Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

1956. október 28. 1:47 ● 09:41

Kobele József
00:00 00:00

A műsor leirata

Szignál

Rendkívüli riportot közvetítünk. A Szabad Európa Rádió munkatársa ma hajnalban érkezett a határra, hogy személyesen számoljon be tapasztalatairól. Most helyszíni felvételek alapján ismertetjük a helyzetet.

A nickelsdorfi határőrbódénál állunk. Három óra múlt néhány perccel. Ide járnak át a magyar mentőautók, hogy átvegyék az Osztrák Vöröskereszt által rendelkezésre bocsájtott anyagot. Szemben velünk Hegyeshalom lámpái látszanak. Lövést tegnap óta nem hallottak az itteniek. Az események színhelye messze van. Itt benn az őrházban az osztrák egészségügy-miniszter ül egy asztalnál. Nemrég érkezett. Megkérdeztük, mit csinál itt a határon?

- Hallottam, hogy sok sebesült fekszik az osztrák-magyar határon, akik sürgős támogatásra szorulnak. Kötszerekre, orvosságra és legfőképpen morfiumra van szükségük. Én azért jöttem ide a határra, hogy lássam, hogyan működik az Osztrák Vöröskereszt segítő akciója. Örömmel állapítottam meg, hogy osztrák oldalról mindent megtettek a súlyosan sebesült magyarok ellátására.

Az osztrák rádió felhívást intézett a lakossághoz, hogy adjon vért a sebesülteknek.

- Hallottam ezt a felhívást, és megkaptam a jelentést, hogy a lakosság kész a véradásra. Máris nagyon sokan jelentkeztek.

- Miniszter úr, ön odaát járt a magyar őrháznál. Milyennek találta a helyzetet?

- Átmentem a sorompóhoz ellenőrizni, hogy a magyar mentőautó, amely átvette az osztrák egészségügyi anyagot, valóban átmehetett-e a határon. Meggyőződtem róla, hogy a sorompót azonnal felnyitották, és a magyar mentőautó azonnal továbbrobogott megállás nélkül.

- Miniszter úr, kik állnak a másik oldalon? A kormánypártiak vagy a szabadságharcosok?

- Azt nagyon nehéz megállapítani - mondja a miniszter -, láttam, hogy a határőrök piros-fehér-zöld karszalagot viselnek, de nem viselik többé a szovjet csillagot.

Közben úgy látjuk, megérkezett a következő szerelvény. Reméljük, beszélni tudunk a kísérőkkel. Lehet, hogy a felvétel nem lesz hiba nélküli, mi mindent megteszünk, hogy sikerüljön. Nem is az a fontos, hogyan adják elő, amit mondanak, inkább az, hogy mit mondanak. Húsz-egynéhány éves fiú szállt le az autóból. Nyaka és válla csupa vér. Megöleli az osztrák határőrt.

- A kocsik, akik a sebesültekért, a sebesültekért, a gyógyszerért jönnek, azok hova viszik, vagy hova szállítják a gyógyszereket?

- Győrbe és Óvárra. Győrbe és Óvárra.

- Győrbe sürgősen. Most telefonáltak nekem, hogy sürgősen kell nekik.

- Önnek van telefon összeköttetése Győrrel?

- Van. Van. [...]

- Hogy van a jelenlegi helyzet? Odaát, ahonnan maga jön?

- Óváron?

- Igen.

- Óváron most egyelőre csend van, délelőtt volt nagy ramazúri, úgyhogy reggel kezdődött, odamentek a pártbizottság elé, ahol leszedték a csillagot, onnét mentek a tanácsházára, szintén, onnét a fogházból kiszabadították az összes őröket, vagyis a rabokat, a raboknak a kiszabadítása az elég simán ment. Felvonultak az ávólaktanya elé, bevárták még, hogy a civil nép odamegy ötven méterre, és géppuskával, gépfegyverrel tüzet nyitottak rájuk, és végigkaszálták az egész népet. Elől álltak lányok, fiúk, [...] munkáslányok, az összes majdnem mind.

- Nagyon sok a halott és a sebesült?

- Hát akkor volt 48 sebesült, mikor belelőttek a népbe.

- Mit gondolnak az emberek, ahol azok a szörnyű harcok most Magyarországon folynak?

