Napi politikai kommentár

Szignál

Napi politikai kommentárunk következik.
Óriási meglepetést keltett a szovjet vezetők váratlan varsói útja. Hruscsovék egy éjszakát töltöttek a lengyel fővárosban, és a lengyel párt vezetőivel tárgyaltak. Janus kommentárjában most ezzel az eseménnyel foglalkozik és megvizsgálja, miért mentek Hruscsovék hirtelen Varsóba.

Kedves hallgatóim, politikai hidrogénbomba robbant péntek este a lengyel fővárosban. Azt hiszem, ezzel a hasonlattal érzékeltethetjük legjobban azt a hatást és meglepetést, amelyet Hruscsovnak és társainak váratlan varsói útja váltott ki. A lengyel párt Központi Bizottsága alighogy megkezdte tanácskozását, számos jel vallott arra, hogy már ez a tanácskozás sem megy végbe minden szenzáció nélkül. Az elmúlt hónapok fejleményei után várható volt, hogy annak a gyökeres változásnak a konzekvenciái, amelyet Lengyelországban tapasztaltunk, a Központi Bizottság ülésén is érvényesülni fognak. Úgy is kezdődött. A Központi Bizottság beválasztotta tagjai sorába Gomulkával az élén mindazokat a vezetőket, akik a sztálini időben börtönökben szenvedtek. További személyi és politikai változások állottak még a küszöbön, amikor váratlanul betoppantak a hívatlan moszkvai vendégek. Érkezésükről a Központi Bizottság tagjainak nagy része sem tudott. Akkor jelentették ezt be, amikor a Központi Bizottság a szovjet párttal való kapcsolat kérdését kezdte tárgyalni. Az ülést felfüggesztették. És egy viharos éjszakai tárgyalás kezdődött a szovjet és a lengyel párt vezetői között. Mindez kedves hallgatóim, csupán időbelileg érte váratlanul azokat, akik a szovjet világ eseményeit józanul és összefüggéseiben mérlegelik. Nyilvánvaló volt, hogy a XX. kongresszus és a közben végrehajtott reformok ellenére a sztálinizmus még nem tűnt el, a sztálinizmus képviselőit még nem számolták fel teljesen sem a népi demokráciákban, sem pedig a Szovjetunióban. Az sem volt tehát kétséges, hogy ezek a visszahúzó erők nem adták meg magukat, eszük ágában sem volt kapitulálni, hanem ellenkezőleg, miként nálunk, másutt is mindent megkísérelnek, hogy meggátolják azt a reményteljes fejlődést, ami az utóbbi időben megindult. Számolni kellett tehát azzal, hogy közbe fognak lépni, akciókat terveznek és megragadnak minden alkalmat, hogy a védekezésből támadásba menjenek át. Ez történt most a lengyel események kapcsán a szovjet pártban, és minden jel szerint a sztálinisták el tudták fogadtatni érveiket a reformistákkal, a XX. kongresszus híveivel, amikor a szovjet imperializmus érdekeiről van szó. Nem ért senkit meglepetésként az sem, hogy ez a jellegzetesen sztálinista beavatkozás éppen azzal az országgal kapcsolatban történt, amelyik legkövetkezetesebben haladt a reformpolitika útján. A vasfüggöny mögötti átalakulásnak valóságos példaképe lett Lengyelország. Talán az egyetlen állam volt, ahol őszintén és komolyan törekedtek a sztálini múlt felszámolására, a reformok sorozatát hozták meg és valósították meg mind ipari, mind pedig mezőgazdasági téren. Teljesen rehabilitálták a sztálinizmus áldozatait, az egykori üldözöttek ma már vezető párt- és állami pozíciókat foglalnak el. A fő sztálinistákat egymás után távolították és távolítják el vezető helyről. A sajtó bátran és nyíltan ír a problémákról, és éppen a poznani perek tárgyalása bizonyítja, hogy a törvényesség terén is sokkal előbbre vannak, mint a többi hátul kullogó népi demokrácia. És ami a sztálinistáknak és szovjet imperialistáknak, ezeknek a modern gyarmatosítóknak talán a legjobban fáj, Lengyelország komolyan vette a belgrádi egyezményben és egyéb