Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

Szignál

Kedves Hallgatóink, rendkívüli riportunkat közvetítjük. Felolvassuk a magyar határszélre kiküldött munkatársunk, Kova Kálmán most érkezett telefonjelentését.

Bécsből Magyarország felé, a nickelsdorfi országúton szinte végeláthatatlan autósor halad a határ felé. Valamennyien a magyarországi események közvetlen közelébe akarnak jutni, osztrákok, külföldiek, újságírók, rádiós szakemberek, diplomaták. Az autósor szinte csak lépésben halad, akkora a tolongás. Az okozza a zavart a közlekedésben, hogy az osztrák honvédelmi minisztérium utasítása értelmében erős gépesített egységek vonulnak a határ felé. Az autóoszlopokban a civil kocsik és a katonai gépjárművek között sok helyet foglalnak még el azok a vöröskeresztes autók és egyéb teherjárművek, amelyek a bécsi lakosság és az osztrák nép természetbeli adományait szállítják a határ felé. Ugyanakkor az ellenkező oldalon alig 1-2 autó jön át Magyarország felől. Akiknek sikerült keresztüljutni, azok megdöbbentő részleteket mondanak a jelenlegi helyzetről. A Dunántúlon lévő katonák letépték a vörös csillagot sapkájukról, helyébe nemzeti színű kokárdák kerültek, és mindenki nemzeti színű karszalagot hord egész Nyugat-Magyarországon. Ezzel jelzik a szabadságharcosokhoz való tartozásukat. A határmenti ÁVO-laktanyákban, amint az egyik szabadságharcossá vált ávós tréfásan mondotta: bokáig gázoltak a sapkákról letépett vörös csillagokban.
A haderő mindenben támogatja a lakosság antikommunista magatartását. A dunántúli községekben és városokban a vezető kommunisták nagy része elmenekült. A lakosság elkeseredésének és gyűlöletének jellemzésére egy döbbenetes miskolci esetről számolt be az a német asszony, aki ma délután érkezett osztrák területre. Elmondotta, hogy Miskolcon nagyobb tömeg gyülekezett. A kivonult ávósok parancsnoka eredménytelenül szólította fel őket, hogy oszoljanak szét. Erre tüzet vezényelt, ő maga pedig több kézigránátot dobott a csoport felé, ahol történetesen sok bámészkodó gyerek is volt. A kézigránátok húsz gyermeket megöltek. A tömeg erre nekitámadt, a tisztet lefegyverezte, és a szovjet hősök emlékművére akasztotta fel. Amikor a tisztet a tüntetők megtámadták, legénysége, amely fel volt fegyverezve és elegendő lőszerrel is rendelkezett, azonnal gyáván szétfutott.
Ugyancsak Felső-Magyarországról érkeznek szemtanúk, akik elmondották, hogy helyenként teljesen ötletszerűen kisebb szovjet egységek jelennek meg. Ezek azonban tisztában lehetnek a lakosság hangulatával, mert halottsápadtan szállnak le az őket hozó tehergépkocsikról, és egyelőre nem nyúlnak fegyverükhöz. Ma délután kezembe került egy röpcédula, amelyet ma reggel nyomtattak Győrött. A röpcédula, amelyet a helyi munkástanács bocsátott ki, összefoglalja az eddigi eredményeket, és megjelöli a dunántúli szabadságharcok céljait. A követeléseket a röpcédula öt pontban foglalja össze. "Először: a szovjet csapatok azonnal és feltétel nélküli kivonása Magyarország egész területéről. Másodszor: az Államvédelmi Hatóság azonnali feloszlatása. Ha ez nem következik be, a dunántúliak csatlakoznak a pesti szabadságharcosokhoz. Harmadszor: új választás, amelyen a szavazók minden kényszer nélkül, teljesen szabadon nyilváníthatják akaratukat. Negyedszer: szabadságjogot minden magyar számára. Ötödször: a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság teljes újjászervezése."
A győri központban kibocsátott röpcédula a következő drámai mondattal zárul: "harcunk minden becsületes emberért folyik, ezért győznünk kell mindenáron!"

