Napi politikai kommentár

Szignál

Napi politikai kommentárunk következik. Janus helyzetmagyarázatát közvetítjük a lengyel események tanulságairól.

Kedves hallgatóim! Kelet-Európában ütött a történelem órája. Korábban és gyorsabban indult meg az a bomlási folyamat, amelyet olyan régóta vártunk, és amely a mai világhelyzetben - az atomkorban - egyik reményünk a szabadság és a nemzeti függetlenség kivívására. Bebizonyosodott, hogy egyetlen zsarnokság sem képes tartósan fennmaradni, fegyveres erő sem tudja feltartóztatni a népek természetes és ösztönös törekvését az emberibb élet és a nemzeti függetlenség iránt. Az, ami Lengyelországban történt az elmúlt napokban, szinte egyedülálló a kommunista világ történetében. Egyedülálló azért, mert a lengyel népi demokráciában mások voltak a feltételek, nehezebbek és súlyosabbak az akadályok, mint egyebütt. Megtörtént már, éppen déli szomszédunk, Jugoszlávia a példa, hogy egy kis nép kiszakította magát behemót hatalmak öleléséből.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Jugoszlávia akkoriban, 1948-ban szerencsésebb körülmények között vitte végbe azt, amit a lengyel nép most megkísérelt. Jugoszlávia több száz kilométerre feküdt a szovjet határtól. Lengyelország a világbirodalom közvetlen szomszédságában van. Jugoszláviának nyílt és közvetlen kapcsolata volt a szabad világgal. Lengyelország jóformán hermetikusan el van zárva attól. Északon a szovjet által kontrollált tenger, köröskörül kommunista csatlósállamok övezik. Jugoszláviában nem voltak szovjet csapatok, Lengyelországban ott állomásozik a szovjet katonai erő. Jugoszláviának Moszkvától független, önálló vezetői voltak. Lengyelországban a belső, Moszkva járszalagján működő, beépített erőkkel is számolnia kellett. Jugoszláviának már akkor, 1948-ban, önálló nagy hadserege volt, amely a partizánháborúban kovácsolódott hatalmas erővé. Lengyelországban egy szovjet marsall, Rokosszovszkij áll a hadak élén. És mégis, az elmúlt napok fényesen bebizonyították, hogy egy nép ilyen hátrányok ellenére, ilyen körülmények között is meg tudja találni az önállóság felé vezető utat.
Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, kedves hallgatóim, hogy mi a lengyel siker titka? Mi a titka annak, hogy a szovjet intervenció oly kudarccal végződött? Mi a titka annak, hogy Hruscsovék dolguk végezetlenül, szinte pánikszerűen voltak kénytelenek elhagyni a Lengyel Népköztársaságot?
A kérdés annál inkább izgató és fontos, mert nemcsak Lengyelországban mozdult meg a föld a zsarnokság lába alatt, nem csak Lengyelországban jelentkezik az a törekvés, amelynek kettős a célja: felszabadítani a népet a sztálinista elnyomás antiszociális, reakciós uralma alól, ugyanakkor kivívni a nemzeti függetlenséget, az egyenjogúságot és a cselekvési szabadságot. Nemcsak Lengyelországban, de nálunk is megmozdult a föld, az események dinamikusan követik egymást, megindult egy olyan fejlődés, amelynek sodra maga alá temetheti a haladás minden ellenségét. Miközben Gerőék és az egész pártküldöttség Jugoszláviában vadásztak, járási titkárokkal poharaztak, és adagolva szürcsölték a "fekete levest", nálunk is megindult a harc a változásért a lengyel példa nyomán.
A feleletet és magyarázatot megtaláljuk a lengyel események természetében. Miről adnak hírt a lengyelországi tájékoztatások?