nyilatkozatokban garantált önálló út lehetőségét. Mindent megtett, hogy rendezze, és új alapokra helyezze viszonyát a szovjet párttal és a többi pártokkal és kormányokkal is, hiszen ne feledjük, a minél nagyobb befolyással rendelkező Gomulka annak idején éppen a külön út hangoztatása miatt került a sztálinisták börtönébe. Nyilvánvaló tehát, hogy a sztálinista beavatkozásra elsősorban lengyel honban lehetett számítani. Ez most bekövetkezett. Egy idő óta már észre lehetett venni, hogy Moszkvában mind nagyobb nyugtalansággal kísérik a lengyel fejleményeket. Moszkva kérte is, hogy a fennálló problémák tisztázására küldjenek a lengyel elvtársak egy bizottságot a szovjet fővárosba. A lengyelek ezt elutasították, illetve elhalasztó választ adtak. Az utazó ügynökök erre repülőgépbe szálltak és betoppantak a lengyel fővárosba. Megjegyzendő, hogy a szovjet küldöttség összetétele arra vall, hogy nyilvánvalóan a moszkvai politika sem teljesen egységes a lengyel-ügyben, mint ahogyan a lengyel pártban is véleményeltérések lehetnek számos kérdésben. Ez csak jobban komplikálja a fejleményeket, mutatja, milyen zsákutcába jut az a politika, amely több mint 3 évvel Sztálin halála után sem tudta eddig teljesen felszámolni a múlt maradványait, és nem tudott eddig tiszta helyzetet teremteni. Az elmúlt éjszakai varsói tárgyalásokról természetesen nem adtak ki tájékoztatást. Ma még korai volna találgatni, hogy mi történt azon a viharos megbeszélésen és milyen eredménnyel zárult. Annyi azonban bizonyos, hogy óriási volt a zavar és a meglepetés nemcsak a lengyel fővárosban, de a pártkörökben is. A látogatás számos kísérőjelensége azt bizonyítja, hogy a lengyel és a szovjet vezetők nem a legbékésebb légkörben ültek le a tárgyalóasztalhoz, így igen jellemző, hogy a szovjet delegáció érkezése előtt egyes hírek szerint szovjet csapatokat vontak össze a lengyel főváros köré. Hírt kaptunk arról is, hogy a lengyel kormány felhívta a munkásságot, ne hagyja el munkahelyét, hanem minden eshetőségre készen maradjanak éjszakára az üzemekben. A lengyel rádió a szokásos esti hírek helyett zenét közvetített, ma reggel pedig bejelentette, hogy a lengyel néphangulat egységesen követeli a reformpolitika folytatását. Mindez azt bizonyítja kedves hallgatóim, hogy az erőszakos szovjet nyomás és beavatkozás sem tudja megállítani az eseményeket. Időlegesen lehet talán fékezni a változás menetét, az egyre dinamikusabbá váló népakarat előtt azonban egyre jobban kénytelen meghajolni a pártvezetés, és ebből a szempontból igen tanulságosak nekünk is a lengyel események. Tanulságosak olyan szempontból, hogy egyrészt figyelmeztetnek, a sztálini erők még nem semmisültek meg, és minden bizonnyal nálunk is kísérletet tesznek, hogy kiprovokálják a szovjet beavatkozást. Még gyorsabb és következetesebb nagytakarításra van tehát szükség. Ugyanakkor a lengyel események azt is bizonyítják, hogy a sztálini kísérletekkel és kísértetekkel szemben a legjobb fegyver a nemzeti egység minél szélesebb és szilárdabb megteremtése. Az egységes népakarattal szemben a lengyel események bizonyítják, sem a hazai, sem az oroszországi sztálinisták nem tudnak boldogulni. Talán a Belgrádban tartózkodó magyarországi küldöttségnek is megmagyarázzák ennek tanulságát. A reformokért és az önállóságért vívott harc tehát ismét fellobogott, és lengyel testvéreink példája bizonyítja, hogy nagy tettekre képes az a nemzet, amely nem mond le szabadsága kivívásáról.

Szignál

Kedves hallgatóink Janus kommentárját közvetítettük a lengyel eseményekről.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.