A Nyugat-Németországban élő népi németek jelentései és üzenetei

Kedves Hallgatóink! Most a Nyugat-Németországban élő népi németek jelentését és üzenetét továbbítjuk.

Amikor a magyarországi eseményekről megérkeztek az első hírek, a Nyugat-Németországban élő népi németeket páratlan lelkesedés töltötte el. Bárhová fordult az ember mindenütt izgatott arcokat látott, heves beszélgetéseket hallott. Ha arra lehetőség nyílott volna, a fegyverképes népi németek minden bizonnyal megindultak volna Magyarország felé, ahol ma minden hazafinek helye van, hogy a magyar szabadságharcosok soraiban vérüket áldozzák a hazáért.
A nyugat-németországi népi németek szervezeteinek vezetői az első pillanatban szoros összeköttetésbe léptek egymással. Fő gondjuk az volt, hogy a Magyarországról kitelepített népi németek miként siethetnének Magyarország szent ügyének segítségére. Miután a kitelepített németek zöme Baden-Württembergben él, a segítés legnagyobb eszközének a stuttgarti rádióállomás mutatkozott.

Piribauer Károly, etyeki származású újságíró és rádiókommentátor vállalta a feladatot, hogy Németország közvéleményét tájékoztassa a szabadságharc eseményeiről és azokról a küzdelmekről, amelyeket a magyar nemzet a kommunista önkény ellen folytat. Rövid jelentésekben és kimerítő hírmagyarázatok során szolgálta Magyarország ügyét. Egyidejűleg felszólítottak minden népi németet, hogy a nyugatnémet lakossággal érintkezve kövessen el mindent, hogy a német nemzet megfelelően tájékozódjék a magyarországi helyzetről. Soha nem volt Dél-Németországban olyan határtalan a lelkesedés és mélységes a csodálat a magyar néppel szemben, mint ma - mondják a népi németek. Mindenki azonnal emlékezett a magyarok hagyományos vitézségére, amelynek két világháború során voltak tanúi. Számtalan magánbeszélgetés és gyülekezés során a németek lelkes együttérzésüket fejezték ki a magyarság ügyével szemben.
Ebben a hangulatban határozta el a népi németek nyugat-németországi vezetősége, hogy konkrét lépéseket tesz a magyar szabadságharc ügyének megsegítésére. A törökbálinti származású Leber Lajos szövetségi gyűlési képviselő a következő táviratot intézte Adenauer kancellárhoz:

"A magyarországi német Landsmannschaft köszönetét fejezi ki a Kancellár Úrnak és szövetségi kormányának azért a rokonszenv-megnyilvánításáért, amelyben a magyar szabadságharcosokat részesítette. A magyarországi németek Landsmannschaftja azzal a kéréssel fordul a Kancellár Úrhoz és kormányához, hogy az eddig nyújtott erkölcsi támogatáson túlmenve, azonnal nyújtson anyagi segítséget a magyarországi szabadságharcosoknak, és ebben az értelemben befolyásolja nyugati szövetségeseit is."

A táviratot a német rádióállomások és a német sajtó is nyilvánosságra hozta. A magyarországi népi németek vezetősége ezután a Német Vöröskereszttel és a német jóléti intézményekkel karöltve kezdte meg a magyar szabadságharcosoknak juttatandó anyagi segítség megszervezését, amely immár teljes erővel folyik. Arról a hangulatról, amely a Magyarországról kitelepített németek körében uralkodik Nyugat-Németországban, a legjobban az a vezércikk tájékoztat, amely a népi németek lapjában, az Unsere Postban jelent meg, Annabring Mátyás tollából, a cikk egyebek közt a következőket mondja:

