Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázat

Nemzetközi hírmagyarázatunk következik.
A szovjet biztonsági övezetének építménye alapjaiban rendült meg. Ennek jelentőségéről szól Sebők Tibor helyzetismertetése.

Kedves hallgatóm! Nehány napon belül útra kel Moszkvába Gomulka vezetésével a lengyel kormány és párt delegációja. Hruscsov és társai Moszkvában igyekeznek összeragasztani a cserepeket, amelyeket a varsói vitrinben csizmáikkal alaposan összetapostak. Megpróbálják helyrefényezni a szovjet hadsereg tekintélyét, amely Konyev és Rokosszovszkij marsallok sikertelen felvonultatásával súlyos csorbát szenvedett. Megpróbálják helyreállítani a moszkvai pártvezetőség tekintélyét. Varsóban Gomulka olyan politikai és gazdasági programot hirdetett meg, amely egyszerűen faképnél hagyta a moszkvai "egyetlen szocialista út" dogmáját. Megpróbálnak véget vetni annak a szovjetellenes hangulatnak, amely Lengyelországban most már a szovjet hősi emlékműveket döntögeti. És ami mindennél fontosabb, a Kreml társdiktátorai Moszkvában akarják megmenteni a sztálini külpolitika európai szörnyszülöttét: a szovjet biztonsági övezetet. Sztálin a leigázott kelet-európai országokból láncolta össze ezt az övezetet, amely a Baltikumtól a Fekete-tengerig a szovjet védelmi és támadási előtere lett volna.
Kedves hallgatóink! Ezt a biztonsági övezetet egyszer már kiépítették Európában az első világháború után. Az akkori antant, elsősorban Franciaország szervezte meg az önállósághoz jutott kis országokat, akkor cordon sanitaire-nek hívták. Ezzel akarták elszigetelni Nyugat-Európától a bolsevizmus bacilusát, ugyanakkor alátámasztani minden vonalon Franciaország európai politikáját. Az akkori nyugati antant nagy áldozatokkal sietett a biztonsági övezet kis államainak segítségére. Nagy külföldi kölcsönöket adtak, modern fegyvereket a hadseregek újjáépítésére, támogatást politikai rendjük megteremtésére. Az akkori biztonsági övezet államai hamarosan számottevő katonai és gazdasági középhatalmakká váltak. 1945 után Sztálin ugyanezt akarta megszervezni ellenkező előjellel. A kelet-európai országokat, amelyekhez Magyarországot, Bulgáriát és még Albániát is hozzácsatolta, a nyugat ellen akarta fordítani. A sztálini biztonsági övezetben nem engedélyeztek sem politikai, sem gazdasági szabadságot. Sztálin nem bízott senkiben és semmiben. Legkevésbé bízott azokban a kelet-európai népekben, amelyek mind ősi történelmi múlttal és nemzeti öntudattal rendelkeznek, és amelyeknek dolgozói olyan életszínvonalat értek el, hogy ennek megközelítéséről a szovjet dolgozók még csak nem is álmodhattak. Sztálin minden ország élére Moszkvában iskolázott hivatásos forradalmárokat állított, a hadseregeket saját tábornokai, katonapolitikai és ávós terroristái alá rendelte.
Még valamiben különbözött ez a sztálini biztonsági övezet az első világháború utáni biztonsági övezettől. Sztálin nem adott gazdasági segítséget az övezetbe bekényszerített nyolc kelet-európai országnak, hogy a második világháború pusztításai után talpra állhassanak. Az első világháború után nyugatról milliárdok özönlöttek ezekbe az országokba. Sztálin idején milliárdok özönlöttek ezekből az országokból a Szovjetunióba. Lengyelországban most kipattannak hivatalos adatok is a szovjet kizsákmányolásról. Elképesztő, amit a Politbüróból elcsapott Berman és Minc saját védelmére előadott a moszkvai parancsokról és követelésekről. Elképesztő hallani, hogy csak a sziléziai lengyel szénbányákból kétszázötvenmillió tonnányi szenet vittek ki a Szovjetunióba, mélyen a világpiaci ár alatt. Ugyanúgy vitték el a magyar bauxitot és urániumot, amelyet most a budapesti forradalom idején a szovjettől számon kértek. A szovjetbe irányuló szállításokról nem volt szabad beszélni, ez Sztálinék szerint "bizalmas katonai titok" volt. Minden kereskedelmi szerződés titok volt, minden kiszivárgott adat kémkedés. A valóságban azonban nem a nyugat elől rejtegették ezeket az adatokat, hanem az érdekelt országok közvéleménye elől. A magyar, lengyel és a többi dolgozóknak nem volt szabad megtudniuk, mit facsarnak ki belőlük a szocializmus építése címén a szovjet katonai világhatalmának kiépítésére.