Mindenekelőtt arról, hogy a harc nem csupán a lengyel párt központi bizottságában ment végbe, nem csupán egy reformista kommunista tábor próbálkozásáról van szó. Ellenkezőleg! A lengyel kísérletnek mindinkább egyetemes jellege van; egész népi és nemzeti megmozdulás bontakozik ki a szemünk előtt. A népakaratnak olyan széles és sodró megmozdulása mutatkozott meg, amely ritkán adódik egy nemzet történetében. Ez az, ami valójába a lengyel siker titka! Ez az az erő, ez az a tömegbázis, amely győzelemre segítette a reformok és a nemzeti függetlenség híveit. Ez a nemzeti egység azonban nem csupán a hátvédet szolgáltatta a függetlenségi harchoz, hanem meg is szabta annak irányát. Lengyelországban annak a történelmi igazságnak a bizonyságát látjuk, amely szerint nem csak emberek csinálják a történelmet, hanem a népakarat, a közszellem is kitermeli azokat az embereket és vezetőket, akik az eszközök lesznek a népakarat végrehajtására.
Ennek jeleit az első pillanattól kezdve felismerhettük. A lengyel nép - és elsősorban a munkásság, meg minden haladás zászlóvivője, az ifjúság - az első pillanatban felismerte, hogy miről van szó és egységesen állt a reformtörekvések mögé.
Amikor az oroszok beavatkozásra készültek, amikor szovjet csapatok vonultak fel Varsó körül, amikor híre ment, hogy Hruscsovék váratlanul betoppantak és nyomást akarnak gyakorolni a lengyel pártra, a munkásság tudta, mi a kötelessége. Nem hagyta el munkahelyét, hanem tettre készen, tömegesen ott maradt az üzemekben, hogy ezzel is jelezze: konfliktus esetén számíthatnak rá. Ez a munkásság néhány hónappal előbb, Poznanban már bebizonyította, hogy puszta kézzel, szerszámaival is kész harcolni jogaiért. Hasonló hősiességgel és elszántsággal viselkedett az ifjúság is. Az események hírére összegyűlt az egyetemeken és mintegy adott jelre, pillanatok alatt megszállta a rádió épületét, hogy az ellenállás vezetőinek biztosítsa a szabad szólás fórumát. Amikor Gomulka nagy beszédét megtartotta, kötelességének érezte, hogy elsősorban ennek az ifjúságnak mondjon köszönetet bátor és lelkes magatartásáért. És tudunk arról, kedves hallgatóim, hogy a lengyel nép többi rétege is hasonló fegyelmezettséggel példásan viselkedett. A rendőrség, a karhatalom, sőt a hadsereg egyedei is azonnal támogatásukról biztosították a függetlenség vezetőit. Olyan széles népi egység állt tehát a kísérlet mögé, amely előtt a hívatlan szovjet vezetők is kénytelenek voltak kapitulálni.
És van még egy fontos szempont, ami elősegítette a lengyel megmozdulás sikerét. Annak a ténynek a felismerése, hogy a fegyveres beavatkozások kora végképpen lejárt. Láthatjuk a világ egyéb tájain is, kedves hallgatóim, hogy hatalmas katonai erővel rendelkező nagyhatalmak ma már óvakodnak attól, hogy a felmerülő problémákat erőszakkal oldják meg. Ezt most a szovjet vezetőknek, akik nem szűntek meg állandó izgalomban tartani a nyugati világot, most, csúfos kudarc után, be kellett látniok. A kommunisták eddig mindig sikerrel tudtak intrikálni és behatolni ott, ahol megosztott erőkkel, polarizált társadalommal álltak szemben. Mihelyt azonban egy nép egységesen, tettre készen áll szemben velük, kénytelenek meghátrálni.
Ezt tanúsítja nekünk magyaroknak is a lengyel példa. Jól tudjuk természetesen, hogy ennek a harcnak egyelőre csak az első csatája ment végbe győzelmesen. Nyilvánvaló, hogy Moszkva keresni fogja továbbra is az eszközöket, hogy útját állja a lengyel törekvéseknek. Sikerre azonban nemigen számíthat az egységes népi erők megmozdulásával szemben. A mai lengyel vezetők - amíg komolyan és őszintén harcolnak a reformokért és a nemzeti függetlenség kivívásáért - számíthatnak erre a népi bázisra, építhetnek a lengyel nép támogatására. Ha cserbenhagynák az ügyet, a lengyel nép majd más vezetőket választ magának. Mert nem csak az emberek csinálják a történelmet, hanem a történelem is kitermi és kitermeli a maga alakítóit.

Szignál

Kedves hallgatóink, Janus politikai kommentárját közvetítettük a lengyelországi eseményekről.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel