Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

1956. november 01. 16:20 ● 13:58

Kobele József
00:00 00:00

A műsor leirata

Szignál

Folytatjuk rendkívüli riportsorozatunkat. A magyar szabadságharc hírére megmozdult az egész szabad világ, és adományokkal siet a magyar szabadságharcosok segítségére. Gyógyszerrel, kötszerrel, vérrel támogatja a sebesülteket. Meleg ruhával, élelmiszerrel a nélkülözőket. Most a nemzetközi segítés megnyilvánulásának legújabb részleteiről számolunk be.

Szignál

Tegnap délután a svéd parlamentben Erlander miniszterelnök nyilatkozott a semleges Svédország magatartásáról a magyar sebesültek és nélkülözők támogatása ügyében. Azt mondotta, hogy a hazai svéd problémák eltörpülnek a hősi magyar nép problémái mellett. Éppen ezért minden erőnkkel segíteni kell őket. Kedden egy repülőgépet indítottunk útba orvosi anyaggal, amelynek értéke félmillió korona. Szerdán, tehát a mai nap folyamán vöröskeresztes autóoszlop indul útnak, egy időben katonai repülőgépeket is beállítunk szállításra. Csütörtökön a svéd repülőtársaság gépeit indítjuk útba anyaggal. Eddig a svéd kormány 400 ezer koronával járult hozzá a társadalmi gyűjtéshez, és azon kívül vállalta a szállítás költségeit is. Erlander miniszterelnök kijelentette, hogy budapesti megbízottai, a Magyar Vöröskereszthez fordulnak, és kérik őket, közöljék, mire van szükségük.

Az Egyesült Államokból jelentik, hogy a kormány újabb százezer dollárt bocsát rendelkezésre a szabadságharc áldozatainak. Két amerikai vöröskeresztes repülőgép útban van Bécs felé. A gyűjtés változatlan erővel folyik az Államokban.
New Yorkból értesülünk, hogy a lengyel menekültek bizottsága a Volna Polska nevű lengyel hajó legénységének megbízásából 400 dollárt utalt át a Vöröskeresztnek. A hajó valamennyi matróza és kapitánya menekült lengyel. Legtöbbjük a Báthory nevű lengyel hajón szolgált.

Bécsben a különféle egyházak is támogatják az Osztrák Vöröskereszt munkáját. A bécsi hercegérsek, dr. König a rádión keresztül szólította fel híveit, hogy támogassák a magyarországi véres szabadságharc áldozatait. Az osztrák Caritas gyűjti össze a hívek adományát. A gyűjtés az egyházmegyék vezetőinek csatlakozása után most már kiterjed egész Ausztria területére.

A tegnap esti jelentés arról számol be, hogy a magyar szabadságharcosok megszervezték a rendszeres ingajáratot az osztrák gyűjtőhelyek és a magyarországi elosztóhelyek között. A magyar vöröskeresztes autók az osztrák és svéd kocsikkal karöltve szállítják az élelmiszert, a ruhát, a kötszert, orvosságot, és még mindig nagy számban vérkonzervet az osztrák határról az ország belsejébe. Nem csak Hegyeshalomnál, de Szombathelynél is megindult a rendszeres járat. Budapestig, és most már azon túl terjedő útvonalon a helységekben leszedik a kocsikról a szükséges holmit, de a karaván késedelem nélkül halad tovább a célállomás felé. Az osztrák jelentés megemlíti, hogy a szabadságharcosok mindenütt kezükben tartják az osztrák határ ellenőrzését, és egy nagyban megkönnyíti a szállításokat. Ausztriába még mindig sok sebesült érkezik. Az Osztrák Vöröskereszt közli, hogy ezeket a határ menti kórházak, és továbbiak érkezése esetén a bécsiek veszik fel. Az Osztrák Vöröskereszt rendelkezett, hogy minden sebesültet azonnal kezelésbe vegyenek, és ellássák a szükséges kötszerekkel és orvossággal. A határ mentén most már egy második német vöröskeresztes vonat is szolgálatot teljesít. Az önkéntes segítők között az osztrák társadalom minden rétegét megtaláljuk. A máltai rendtől a katolikus Caritasig minden szervezet felszólítás nélkül, azonnal elvállalta a segítés munkáját. Ez a feladat nem könnyű. Sokan pihenés nélkül, napokig szolgálatban állanak. A közös ügy ad erőt a helytállóknak.

