00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Ki az ellenség? Milyen erőkkel vívja harcát a magyar nép? Erről beszél Balogh Balázs.
Kedves Hallgatóim! Nem a magyar népet akarjuk felvilágosítani arról, hogy kivel áll szemben, nem keressük az ellenséget. Ott van a budapesti utcán, levetette álarcát, a vitézkötést, a nemzeti színt, ami különben is rosszul állt neki. Ott van a kommunista ügynökök rejtekhelyein, ahonnan a népellenes harcot irányítják. Az arcvonalak elkülönültek, ma már nem kell keresni, leleplezni az ellenséget. Leleplezte önmagát. A történelemnek ezen a fordulópontján a magyar nép életének legnagyobb, legfényesebb perceiben nem árt azonban, ha nem csak a népre tüzelő ellenséggel nézünk szembe, hanem azokkal az érvekkel is, amelyekkel ezt a népgyilkosságot a szovjet hadsereg felvonultatását igazolni, törvényesíteni akarják.
Kedves Hallgatóim, a magyarországi helyzetről nyilatkozott Sepilov szovjet külügyminiszter. Kijelentette, hogy a magyarországi kormány kérte a szovjet csapatok beavatkozását, mert fönnállott a veszély, hogy az ellenforradalmi erők szétrombolják az ország egész életét. Ezt, kedves hallgatóim eddig is tudtuk, a magyarországi párt és a bábkormány azóta ismételten a nyilvánosság előtt azonosította magát ezzel a szörnyűséggel, vállalta a felelősséget azért, hogy a gyűlölt idegen hatalom katonái védelmezzék meg a magyarországi ügynökök nyomorult életét, és a rendet, amely a nyomor, szolgaság, gonoszság és hazugság rendje volt. Tudtuk, hogy a Varsói Szerződésre hivatkoztak, amely még a Szovjetunió fogalmazásában sem ad semmiféle jogcímet erre a beavatkozásra, de nem akartuk hinni, hogy ennek a mamut hatalomnak a külügyminisztere ezekben a valóban sorsdöntő órákban is közönségesen hazudik. Sepilov éppen úgy tudja, mint a magyar nép, hogyan jött létre ez a Varsói Szerződés. Odaparancsolták a magyarországi ügynököket, kezükbe nyomták a szerződés szövegét. Ezek alázatosan aláírták, és elfogadtatták az úgynevezett országgyűléssel. Mi köze a népnek ehhez az országgyűléshez? Ki állította össze? Hogyan dolgozott? Erről most már ne is beszéljünk. Ki terjesztette az országgyűlés elé, hogyan alakul meg a kormány? Ezt sem titkolták soha, egy pillanatig sem! Nem a nép akarata érvényesült, hanem a párt Politikai Bizottsága rakta oda bábjait a miniszterelnöki és miniszteri székekbe. A Politbürot viszont végeredményben nem Budapesten, hanem Moszkvában állítják össze. A magyar nép nagyon is jól emlékszik arra, hogy Rákosi Mátyást nem Budapesten csapták el, hanem Moszkvában, és végeredményben Mikojan elvtárs lódította ki az elsőtitkári székből. Mikojan ültette be a helyére Gerő Ernőt, aki közvetlen bűnös abban, hogy a mostani véres harc kirobbant. Mikor látták, hogy az egész néppel állanak szemben, hogy az a csodálatos, hősi nép a szovjet hadsereggel szemben is helytáll, elcsapták Gerőt. Most derül ki, hogy ez sem budapesti elhatározásra történt. Mikojan és Szuszlov jelentek meg Budapesten, ők rúgták ki Gerőt, és nevezték ki Kádárt. Ők állították össze a mostani Politbürot is, ami természetesen most is - mint mindig - az ő parancsaikat hajtja végre. Ezért mondtuk, hogy hazudik Sepilov, amikor szemforgató módon magyar kormányról beszél. Magyar kormány ilyen nincs! Magyarországi ügynökök vannak, akik teljesítik a moszkvai parancsot, azt az utasítást is, hogy be kell hívni Budapestre a szovjet hadsereget. A