Rendkívüli protestáns kommentár

Szignál

Kedves hallgatóink, most a magyar református egyház újjáéledésének magyar és európai szerepének kérdésével foglalkozunk.

Kedves hallgatóm, tegnap az esti órákban dr. Pap László, a Budapesti Református Teológia Akadémiájának dékánja, a Református Egyház Országos Intéző Bizottságnak megbízásából bejelentette a református egyház újjászervezését. Ezt követően az eddig némaságra ítélt Ravasz László püspök beszélt, és mint a Magyar Református Egyház Egyetemes Konventjének és Zsinatának elnöke, megszabta a Magyar Református Egyház jövő feladatainak és magatartásának alapelveit.
Kedves hallgatóm, ezzel a lépéssel a Magyar Református Egyház ismét átvette azt a szerepet a magyar nemzet életében, amelyre történelmi múltjánál, a nemzet és a művelt emberiség életében betöltött funkciónál fogva hivatott. Az újjáéledő Magyarország egyik legerősebb építő és megtartó ereje ismét tevékennyé vált. Tudjuk, hogy az első feladat a református egyház számára is a rend helyreállítása, a szabadságharc által kivívott eredmények megszilárdítása és eleven élettel megtöltése, a 11 esztendős küzdelemben megbomlott sorok rendezése, és azoknak a változtatásoknak a végrehajtása, amelyek már az első pillanatban szükségesek a további tevékenység nyugodt menetének biztosítására. A további feladatokat is érintette Ravasz László, a rádióban elhangzott beszédében, de bizonyos eseményeknek kell még lezajlaniok, bizonyos időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a Magyar Református Egyház ezeket az Istentől és az emberiségtől rászabott feladatokat elláthassa.
Ezúttal és azután sem kívánunk hozzászólni ahhoz, amit a Magyar Református Egyház a maga ügyében dönt, és amit tenni kíván.
Mély benső megnyugvással vettük tudomásul, hogy a szabadságharc forró légkörében újjászületett egyház a reá kötelező toleranciával kezelte a személyi ügyeket, és a felmagasztosult érzéssel hallgattuk Ravasz László püspök szavait, aki keresztény alázattal vallotta meg azokat a hibákat is, amelyeket egyháza, kiszakadván az ő és lelkésztársai irányítása alól, az elmúlt esztendőkben elkövetett, minden bizonnyal minden igaz magyar és református számára a legfájóbb irányban. Úgy érezzük, hogy a püspök szavaival, valamint az Országos Intéző Bizottság megbízásából elhangzottakkal minden vonatkozásban egyszer s mindenkorra minden becsületesen gondolkozó magyar, tartoznék bármely felekezethez is, pontot tesz mindama mögé, ami az elmúlt esztendőkben történt, vagy nem történt meg.
Ennyit talán a Magyar Református Egyház aktuális problémáiról.
Ami felekezeti különbségre való tekintet nélkül minden magyart elsőrendűen kell, hogy érdekeljen, az a Magyar Református Egyház jövőbeni funkciója a magyar életben. Mint ahogy Isten örökkévaló, időtlenek azok a parancsolatok és elvek is, amelyek szerint szolgái ezen a Földön tevékenykednek. A keresztény világban nemcsak különböző felekezeteket ismerünk, hanem az egyes felekezetek is különbözőek annak megfelelően, hogy milyen világrészben, milyen nemzetek lelkében élnek. Valamennyiük közül egyik legsajátosabb, nemzeti hovatartozása tekintetében legjellegzetesebb a magyar reformátusság. Különleges magyar történelmi és politikai feladatokat töltött be a múltban, talán éppen azért, mert a protestantizmus annyira megfelel a magyar jellemnek.