Kedves hallgatóink! Ez a sztálini szovjet biztonsági övezet recseg-ropog most az egész vonalon. Lengyelország nem vállalja tovább az ütközőállam szerepét, még kevésbé a gyarmati sorsot. A lengyelek felismerték, hogy katonai és politikai leigázottságukban nem tudják kikényszeríteni gazdasági helyzetük javítását sem, és ezért most az egész vonalon kiharcolják egyenjogúságukat. A biztonsági övezet déli sarkpontján félelmetes erővel csatlakozott ehhez a lengyel követeléshez a magyar nép. Az egész világ elakadó lélegzettel figyeli ezt a szabadságharcot, amely ki akar törni a szovjet rabszolgaságból. Kelet-Németországban három évvel ezelőtt már történt egy figyelmeztető robbanás Kelet-Berlinben, most ismét izzásig feszült a hangulat. Magdeburgban a nagy gyárak munkásai már fenyegetően követelik a szervezkedési szabadságot, az életszínvonal javítását, már fellobbantak az első sztrájkok figyelmeztető tüzei. A szovjet gyarmatbirodalmának államain végigfutnak a lázadás hullámai.
Kedves hallgatóink! Nemcsak Kelet-Európa, az egész világpolitika nagy kérdése, felismerik-e az új helyzet követelményeit és kérlelhetetlen törvényeit a moszkvai társdiktátorok? Bizonyára nem könnyen tudják elszánni magukat a sztálini "Eldorádó", az európai gyarmatbirodalom feladására. A régi megcsontosodott sztálinisták, Molotov, ez a tanulni és felejteni nem tudó külpolitikai bölény, Kaganovics és Mikojan, akik a gyarmati zsákmányt évről-évre bevezetik a moszkvai főkönyvbe, a jelek szerint fel akarják tartóztatni az idők változását. A szovjet militarizmus görcsösen kapaszkodik a második világháború után szerzett támaszpontokhoz. A tábornagyok mindig is hajlamosak voltak arra, hogy az eleven politikai valóságot katonai vaskalapjukkal próbálják eltakarni. A Kreml Hruscsov-szárnya, amely a liberalizálódás, a koegzisztencia, a sztálintalanítás kockázatos játékát elindította, most két malomkő közé került. Saját belső ellenzékük és a lázadó népek között őrlődnek. Az ellentétek annyira fokozódtak, hogy a november elejére tervezett szovjet központi vezetőségi ülést kénytelenek voltak elhalasztani. Bárhogy alakul azonban a moszkvai belső harc, a szovjetnek számolnia kell azzal, hogy a biztonsági övezet eredeti elképzelése megbukott. A szovjet politikát a nemzetközi politikában és magában a kommunista világban is át kell alakítani. Tudomásul kell venniük a keserű igazságot, hogy a biztonsági övezet államaiban kiépített hadseregek nem lesznek megbízható segédcsapatok a szovjet imperializmus számára. A magyar hadsereg, a katonai akadémiák nagyszerű fiataljai nem voltak hajlandók népük ellen fordulni. A lengyel hadsereg lerázza magáról a szovjet tábornokokat és tanácsadókat. A kelet-német hadseregből hétről-hétre zászlóaljnyi fiatal német katona menekül át a szabad nyugatra. A szovjet vezetőségének be kell látnia, hogy ez a biztonsági övezet úgy, amint Sztálin megteremtette, a politikai és katonai bizonytalanság állandó forrása. Nem erősítése a szovjet hadseregnek, hanem gyengítése. A szovjet szoldateszka véres, alávaló garázdálkodása Budapesten nem erősíti a szovjet katonai hatalmat, hanem végzetes csapást mért a kommunista nemzetköziség és a marxista leninizmus dogmáira. A budapesti vérontás után a cafatokra tépett kommunista ideológia már nem jelent semmiféle segítséget a szovjet imperializmus számára. Minél előbb számolja fel Moszkva a biztonsági övezet csődöt mondott ábrándját, annál jobb. Ha maguktól erre nem lennének hajlandóak, az újra és újra feltámadó népi erők, a korszellem és a világközvélemény fogja őket meghátrálásra kényszeríteni.

Kedves hallgatóink! Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázatunk hangzott el.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!