Olaszországi tudósítónk jelentése

1956. október 19. 16:51 ● 09:07

00:00 00:00

A műsor leirata

Zene

Olaszországi tudósítónk jelentése következik.

Zene

Kedves hallgatóink! Most olaszországi tudósítónk beszámolóját közvetítjük Lorenzo Perosiról, a nagy olasz zeneszerzőről, aki az elmúlt héten 84 esztendős korában meghalt.

Egy szentéletű pap, rendkívüli ember és nagy művész távozott az élők sorából, akinek fénye több mint 50 esztendeig ragyogott Olaszország és a világ zeneművészetében. Amint mondani szokás, mint egy üstökös tűnt fel a múlt század végén. Zeneművei mint csodálatos virágok bontakoztak ki a Monte Cassino-i apátság, a velencei Szent Márk Bazilika és a Sixtusi kápolna aranyvilágában. Úgy üdvözölték a fiatal komponistát, mint akinek ihlete új, misztikus összhangot teremt, új és csodálatra méltó tanulságot téve a hit és szellem erejéről. Perosi művészetének titkát rendkívüli személyiségében kell keresnünk. Fiatalos és lángoló, érzékeny és szenvedélyes volt, és ezek a tulajdonságai megmutatkoztak munkamódszereiben is. Műveit hihetetlen gyorsasággal szerzette minden kételkedés, habozás és javítgatás nélkül. Tomboló lélek volt, igazi olasz, sőt délvidéki, akit nem tudott megcsillapítani sem a kolostorok csöndje, sem a székesegyházak ünnepélyes méltósága. Lorenzo Perosinak szüksége volt a napsugárra, a fényre, a levegőre, mint ahogy képzeletének szüksége volt a legteljesebb egyéni szabadságra és a közönség biztatására. Édesatyja a tortonai székesegyház karmestere volt. Kisgyermekkorában atyjától nyerte az első zenei oktatást. Alig volt 11 esztendős, amikor a székesegyházban már helyettesítette atyját, mint kiváló orgonista. 13 esztendős korában már napvilágot látott néhány kompozíciója is. Később Milánóban és Monte Cassinoban, a bencések híres kollégiumában tanult. 22 esztendős korában pappá szentelték, majd nemsokára a velencei Szent Márk Bazilika karmesterévé nevezték ki. Ekkor szerzette egyik leghíresebb művét, a Krisztus passiója című oratóriumot. Ez volt a mester legszerencsésebb időszaka. Műveit emberfölöttinek nevezte az egykori kritika. Amikor a szent életű aggastyán művész meghalt, szobájában a zongorát nyitva találták, rajta volt két legutóbbi szerzeményének befejezetlen partitúrája, az egyik Transitus Animae, a másik Stabat Mater. Már néhány hónapja betegeskedett, de időnként fölkelt ágyából, és megtöltötte szobáját hangjegyekkel. Noha állapota már súlyosra fordult, elméjének világosságát mindvégig megőrizte. Amikor utolsó napján úgy látszott, hogy betegességéből fölépül, váratlanul elveszítette beszélőképességét. Ekkor Monsignor Pirosca Vichi elimádkozta betegágya előtt a haldoklók imádságát. Miután az ima elhangzott, az ősz mester – életében utoljára – ismét megszólalt. Ezt mondotta: köszönöm neked Uram, hogy keresztény lehettem, hogy papod lehettem, és hogy megírhattam mindazt, amit a világ énekel és énekelni fog a Te dicséretedre. Ezután elhallgatott, szemei még egyszer fölcsillantak és örökre becsukódtak. Lorenzo Perosi volt a kezdeményezője az egyházi zene nagy reformjának, amelyet X. Pius pápa hajtott végre. X. Pius pápához benső barátság fűzte még Velencében, amikor a későbbi pápa, mint Giuseppe Sarto Velence pátriárkája volt. 4 esztendőn keresztül Lorenzo Perosi együtt ebédelt Sarto kardinálissal. Ez idő tájt XIII. Leó ült Szent Péter trónján, aki Perosit ki akarta nevezni a Sixtusi kápolna karmesterévé. Szent Atyám – mondotta Perosi –, nem