Szignál

Az osztrák-magyar határ mentén a határ felé menő végeláthatatlan autósorban, amint már említettük, sok teherkocsi viszi a szeretetadományokat a magyarok részére. Magyar oldalról szintén jönnek át szabadságharcos teherkocsik, amelyek azután dúsan megrakva térnek vissza. Szívet szorongató látni ezeknek a tehergépkocsiknak a tartalmát. Az osztrák lakosság, a Bécsben élő magyarok minden lehető módon segítségére vannak a szabadságharcosoknak. Kopott kabátok mellett finom bundákat látni, élelmiszereket, gyógyszereket, cipőt, harisnyát, meleg lábbelit teljes összevisszaságban, csak azt érezni, hogy ezekből a küldeményekből a szeretet árad.
A Magyarországról érkező utasok beszámolnak arról is, hogy az ország egész területén egységes a lakosság véleménye. Hallani sem akarnak többé a kommunizmusnak semmiféle formájáról. Az ország lakossága, a hadsereg már eddig is olyan mérhetetlenül súlyos véráldozatot hozott, hogy joggal követelhetik akaratuk teljes érvényesülését. Ez az akarat pedig, szabad Magyarország és az emberi szabadságjogok teljes érvényesülése.

Szignál

Azok a magyar katonák, akik a szeretetadományokért autójukkal osztrák területen jártak, egybehangzóan állítják, hogy a Dunántúl legnagyobb részét a szabadságharcosok kezükben tartják. Elmondották még azt is, hogy céljuk további előnyomulás kelet felé, és mielőbb felvenni a kapcsolatot a Budapesten lévő szabadságharcosokkal.

Szignál

Kedves Hallgatóink! Most rádiónk Szentkereszt és Rábafüzes környékére kiküldött munkatársának tudósítását olvassuk fel.