Beszéljünk talán előbb kedves hallgatóm a múltról! Amikor a reformáció alapjaiban ingatta meg a középkor világrendjét, társadalmi és politikai szervezetét, messze a teológiai vitákon túl, messze a katolikus egyház megreformálásán túl, egyetemes emberi szolgálatot tett. A középkor avíttá vált intézményeinek lerombolásában a protestantizmus a legnagyobb szerepet játszotta. Magyar vonatkozásban azonban ennek a nagy, lelkeket megrázó és elméket megvilágosító mozgalomnak még külön is sajátos szerepe volt. Magyarország abban az időben ugyanúgy, mint a mi életünkben, keleti, nem keresztény hatalom igáját nyögte. Csupán az az egyetlen körülmény, hogy a római egyház papjaival szemben a református lelkészek és prédikátorok magyar nyelven hirdették Isten igéjét, mérhetetlen szolgálatot tett a reformáció nemcsak nemzeti művelődésünknek, hanem társadalmi szinten is felemelte az alsó, műveletlen népet arra a szintre, hogy - ami addig csak a deákul tudók osztályrésze volt - maga is megértse a nemzet nagy megpróbáltatásaiban annyira szükséges és gyakran egyedüli fegyvert, az Evangéliumot. A nép a reformációban csak részben látott egyházi, vagy vallási problémát. Benne látta nemzeti léte megtartásának, felemelkedésének, az idegen járomból való felszabadulásának útját és módját. A prédikátorok ajkáról értette meg számára érthető nyelven, hogy az emberek közötti egyenlőség nem csak a túlvilág ígérete, hanem földi létünk elérendő célja is. A reformáció forradalmasította a tömegeket. Ő adott hitet és bátorságot, hogy a nemzet szembenézzen minden külső és belső veszéllyel. A magyarság zöme, és Erdély majd a maga teljes egészében protestánssá lett. Protestált a nemzet elnyomatása, a társadalmi igazságtalanság, a szolgaság és megítéltség ellen. Élén járt az akkori idők ellenállásának és szabadságharcainak. De ugyanakkor élén járt a nemzet művelődésének is. Az erdélyi fejedelmek által alapított kollégiumokban Európa legkiválóbb professzorai tanítottak, és a kollégiumok belső rendje az volt, amit ma a szó valódi és nemes értelmében demokratikusnak nevezhetnénk. Ugyanakkor a protestantizmus mindenütt és mindvégig a türelmet gyakorolta más felekezetűekkel, más nemzetiségűekkel, más nyelvűekkel szemben, és így állt szolgálatában annak a magyar állameszmének, amely annyi századon át lehetővé tette, hogy a magyar állam minden polgára hazájának érezze Magyarországot. Az egyház magatartása az ellenreformáció idején példaadó marad minden időkre, amikor nagy éleslátással és bölcsességgel egyházát úgy szervezte meg, hogy ugyancsak a magyar jellemnek megfelelően, az önkormányzati elvet érvényesítette a legkisebb közületekben és gyülekezetekben is. A magyar református teológusok hozták hazai földre a nyugati műveltséget, és ők vitték a magyarság hírét-nevét a világba.
Nagy vonásokban ezek a magyar reformátusság nemzeti hagyományai. És ne feledjük, hogy a közszáj a reformátust magyar vallásnak nevezi. Ezeknek a hagyományoknak a jelében fog a Magyar Református Egyház a jövőben is működni. Belső feladatait nem kell ismertetnünk. De ne feledjük kedves hallgatóm, hogy a Magyar Református Egyház egyik legerősebb összekötője a nemzetnek a nagyvilág felé is az ökuménia által, s így a nemzet érdekeit, gondjait és kívánságait mindenkor a világ egyik legnagyobb erkölcsi fóruma előtt képviselheti. Magyarság és európaiság, sajátos magyar keresztyénség és tolerancia minden más felekezettel szemben, önmagunk megbecsülése és mások értékelése olvad egybe a magyar reformátusságban azzá a szintézissé, amely egybeforrva a nemzet egyetemével, szabja meg annak hazai, Duna-medencei és európai hivatását.

Kedves hallgatóink, az újjáéledt Magyar Református Egyház szerepéről és feladatairól beszéltünk a felszabadult Magyarországon.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!