szeretném elhagyni az én kardinálisomat, hagyjon meg engem Velencében. Nem fogod elhagyni kardinálisodat – válaszolta a pápa, mert nemsokára ő lesz a mi utódunk. Valóban így is lett, és Perosi együtt ment Rómába X. Pius pápával. De a velencei éveket, ifjúságának legboldogabb szakaszát sohasem feledte el. Legsikerültebb szerzeményeimet – mondotta – a kis csavargőzösön írtam Velencéből Chioggiába menet. Reggel korán útra keltem, és miközben a többiek a fedélzeten tolongtak, én a hajó dohogó belsejében írtam a Kiriét, vagy fölvázoltam egy glóriát. Sarto kardinális mindig tréfálkozott velem, hogy ilyen furcsa módon dolgozom. Valóban rendkívüli dolog, hogy egy harmadik pápával, XII. Piussal is fiatalkorában közeli viszonyba került Lorenzo Perosi. Alighogy Rómába érkezett 1898-ban, a Taverna-palotában kapott lakást. Ugyanakkor Eugenio Pacelli, a mostani pápa, mint az apostoli szentszék államtitkárságnak fiatal prelátusa a szomszédos Rossini-palotában lakott, és ablakából gyakran hallgatta a fiatal mestert, amint a zongorán komponált. A fiatal Pacelli gyakran meglátogatta Lorenzo Perosit, így történt, hogy XII. Pius pápa jelen volt a két híres oratórium, az Utolsó ítélet és a Transitus Animae születésénél. Néhány esztendeje az agg Perosi fölajánlotta e művek eredeti kéziratát a Szent Atyának. Tömérdek kiadatlan kézirat maradt Lorenzo Perosi után. Műveinek csak egy részét helyezték el a vatikáni könyvtárban. Halála után most majdnem 200 zeneművet találtak, amelyek közül eddig egyetlenegy sem került előadásra vagy nyilvánosságra. Szakértők szerint Lorenzo Perosi művészetének egészen új szakaszát fogjuk megismerni a kiadatlan szerzeményekből. Van közöttük 3 mise, 9 szimfonikus szvit, 3 oratórium, 11 zsoltár szólóra, kórusra és zenekarra, 11 kvartett vonós hangszerekre, ezen kívül számos zenekari hangverseny és egyéb mű. Lorenzo Perosi egyszerűsége, kedvessége és jámborsága mindenkit elragadott, aki valaha csak közelébe került. Egész Róma ismerte őt, mert legnagyobb öröme a séta volt. Római sétái közben az utcán vetette papírra műveit. A melódia valóban a szívéből jött elő, oly könnyen és természetesen fakadt belőle a zene, mint ahogy a forrásból kibuggyan a víz. Egy kis történet jellemzi ezt a nagy művészt, aki – noha igen nagy összegeket kaphatott volna szerzeményeiért – evangéliumi szegénységben élt, mint Néri Szent Fülöp, a rómaiak kedvenc szentje, a Bontico. Egyszer Rómán kívül, a Via Aurelián sétált nővérével együtt. Elfáradván leült egy kőrakásra kopott reverendájában. Arra haladt két kőműves és az egyik így szólott: no, te pihensz már, pedig ma még semmit sem dolgoztál. Az agg Perosi csak mosolygott rájuk, nem szólt egy szót sem, nővére azonban megmondotta a két kőművesnek, hogy a kopott reverendájú öreg pap Maestro Lorenzo Perosi, a zeneszerző. Ezen megdöbbentek a kőművesek, mindazonáltal így szólottak: hát akkor gazdag vagy, pihenhetsz nyugodtan. Ezt már nem tudta elviselni a békés természetű mester, erélyesen tiltakozott mondván, hogy egész életében szegény volt. Valóban Isten választott szegénye volt, és ez a legszebb elismerés, amit elnyerhet ez az alázatos, szentéletű pap és nagy művész, Isten dalnoka.

Zene

Kedves hallgatóink! Olaszországi tudósítónk számolt be Lorenzo Perosi, olasz zeneszerző haláláról.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.

Információk

Adásba került1956-10-19 16:51
Hossz0:09:07
CímOlaszországi tudósítónk jelentése
Műsor letöltése MP3