Most érkezett berlini telefonjelentés szerint az ottani vöröskereszt Magyar Segély nevű gyűjtőakciójára eddig 40 ezer márkát fizettek be. Jelentős anyagi segítség, ruha, kötszer és orvosság is érkezett a berlini Vöröskereszt központjába. Segít az egész világ.

Tegnap részletesen ismertettük a bécsi Vöröskeresztes központ működését. Most felolvassuk genfi munkatársunk telefonjelentését a svájci nép és a Svájci Vöröskereszt magyarországi segélyakciójáról.

Nehéz volna találóbb bevezetőt találnunk a svájci nép és a Vöröskereszt magyarországi segélyakciójáról szóló riportunkhoz, mint a Tribune de Geneve szerda esti számának a magyar eseményekkel foglalkozó cikkének első két bekezdését. Szóról szóra ezeket írja a lap:

"Hála Istennek, a svájci nép nem aludt el a jólét áldásaitól, és a Magyarországról szóló hírek nem csak megrendítették, de azonnal cselekvésre kényszerítették. A szabadságért harcoló nép hősi példája nem csak lelkesítő, hanem mélyen megindító is. Lelkesítő, mert a történelem folyamán csak ritkán találunk ehhez hasonló ragyogó példát, az egyéni és a kollektív bátorság ilyen fényes megnyilatkozását. Megindító, mert elképzeljük, milyen emberfeletti szenvedéseken megy át a magyar nép ezekben a napokban, és milyen hatalmas véráldozatot kellett hoznia azért, ami nekünk, szerencsés svájciaknak évszázadok óta osztályrészünk. A hazafiak kiomló vére, a magyar vér az egyetlen fizetség ezért az áldozatért. Lelkesek vagyunk tehát, és mélyen megrendülve állunk a magyar nép hősiessége előtt. De ugyanakkor valljuk meg, kissé zavarban is vagyunk, és szégyenpír önti el arcunkat. Szégyelljük magunkat, mert amíg ők harcolnak és tegyük hozzá, érettünk is harcolnak, mi csak nézők vagyunk. Egy rendszer ellen küzdenek, amelynek győzelme előbb-utóbb a mi szolgaságunkat is maga után vonta volna. Mondjuk tehát ki a szót, nevezzük nevén a gyereket, a Nyugat sorsa is a magyar barikádokon dőlt el. Mit teszünk hát, mindezek ismeretében, és mit tesz a nyugati világ?
Sajnos a nagy nyugati hatalmak egyelőre nem avatkozhatnak bele a küzdelembe fegyverekkel. És a mi kis népünk, a szabad svájci nép, mi nem tehetünk többet, minthogy segítünk teljes erőnkből, pénzzel, ruhával, gyógyszerrel, élelemmel és kötszerrel. Adnunk kell mindent, amit csak kérnek, mert semmiféle áldozat sem elegendő hálánk lerovására és együttérzésünk kifejezésére. Tudjuk, a svájci nép ennél a segítségnél is többet akar tenni. Tudjuk azt is, hogy súlyos szavakkal kritizálták honfitársaink az elmúlt napokban a hagyományos semlegességünket. De most nincs időnk polémiára, egyelőre segítjük a hősi magyar népet."

Azt hiszem kedves Hallgatóim, a Tribune de Geneve szerda esti számának a magyarországi eseményekkel foglalkozó cikke a leghívebben tükrözi a svájci nép véleményét. Állapítsuk meg azonban a cikkíróval szemben, a svájci népnek nincs szégyellni valója. Mert az itt élő magyar ember látja, milyen áldozatokat, milyen hatalmas áldozatokat hoznak érettünk. Nem pénzadományokról beszélek. Igaz, a ma délután Bernből kapott értesülés szerint az első két nap alatt befutott pénzadomány több millió forintra rúg, és a nagyvállalatok, közületek és az állam adakozása nincs is benne ebben az összegben. De pénzt adni, főleg ha van miből, nem nehéz. Nem ez a svájci segítség lényege, hanem az, hogy a Vöröskereszt felhívását követő félórában már sorban álltak az emberek a kórházak előtt, és vért adtak. A Svájcban élő magyarok mellettük szimpátiatüntetéseken, a higgadtnak ismert svájci polgárok izzásig feszült hangulatban követeltek igazságot Magyarországnak. Láttam a zürichi diákok felvonulását, tízezrek tüntetését, láttam a Baselban zuhogó esőben, ernyő nélkül órákig szónoklatokat hallgató svájciakat. Egy határozati javaslat azonnali elfogadását, és az azonnal megnyíló erszényeket. Láttam iskolás gyerekeket, akik a tízóraira kapott pénzünket adják a gyűjtőknek és egész megspórolt kis pénzüket felajánlják a magyar hősök megsegítésére. Láttam reggeltől késő estig dolgozó hatgyermekes svájci asszonyt, aki éjszakákon pulóvereket köt a magyarok számára. Még órákig sorolhatnám a példákat, de azt hiszem felesleges, mert a magyar nép napokon belül megkapja az adományokat, és személyesen győződhetik meg a svájci nép segítőkészségéről.

