Széljegyzetek

Magyar lányok! Magyar asszonyok! Hozzátok kell szólnom, hozzátok kellett volna már tegnap és tegnapelőtt is. Én nem tudom, mit mondjak. Nem tudom, van-e jogom megszólalni, van-e jogom nekem figyelmeztetnem titeket e tragikus órák nagyszerű kötelezettségeire. A hosszú századok során örök balsorsunkban nem volt olyan mozzanat, ahol a magyar nők, magyar lányok és asszonyok valaha is, valamikor is megtorpantak volna. Az elmúlt tíz év rémuralmában is törhetetlenül álltak a vártán, a magyar nők múlhatatlan érdeme az a hősiesség, az az önfeláldozás, az a hasonlíthatatlan szabadságküzdelem, amely minden népek elejére állította most a magyar népet. Öntudatunkat, eszményeinket, a magyar ifjúság lelkét ők formálták, ők őrizték meg nemzeti megújhodásunk szolgálatára. Az idegen elnyomás igazában rajtatok tört meg, magyar asszonyok! Hát mit mondhatnék néktek? Csodálattal meghajlok előttetek, az emberek tízmillióival és százmillióival együtt!

Szignál