szovjet kormány önmagát hívta be Budapestre egy jogilag, erkölcsileg érvénytelen szerződés alapján, annak is a súlyos megsértésével. S most szemforgatóan mossa a kezét, ő csak rendet akar, és a budapesti kormány kérésének tett eleget. A kiontott magyar vér nem érdekli Sepilovot. Elismeri ugyan, hogy a bürokratikus módszerek nehézségeket okoztak az élet különböző területein. A nép anyagi helyzete igen rossz volt, de nem mondja meg miért volt rossz. Azért, mert ezeket a módszereket az egész nemzetpusztító politikát Moszkvából diktálták. Végül a szovjet külügyminiszter a kérdezőkhöz fordul és elintézi az egész magyarországi vérontást ezzel a kijelentéssel, uraim, a Föld forog tovább! Nem hinnénk, hogy volna a világon épérzékű ember, akit fel ne háborítana ez a cinikus, pimasz hang. Nagyobb igazolást, még nagyobb elkeseredést nem adhatott volna Sepilov a magyarországi szabadságharcosoknak. A Föld forog tovább, mit érdekli a moszkvai hatalmasokat, hogy ezen a törvényszerűen forgó Földön 100 milliók nyögnek embertelen gonosz uralmuk alatt, és hogy a 100 milliók közül most kilencmillió kiált az égre, hogy ezt az uralmat nem bírja, nem tűri tovább! A szovjet külügyminiszter szemében a magyarországi vérengzést, az idegen csapatok puskatüze, ágyúinak, repülőgépeinek rombolása egyszerű rendcsinálás. A szabadságharc ellenséges kaland, ellenforradalmi felkelés, külföldi reakciós erők műve, demokráciaellenes elemek megmozdulása.
Kedves Hallgatóim, ennek a hatalomnak az ügynökei ülnek a budapesti bunkerekben. Ezek rendelkeznek, és mert helyzetük egyre kínosabbá válik, rimánkodnak, nyöszörögnek, mint a fába szorult féreg. Szinte óráról órára változtatják a meg se született kormányprogramot. Hazafias jelszavakat rikácsolnak, hízelegnek és fenyegetnek. Ki hisz ezeknek a szovjet ügynököknek? A gonosztettekről, amelyeket a nép ellen elkövettek, most úgy beszélnek, mintha semmi köze sem lett volna hozzájuk a pártnak, mindez csak egy klikk hibája, bűne vaksága volt. Ijedtségükben odáig mennek, hogy már a szabadságharc igazságát is elismerik. Bevallják, hogy a harc tüze máris elég erős volt ahhoz, hogy a fejlődés sok gátját elégesse. Hangjuk óráról órára változik, de mindig hazug. A harcoló népet nem téveszti meg. Ha valaha, akkor most van érvényben az igazság, hogy minden szónál többet mond a tett. Fogadkozásukra, bűnbánatukra, ígérgetésükre, fenyegetésükre ma már nem hallgat senki. Üvöltözzenek, vagy hallgassanak! Ez az ő dolguk. A népet nem érdekli. De ha van bennük még józanság, szikrányi emberség, ha legalább a látszatát akarják kelteni annak, hogy valami közük van a magyarsághoz, könyörögjék ki, vagy kényszerítsék ki a szovjet csapatok visszavonását. Mindaddig, amíg vállalják a felelősséget ezért a szörnyűséges árulásért, mindaddig, amíg ott lapítanak a tüzet okádó szovjet fegyverek árnyékában, amíg idegen hatalom csapatai pusztítják a népet, addig nincs beszéd, nincs béke, nincs rend! Minden perc, amellyel ezt a gyalázatot meghosszabbítják meghatványozza bűneik súlyát, és ha lehet, még forróbbá hevíti azt a szent gyűlöletet, amely most ott harcol a budapesti utcán, a vidéki városokban, ipari centrumokban, a falvakban, a történelem leghitványabb zsarnoksága, leggyűlöltebb uralmi rendszere ellen. Ki az orosz csapatokkal Magyarországról!
Kedves Hallgatóink! Balogh Balázst hallották az orosz csapatok behívásának igazi okairól.
