érdeklő és nyugtalanító kérdésről magyar államminiszter így ne szóljon, inkább várjon egy órácskát és írja meg, amit mondani akar. Mert mit mond Tildy? Szó szerint a következőket, idézem:
"A kormány, illetve a szűkebb kabinet, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy megszünteti az egypártrendszer uralmát Magyarországon, akkor ezzel azt is kinyilvánította, hogy az ország népének magának szabadon, beavatkozás nélkül kell döntenie az ország jövőjéről. Tehát elő kell készíteni a szabad választásokat."
Eddig az idézet és nem tovább. Bevallom, ezt nem értem. Elvégre mindenki előtt világos, hogy a most kikényszerített, fegyverrel kivívott demokrácia és a nemzet jövője éppen azon múlik, hogy milyen módon, miféle alkotmányos biztosítékokkal óhajtja rendezni a kormány ezeket a szabad választásokat. Ám erről a fontos, erről az egyedül fontos kérdésről egyetlen szót sem ejt az új koalíciós kormány új államminisztere. Arról már nem is szólok, hogy egy ilyen, az egész magyar jövőt eldöntő bejelentésről mégiscsak a miniszterelnöknek kellett volna nyilatkoznia. De Nagy Imre a kérdés alfájáról és omegájáról, a valóban szabad választásokat jelentő alkotmányos biztosítékok kormánytervezetéről egyet se szólt. Csak azt a ködös és távolról sem jól hangzó megjegyzést engedi meg magának, hogy, megint idézem:
"A kormányzást az 1945-ben újjászületett koalíciós pártok demokratikus együttműködésének alapjaira helyezzük."
Ezt a miniszterelnöki nyilatkozatot kombinálgatja Tildy Zoltán egészen addig, amíg más szavakkal élve lassan eljut a szabad választásokhoz is. De hát az a gyanús, hogy csak addig jut el és nem tovább. Nem jut tovább, bár a lényeget illetően a befejezetlen mondat után most következnék az új koalíciós kormány valódi mondanivalója. Milyenek lesznek ezek a szabad választások, és ha lesznek, hol van az ideiglenes kormány tételes, minden állampolgár által olvasható és a sajtóban kritizálható rendelkezése erre?
Egy demokrácia, kedves hallgatóink, olyan tiszta, amilyen tiszta az a választás, amely a demokráciát létrehozta. A tiszta választás előfeltétele pedig, most a nemzetközi ellenőrzés biztosítékairól nem is szólva, előfeltétel a politikai szervezkedés teljes szabadsága. Ez csak egyetlen mondat, de olyan mondat, amely felér egy igazi kormányrendelettel. Ha a kormány ezt az egyetlen, ezt a nagyon könnyen leírható, kimondható és kinyomható mondatot rendeletbe foglalta volna, akkor a harcoló nemzet, bár egyelőre így sem hinne neki, de némi bizalommal tekintene feléje. Ám ez a könnyen fogalmazható kormányrendelet még nem hangzott el. A koalíciós kormány éppen a leglényegesebbről, a politikai szervezkedés szabadságáról és az egyenlő, titkos, szabad választások alkotmányos biztosítékairól feledkezik meg. Helyette Tildy Zoltán megáll önnön rendszertelenségében ott, ahol államférfinak tilos megállni. A miniszterelnök pedig azokról a 45-ös alapokról beszél, amelyeket szovjet nyomással, terrorral, taktikával sikerült teljesen eltüntetni. Gondolom, ilyenformán megkérdezheti a nemzet a győztes forradalom után: mi ez a nesze semmi, fogd meg jól? Hogyan képzelik el? Rendszertelenségükben talán úgy gondolják, hogy azoknak a pártoknak demokratikus együttműködése, amelyeknek vezetői Rákosi Mátyás idején szorgalmasan falaztak a legvérlázítóbb rendeleteknek, és amelyeknek vezetői, mint Dobi, Erdei, Szakasits, maga Tildy és a többiek, nemzetárulást nemzetárulásra halmoztak, hogy ez most elég a nemzetnek és megnyugtató? Elég, ha ők kivonulnak a kommunista párthelyiségekből és bevonulnak a kisgazda és parasztpárti új székházakba? Ezzel a nemzet szabadságharca talán elérte célját? Ez volna az a siker, amelyről a Szabad Kossuth Rádió nem győz eleget beszélni? Vajon a sebesültek tízezrei, az özvegyek és árvák, a mártírok és az egész nemzet ezt akarta? Nem, jó urak, a Fáklyaláng szavaival szólva, "nem így lett ez megígérve". A magyar ifjúság nem azért ontotta vérét, hogy a forradalom után alázatosan és szemlesütve beléphessen a szalámitaktikával végsőkig kompromittált klikk-helyiségek kapuján. Félreértés ne essék, nem mondom, hogy a pártok szűnjenek meg. Még azt se mondom, hogy egy nemzeti kommunista pártnak nem lehet érdemes szerepe például a Szovjetunióval való vitás kérdések rendezésében. Demokratikusan gondolkodva ezt nem lehet, nem is szabad kimondani. Én éppen az ellenkezőjét mondom. Azt mondom, hogy legyenek, létezzenek, de ne csak ők létezzenek. Éljen minden párt, és minden párt olyan mértékben képviselje a nemzetet, amilyen mértékben bizalmat kap a választóktól!
Ha így, a demokrácia oldaláról nézek most szét a láncaitól megszabadult hazában, akkor szembetűnő, feltűnő, sőt rikoltó, hogy annak a forradalmi ifjúságnak, amely e szabadságharc győzelmét kivívta, az új koalíciós kormány még ígéreteiben sem próbál helyet biztosítani a jövendő magyar parlament széksoraiban. Nem, azzal nem szerelik le a magyar szabadságharcot, ha most bizonytalan ígéretekbe, félmondatos célzásokba foglalják a forradalom lényegét. Ha most a pártok és a választások problémájáról egy-egy sokféleképpen magyarázható, csűrhető-csavarható dodonai jóslatban, egy-egy zavart epigrammában emlékeznek meg. Ez a műfaj a költők tollára való. Esetleg Martialis gúnyos ajkára és nem a vezető politikusok gondolatrendszerébe. A nemzetet az érdekli most, hogyan akarják kizárni a jövendő szabad választásokból a csalás lehetőségét és nem az, hogyan akarják újrakezdeni a csalást. Most azt mondják meg, hogy a szovjet csapatok végleges kivonulása után milyen új ideiglenes alkotmányt kívánnak létrehozni! Milyen új választási törvénnyel akarnak a nemzet elé lépni? Milyen elvek alapján óhajtják felállítani a tiszta és szabad választásokhoz elengedhetetlenül szükséges új intézményeket? Ha ezt már közölte a mai koalíciós kormány, akkor lehet majd vitatkozni és talán lehet majd hinni is.
Így látja ezt egy magyar, aki nem tettekkel, hanem csak szavakkal vett részt a harcban és aki most éppen ezért alázatosan megköszöni, ha meghallgatták.

Kedves Hallgatóink, Vér Károly, az ifjúsági rovatok szerkesztője beszélt, ezúttal nemcsak az ifjúsághoz, a szabad választások alkotmányos biztosítékairól.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!