A Nemzetközi Vöröskereszt genfi központjának felhívására az összes európai és tengerentúli országok vöröskeresztjei is megmozdultak. Hírszolgálatunk során már ismertettük ezeknek az adományoknak a listáját, de mint újdonságot megemlítem, hogy az amerikai nép ajándékaként kétezer tonna élelmiszer érkezett a határra, és egyedül a szállítóeszközök hiánya akadályozza az amerikai nép nagylelkű adományának Magyarországra juttatását.
A segítség központi irányítására a svájci kormány miniszteri biztost nevezett ki, Feist miniszter személyében, aki követ volt Magyarországon. Feist miniszter kinevezése meggyorsítja az adományok elszállítását, mert helyismeretei megkönnyítik munkáját. Ismételjük, ma már ott tartunk, hogy nem az adományok összegyűjtése a probléma, hanem elszállítása. Feist miniszter hivatalba lépésének első cselekedeteként a svájci kormánytól két újabb szállító repülőgépet kért, a két újabb gép szerdán megkezdi az ingajáratot Bécs és Budapest között. A Svájci Vöröskereszt szigorúan őrködik az adományok igazságos elosztásán is. Ma reggel újabb két genfi delegátus repült Budapestre, és ezzel a Vöröskereszt budapesti megbízottainak száma négyre emelkedett. De nemcsak politikamentes tárgyilagosságra van szükség az adományok szétosztásánál. Földrajzi adottságunkat is figyelembe kell venni. Budapest nem az egyetlen pont, ahol segítségre van szükség. Ezért a vöröskereszt úgy intézkedett, hogy a Nyugatnémet Vöröskereszt egész vasúti szállítmányt kitevő adományát Győrbe, Sopronba és Komáromba osszák szét.
Dr. Beck, a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti megbízottja tegnap felderítő úton volt az ország keleti részében, és megszervezte az adományok mielőbbi szétosztását.
Egy ötperces látogatás a Vöröskereszt genfi központjában mindenkit meggyőz, hogy emberfeletti munka folyik a hős magyar nép megsegítésére. Éjjel-nappal dolgozik mindenki, étlen-szomjan folyik a segítő munka, és a svájci nép nem szavakkal, hanem tettekkel és áldozatvállalással mutatta meg együttérzését. A szerdai nap folyamán öt ízben beszélt a genfi központ a Budapestre küldött megbízottaival, és hírek szerint elegendő vérplazma van már az országban, és közölte a legsürgősebb anyagok és orvosságok listáját. Emberfeletti erőfeszítést követel ez a munka, hiszen például, mint a Vöröskereszt budapesti megbízottja jelentette, sokszor órákig tart, míg átjutnak Pestről Budára. De a segítség minden nehézség ellenére tovább folyik.
Minden politikai párt, társadalmi egyesület, diákszövetség, egyházi szervezet, magán- és közvállalat verseng a békés segítő hadjáratban. A mai nap felajánlásai között a legmegindítóbb a külföldön élő lengyel bányászok adománya, akik ezekkel a szavakkal nyújtották át küldeményüket.
"A szabadságharc közös büszkeségünk. Bem apó szobrától indult el, már azért is, de főleg a magyar és lengyel testvérnépet összefűző barátság kötelez bennünket az áldozatvállalásra."
Ezrével, tízezrével, százezrével érkeznek a Vöröskereszt genfi központjába a levelek, csomagok, felajánlások. Éjjel-nappal folyik a munka. Újabb vonatszerelvények vannak útban Magyarország felé, már összeállítják az újabb teherautó-oszlopokat, és a svájci repülőgépek a szelek szárnyán viszik a segítséget.
Bátran mondhatjuk hát, az egész svájci nép megmozdult, és segíti a hősi magyar népet, hogy felépíthesse boldog, szabad, független és demokratikus országát.

Szignál

Kedves Hallgatóink! Rendkívüli riportunkat hallották.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Információk

Adásba került1956-11-01 16:20
Hossz0:13:58
CímRendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései
MűsorkategóriaTudósítás
SzerkesztőKobele József
Műsor letöltése MP3