Zene
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Kedves Hallgatóim! Nem a magyar népet akarjuk felvilágosítani arról, hogy kivel áll szemben, nem keressük az ellenséget. Ott van a budapesti utcán, levetette álarcát, a vitézkötést, a nemzeti színt, ami különben is rosszul állt neki. Ott van a kommunista ügynökök rejtekhelyein, ahonnan a népellenes harcot irányítják. Az arcvonalak elkülönültek, ma már nem kell keresni, leleplezni az ellenséget. Leleplezte önmagát. A történelemnek ezen a fordulópontján a magyar nép életének legnagyobb, legfényesebb perceiben nem árt azonban, ha nem csak a népre tüzelő ellenséggel nézünk szembe, hanem azokkal az érvekkel is, amelyekkel ezt a népgyilkosságot a szovjet hadsereg felvonultatását igazolni, törvényesíteni akarják.
Kedves Hallgatóim, a magyarországi helyzetről nyilatkozott Sepilov szovjet külügyminiszter. Kijelentette, hogy a magyarországi kormány kérte a szovjet csapatok beavatkozását, mert fönnállott a veszély, hogy az ellenforradalmi erők szétrombolják az ország egész életét. Ezt, kedves hallgatóim eddig is tudtuk, a magyarországi párt és a bábkormány azóta ismételten a nyilvánosság előtt azonosította magát ezzel a szörnyűséggel, vállalta a felelősséget azért, hogy a gyűlölt idegen hatalom katonái védelmezzék meg a magyarországi ügynökök nyomorult életét, és a rendet, amely a nyomor, szolgaság, gonoszság és hazugság rendje volt. Tudtuk, hogy a Varsói Szerződésre hivatkoztak, amely még a Szovjetunió fogalmazásában sem ad semmiféle jogcímet erre a beavatkozásra, de nem akartuk hinni, hogy ennek a mamut hatalomnak a külügyminisztere ezekben a valóban sorsdöntő órákban is közönségesen hazudik. Sepilov éppen úgy tudja, mint a magyar nép, hogyan jött létre ez a Varsói Szerződés. Odaparancsolták a magyarországi ügynököket, kezükbe nyomták a szerződés szövegét. Ezek alázatosan aláírták, és elfogadtatták az úgynevezett országgyűléssel. Mi köze a népnek ehhez az országgyűléshez? Ki állította össze? Hogyan dolgozott? Erről most már ne is beszéljünk. Ki terjesztette az országgyűlés elé, hogyan alakul meg a kormány? Ezt sem titkolták soha, egy pillanatig sem! Nem a nép akarata érvényesült, hanem a párt Politikai Bizottsága rakta oda bábjait a miniszterelnöki és miniszteri székekbe. A Politbürot viszont végeredményben nem Budapesten, hanem Moszkvában állítják össze. A magyar nép nagyon is jól emlékszik arra, hogy Rákosi Mátyást nem Budapesten csapták el, hanem Moszkvában, és végeredményben Mikojan elvtárs lódította ki az elsőtitkári székből. Mikojan ültette be a helyére Gerő Ernőt, aki közvetlen bűnös abban, hogy a mostani véres harc kirobbant. Mikor látták, hogy az egész néppel állanak szemben, hogy az a csodálatos, hősi nép a szovjet hadsereggel szemben is helytáll, elcsapták Gerőt. Most derül ki, hogy ez sem budapesti elhatározásra történt. Mikojan és Szuszlov jelentek meg Budapesten, ők rúgták ki Gerőt, és nevezték ki Kádárt. Ők állították össze a mostani Politbürot is, ami természetesen most is - mint mindig - az ő parancsaikat hajtja végre. Ezért mondtuk, hogy hazudik Sepilov, amikor szemforgató módon magyar kormányról beszél. Magyar kormány ilyen nincs! Magyarországi ügynökök vannak, akik teljesítik a moszkvai parancsot, azt az utasítást is, hogy be kell hívni Budapestre a szovjet hadsereget. A szovjet kormány önmagát hívta be Budapestre egy jogilag, erkölcsileg érvénytelen szerződés alapján, annak is a súlyos megsértésével. S most szemforgatóan mossa