Széljegyzetek

Végül György Mihály szól a rendőrpincék titkairól.

A rémuralomnak sok titka volt, ami leleplezetlen és leleplezhetetlen maradt. De talán a rendőrpincék titkára világot lehetne vetni. Arra a titokra ugyanis, hogy miként forgatták ki személyiségükből az áldozatokat, miként fosztották meg őket öntudatuktól, hogyan érték el beismerő vallomásaikat, életösztönük összeroppantását, eszméik és becsületük megtagadását? Ezzel a titokkal egy nemzet eleven életét számolták fel. Parlamentarizmusunk, pártéletünk, gőgös lelkiismereti szabadságunk mind a rendőrpincék mélyén vált semmivé. Néha még a külpolitikát is a rendőrpincén keresztül irányították, mint például a Rajk-per esetében, amelynek célja és értelme Tito politikai szerepének felszámolása volt. Annak idején az egész világ sokat töprengett azon, hogyan csinálják. Pusztán testi inkvizícióval? Kábítószerekkel? Sokan azzal válaszoltak erre a kérdésre, például Koestler Artúr is, hogy önkéntes vértanúkról van szó, vak párttagokról, akik feláldozzák magukat az ügyért. Ez nem hangzott valami valószerűen, mert minden ügyek legelsőbbje az élet. Egy-egy önkéntes vértanú akadhat, de hogy minden kiszemelt önkéntes vértanú legyen, százával és ezrével, ez lehetetlen. Mindettől eltekintve az efféle önkéntesség elképzelhető volt kommunisták esetében, de miért vállalták volna az önkéntességet az antikommunisták. Pedig ők is bevallották el nem követett bűneiket, megtagadták múltjukat, elárulták barátjukat és családjukat, és ítélethozatal előtt már eleve kijelentették, hogy nincs olyan könyörtelen verdikt, amit meg ne érdemelnének. Túltettek még az ügyészeken is. Itt lenne az ideje, hogy a régi rendőrpincék nyomorult talányát megoldják és leleplezzék a legteljesebb nyilvánosság előtt. Hogy többé vissza ne térhessen az a korszak, amelyben egy ávós véreb akarata szentebb lehetett, mint egy egész nemzet minden álma és ideálja!

Szignál

Kedves Hallgatóink, széljegyzeteinket közvetítettük.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!