"Egy kicsiny, de szabadságszerető és bátor nép kel fel, hogy összetörje a bolsevista önkény bilincseit. A világ visszatartott lélegzettel kíséri figyelemmel ezt a hősi küzdelmet, amelyet Magyarország népe az idegen moszkovita uralom és áruló helytartói ellen folytat. Mint annyiszor ezeréves története során, Magyarország vére nemcsak a maga, hanem valamennyi igába hajtott és veszélyeztetett népért folyik. Innen ered a világ osztatlan bámulata a magyar nép iránt, amelynek tekintélye e néhány rövid nap alatt mérhetetlenül emelkedett, és amelynek szabadságharca az egész erkölcsös világ lelkes helyeslésével találkozik. Ha úgy történne, ahogy ezek az emberek kívánják, akkor a szabadságharc dicsőséges befejezése után új Magyarországnak kell születnie, amely szabadságban és függetlenségben eléri azt a boldogságot és hírnevet, amelynek egykor tulajdonosa volt. De már ma is bizonyos annyi, hogy 1956. októbere nemcsak a magyar nemzet történetében, hanem az egész emberiség történetében is a dicsőség lapját tölti be. A német nép, amely a maga testén érzi a bolsevista önkény korbácsát, a szabadságáért folytatott küzdelemben egynek érzi magát a magyar nemzettel. Ismét felismeri azokat a mély, belső kapcsolatokat a magyarok és németek között, amelyek megerősödtek 1953. június 17-én a kelet-berlini felkelés alkalmával és most a magyar szabadságharc idején. Ugyanúgy, mint a török háborúk idején, a német nép teljesen átérzi ismét a német-magyar sorsközösséget, amelynek felismerése nélkül Európa szívében nem lehet szabadság, béke és fejlődés. A magyarok Németországban mindig rokonszenvnek örvendettek, de Pannónia népéért talán sohasem volt hallható ily hangosan a lelkesedés, mint most, amikor önmaga felszabadításának véres útjára lépett. A szövetségi köztársaságban élő népi németek az első pillanattól kezdve a maguk ügyének tekintették a magyar szabadságharcot. Egy sincs közöttük, aki ne szívvel-lélekkel állana mellette. Sok vérbe került eddig is a kommunizmus ellen indított roham, meg vagyunk győződve arról, hogy az otthonmaradt népi németek ezúttal ugyanúgy kivették részüket a magyar nemzet küzdelméből, mint régi szabadságharcai idején. Mi, akik kényszerűen élünk hazánk határain kívül, nem vehetünk közvetlenül részt ebben a szabadságharcban, de lélekben ott állunk ama férfiak és asszonyok oldalán, akik vérüket áldozzák a hazáért és a szabadságért. Büszkék vagyunk arra, hogy egy olyan nemzettel, mint a magyar, századokon keresztül közös volt történelmünk és közös volt a hazánk. Forró szívvel kívánjuk, hogy ez a nép, amelynek kiváló erényeit kiemelni még sohasem mulasztottuk el, megtalálja nyugalmát valamennyi polgárának szabadságában, akiknek sorában nekünk is helyünk lesz, mihelyt a kommunizmus bilincseit végleg lerázta a nemzet."

Így szól az Unsere Post vezércikke. Ami a népi németek részvételét illeti a szabadságharcban, azzal kapcsolatban itteni vezető körök hangsúlyozottan emlékeztetnek a történelemre. Elsősorban az 1848-49-es szabadságharcra, amikor magyarországi svábok küzdöttek Kossuth zászlaja alatt. Ugyanez a hazafias szellem tölti el most is Kossuth svábjainak utódait, akik a kormányzó egy szemléje alkalmával egy kérdésre azt felelték neki: "Svábok vagyunk, de magyar svábok!"
Nem kis mértékben a Nyugat-Németországban élő népi németek befolyásolására máris a következő vélemény alakult ki a magyar szabadságharcról:

"Bármi legyen is a magyar szabadságharc vége, ez a harc máris bebizonyította a világnak a szovjet hatalmi tömb törékenységét. Elég volt egy aránylag kis nép bátorsága ahhoz, hogy összetörje a szovjet rabigáját és meglazítsa igába hajtott szomszédai bilincseit. A magyar népet illeti a dicsőség, hogy új bátorságot és bizalmat öntött a kishitűvé vált népekbe. Az övé lesz a történelmi jutalom, hogy Kelet és Nyugat között ismét azt a nagyra hivatott szerepet töltse be, amit az elmúlt századok során mindenkor betöltött. Legyen a kereszténység védőbástyája mindama küzdelemmel és erőfeszítéssel, ami ezzel jár, de azzal a boldogsággal és tisztelettel is, amelyet egykor élvezett, hogy ismét egyenrangú helyet foglalhasson el a nyugati kultúrnépek sorában."

Kedves Hallgatóink! A Nyugat-Németországban élő népi németek jelentését és üzenetét közvetítettük.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!