a kezét, ő csak rendet akar, és a budapesti kormány kérésének tett eleget. A kiontott magyar vér nem érdekli Sepilovot. Elismeri ugyan, hogy a bürokratikus módszerek nehézségeket okoztak az élet különböző területein. A nép anyagi helyzete igen rossz volt, de nem mondja meg miért volt rossz. Azért, mert ezeket a módszereket az egész nemzetpusztító politikát Moszkvából diktálták. Végül a szovjet külügyminiszter a kérdezőkhöz fordul és elintézi az egész magyarországi vérontást ezzel a kijelentéssel, uraim, a Föld forog tovább! Nem hinnénk, hogy volna a világon épérzékű ember, akit fel ne háborítana ez a cinikus, pimasz hang. Nagyobb igazolást, még nagyobb elkeseredést nem adhatott volna Sepilov a magyarországi szabadságharcosoknak. A Föld forog tovább, mit érdekli a moszkvai hatalmasokat, hogy ezen a törvényszerűen forgó Földön 100 milliók nyögnek embertelen gonosz uralmuk alatt, és hogy a 100 milliók közül most kilencmillió kiált az égre, hogy ezt az uralmat nem bírja, nem tűri tovább! A szovjet külügyminiszter szemében a magyarországi vérengzést, az idegen csapatok puskatüze, ágyúinak, repülőgépeinek rombolása egyszerű rendcsinálás. A szabadságharc ellenséges kaland, ellenforradalmi felkelés, külföldi reakciós erők műve, demokráciaellenes elemek megmozdulása.
Kedves Hallgatóim, ennek a hatalomnak az ügynökei ülnek a budapesti bunkerekben. Ezek rendelkeznek, és mert helyzetük egyre kínosabbá válik, rimánkodnak, nyöszörögnek, mint a fába szorult féreg. Szinte óráról órára változtatják a meg se született kormányprogramot. Hazafias jelszavakat rikácsolnak, hízelegnek és fenyegetnek. Ki hisz ezeknek a szovjet ügynököknek? A gonosztettekről, amelyeket a nép ellen elkövettek, most úgy beszélnek, mintha semmi köze sem lett volna hozzájuk a pártnak, mindez csak egy klikk hibája, bűne vaksága volt. Ijedtségükben odáig mennek, hogy már a szabadságharc igazságát is elismerik. Bevallják, hogy a harc tüze máris elég erős volt ahhoz, hogy a fejlődés sok gátját elégesse. Hangjuk óráról órára változik, de mindig hazug. A harcoló népet nem téveszti meg. Ha valaha, akkor most van érvényben az igazság, hogy minden szónál többet mond a tett. Fogadkozásukra, bűnbánatukra, ígérgetésükre, fenyegetésükre ma már nem hallgat senki. Üvöltözzenek, vagy hallgassanak! Ez az ő dolguk. A népet nem érdekli. De ha van bennük még józanság, szikrányi emberség, ha legalább a látszatát akarják kelteni annak, hogy valami közük van a magyarsághoz, könyörögjék ki, vagy kényszerítsék ki a szovjet csapatok visszavonását. Mindaddig, amíg vállalják a felelősséget ezért a szörnyűséges árulásért, mindaddig, amíg ott lapítanak a tüzet okádó szovjet fegyverek árnyékában, amíg idegen hatalom csapatai pusztítják a népet, addig nincs beszéd, nincs béke, nincs rend! Minden perc, amellyel ezt a gyalázatot meghosszabbítják meghatványozza bűneik súlyát, és ha lehet, még forróbbá hevíti azt a szent gyűlöletet, amely most ott harcol a budapesti utcán, a vidéki városokban, ipari centrumokban, a falvakban, a történelem leghitványabb zsarnoksága, leggyűlöltebb uralmi rendszere ellen. Ki az orosz csapatokkal Magyarországról!
Kedves Hallgatóink! Balogh Balázst hallották az orosz csapatok behívásának igazi okairól.
Zene
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
Adásba került | 1956-10-26 12:51 |
Hossz | 0:09:30 |
Cím | Az orosz csapatok behívásnak igazi okairól |
Műsorkategória | Kommentár |
Ismétlések |
1956-10-26 12:51 |
Szerkesztő | Béry László |