- Mindenki elkeseredett harccal, elkeseredetten harcolt a szovjetek ellen és mindenki azt követeli, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki az országból. Rengeteg a halott. Mindenhol, Budapesten. Győrben nem sok halott volt, ott nyolc volt az áldozat, de Óváron, most mikor a tüzet nyitottak az emberekre, elöl voltak a kislányok, gyári munkáslányok, férfiak, öregasszonyok. Tüzet nyitott rájuk, egy százados adta ki a parancsot és így végigkaszálták az egészet, úgyhogy 48 sebesült lett ott rögtön, majd később behozták ezeket a kórházba. A kórházban meghalt, úgyhogy százan fölül van a halottaknak a száma, 200-on fölül a sebesülteknek a száma. Nem volt kötszer, gyógyszer. Iskolákból kellett összeszedni mindent. Győr csak akkor tudta meg, hogy mennyi a halott Óváron, Mosonmagyaróváron, és milyen forradalom van, amikor mentőkért lett telefonálva és mentőket kért a kórház. Akkor jöttek Győrből szabadságharcosok fegyverrel fölfegyverkezve, megadta a magyar csapat magát, a magyar katonaság. Először nem akarta megadni magát, követelte a nép a katonákat ki a laktanyából. És akkor kiengedték fegyver nélkül, akkor betódult a nép a laktanyába. Akkor fölfogták a fegyvereket, és mentek az ÁVO-hoz, az ÁVO parancsnokságra, és hogy adják meg magukat, akkor megadta az magát. És így aztán adtak segítséget Óvárnak. Bejöttek olyan 12 teherautóval Óvárra. Civilek, katonák, rendőrség és itt lefegyverezték az ÁVO-t. Na most az ÁVO-nál, ÁVO volt épületében akadémisták, civilek, katonák, akik átálltak a szabadságharcosokhoz, azok őrzik a laktanyát, és azok vannak ott fölszerelve mind. És egy akadémista most az ideiglenes parancsnoka annak a résznek. Akadémista közül, a gazdászok közül is elég sok halott lett. És hát borzalmas a helyzet Óváron és Győrben is. Na most Győrön túl, Szentivánnál állítólag beásták az oroszok magát..., magukat, és ott isznak egész délután. És azt a hírt mondta a Győri Rádió később, hogy, hogy éjszaka Győrt elintézik az oroszok. Ezt a támadást várták a győriek, na de a magyar, magyar honvédség megígérte, ottani alezredes, hogy ne féljen a győri lakosság. Azért, mert meg fogja védni a győri várost, és meg fogja védni Óvárt és a többieket, úgyhogy a pápai honvédség is, pápai honvédség is segít a győrieknek. Na most Győrből indítottak egy szerelvényt Tatára, tatai bányászokhoz, segítségül fegyveres alakulatokat, hogy azokat is segítsék.

- És a tatai bányászok is fölkeltek?

- A tatai bányászok is fölkeltek. Azok mondták, hogy még bírják ők a harcot, úgyhogy egész vonalon föl van lázadva minden.

- Általános sztrájk van.

- Általános az egész országban.

- Milyen céllal jöttek most egy pillanatra át a magyar-osztrák határon, ide osztrák területre?

- Azzal a céllal jöttünk el, hogy gyógyszereket vigyünk, hogy a sebesülteknek a részére, és a, vagyis a súlyos sebesülteknek az életét meg tudjuk menteni. Most úgy 200-an felül van a sebesülteknek a száma.

- [...]

- Előreláthatólag igen, hogyha...

- Nagyobb szovjet beavatkozások...

- Ha nagyobb szovjet beavatkozások lesznek, akkor egész biztos. Jelenleg ezen a részen nem volt itt Győr körül szovjet beavatkozás, csak kimondottan a kék ÁVO-sok.

- Mivel tudnánk önöknek segít..., segítséget nyújtani?

- Segítséget lehetne nyújtani kimondottan a Vöröskereszt útján gyógyszerrel.

Ezek most megint visszamennek sebesülten, fáradtan, elcsigázva. Mégis kötelességtudóan teljesítik a rájuk bízott feladatot. Viszik a kötszert, az osztrák vért, a Vöröskereszt által gyűjtött adományokat a többieknek. A harc folyik tovább. A szovjet erőszak ellen harcol a magyar nemzet.

Szignál

Kedves Hallgatóink, az osztrák határra küldött tudósítónk számolt be tapasztalatairól. Rendkívüli riportunkat hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Információk

Adásba került1956-10-28 1:47
Hossz0:09:41
CímRendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései
MűsorkategóriaTudósítás
Ismétlések
1956-10-28 1:47
SzerkesztőKobele József
Megjegyzés[...] nem érthető 03:47, 04:39, 08:25
Műsor letöltése MP3