Ma délben 12 órakor az osztrák lakossággal együtt néztük végig, amint a Heiligenkreuz, magyarul Szentkereszt és Rábafüzes közötti határátjárónál a magyar határőrök a nemzeti lobogóról levették a vörös csillagot. Mozgalmas volt az egész határ. A szentgotthárdi vasútállomás közelében lévő hídról szintén nagyobb csoport hallgatta Szentgotthárd lakóinak tüntető felvonulását. A Kossuth-nóta hangjait hozta felénk a szél, amelyet a tömeg a következő követeléssel egészített ki: "Szabad Magyarországot, ki az oroszokkal!" Majd megindultak az őrtorony irányába, és annak tövéből kiabáltak át az osztrák területen is egyre jobban szaporodó tömeg felé. "Gyertek segítségünkre, osztrákok! Barátaitok vagyunk, segítsetek rajtunk! Nem akarunk oroszt látni Magyarországon!"
Zászlódíszt öltött a vidék. Kitűzték a nemzeti lobogót az őrtorony tetejére, a kaszagyárra, a selyemgyárra, majd később megjelent a templomtorony tetején is. Az ide-oda hullámzó tömeg örömmámorban fogadta a csillag nélküli nemzetiszínű zászló megjelenését. A Himnuszt, majd a Kossuth-nótát énekelték Szentgotthárd lelkes lakói. A tömeg továbbvonult, és Nagy Imre lemondását követelte. "Le Nagy Imrével, le Nagy Imrével!" Néhány perc múlva tarka csoport közeledett a határ felé. Három zöld ÁVH-s, köztük egy főhadnagy, öt civil, két lány, három fiú és több munkás jött át az osztrák oldalra. Nemzetiszínű zászlót hoztak magukkal, amelyet a küldöttség ünnepélyesen átadott az osztrákoknak. "Reméljük - mondották -, hogy jövendő barátságunk örökké fog tartani." Kijelentették, hogy Szentgotthárd lakossága az ÁVH-val együtt állt ellen a kormánycsapatok támadásának az utolsó csepp vérig. Az ÁVH-s főhadnagyhoz fordultam és megkérdeztem tőle, hogy mit szól honfitársai kijelentéséhez. "Kérem, mi nem akarjuk már ezt az ócska rongyot hordani, ami rajtunk van - válaszolta a főhadnagy. A régi magyar egyenruhát szeretnénk felvenni. Mi is csatlakoztunk a felkelőkhöz, magunkévá tettük programjukat, mert beláttuk, hogy Rákosi és Gerő rendszere becsapott bennünket. Nekünk is az a véleményünk, hogy takarodjanak ki az oroszok!"
A zászló átadását, az ünnepélyes jelenetet nagy ölelkezés, üdvrivalgás és sírás követte. Majd újra elénekelték a Himnuszt, és éltették a magyar szabadságot, kiabálván: "Szabadságot Nagy Imre nélkül!" A csoport ezután visszament magyar területre, és a többi őrtoronyra is felhúzták a nemzetiszínű lobogót. A tömeg azután továbbvonult a vasúti töltés mellett, és átment a következő osztrák községbe, Morgensdorfba is, ahol ugyanaz a jelenet megismétlődött. Ezután a csoport civil tagjai elindultak az osztrák felségterület irányába. Nyomukba szegődtek a magyar hadsereg jelenlévő tagjai is, és az osztrák országutakon kart karba öltve önfeledten énekelték a Himnuszt, a Kossuth-nótát, és egyre csak azt kiabálták, hogy az oroszok takarodjanak ki az országból! Morgensdorf lakossága nagy barátsággal megvendégelte őket. Szabadon mehetett, ki merre látott. Majd a csoport osztrák területen ismét átvonult Heiligenkreuzba, ahol szintén megvendégelték. Közéjük vegyülve elbeszélgettem velük. A szentgotthárdi nagytemplomban ma délelőtt ünnepélyes szentmise volt, amelyen megjelentek a selyemgyár, a kaszagyár dolgozói, de megjelentek a zöld és kék ÁVH tagjai is. A kék ávósok kezdetben ugyan húzódoztak a számukra szokatlan és merész vállalkozástól, de a tömeg felszólításának engedtek. "Ha magyarok vagytok, ti is velünk jöttök!"

Szignál

Ezután a tanácsháza elé vonultak. Most már a kék ávósok is követték a tüntetőket. A zöld ávós parancsnok sapkáján még ott éktelenkedett a vörös csillag. A tüntető tömeg levette fejéről a sapkát, letépte róla a vörös csillagot, és nemzetiszínű szalagot tűzött a helyébe. Az így összeverődött csoport azután együtt ment a tömeggel a templomba. A plébános nagy beszédet mondott, amelyben követelte Mindszenty József hercegprímás szabadon bocsátását. Mise után a nép az utcákon tüntetett tovább. Valaki elkiáltotta magát a tömegben: "Szabadon a politikai foglyokkal!" Mire betörték a börtönajtókat, és kiengedték a foglyokat.

Szignál

Az osztrák területen lakmározó szentgotthárdiak elmondták, hogy a városban béke és nyugalom van. A régi tanács még működik ugyan, de megalakult egy új munkástanács is, és ez már a következő rendes községi vezetőség előkészítését végzi. Az emberek új községi vezetőséget, új kormányt szeretnének. Új kormányt Nagy Imre nélkül, aki meggyőződésük szerint elárulta a magyarságot, őbenne sem bízik senki. Teljesen új kormányt szeretnének, új emberekkel, és amíg az meg nem alakul, addig nem fognak dolgozni. Elég volt a rabságból - mondják a szentgotthárdiak.

Szignál

Kedves Hallgatóink, a magyar határra kiküldött tudósítóink telefonjelentéseit olvastuk fel.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!