Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázat

Nemzetközi hírmagyarázatunk következik.

Kiharcolhatja-e a szovjet hatalmi befolyás alá került kis állam nemzeti függetlenségét a Szovjetunió közvetlen közelségében? Erről szól Sebők Tibor helyzetismertetése, amelyet most felolvasunk.

Kedves hallgatóink, amikor Hruscsov pénteken, a varsói repülőtéren kiszállt a szovjet delegációt hozó repülőgépből, úgy viselkedett, mint a múlt századbeli cári főkormányzók szoktak a lengyel alattvalókkal szemben. Nem fogott kezet a lengyel fogadóbizottság tagjaival, rögtön ott a helyszínen lehordta őket, mint hálátlan és hűtlen rebelliseket. Az utána következő tárgyalásokon ultimátumszerű követeléseket állított fel. Mögötte ott tornyosodtak a szovjet tábornagyok. A lengyelországi kaszárnyákban és körös-körül a lengyel határon riadókészültségbe helyezték a szovjet hadosztályokat. Valósággal úgy nyújtották át a szovjet legfőbb elnökségének követeléseit, mint ahogy Hitler ultimátumát adták át a második világháború kitörése előtt Hácha csehszlovák elnöknek Prágában. Ellen tud-e állni a szovjet csapatok abroncsai közé szorított szovjet ügynököktől elárasztott Lengyelország a moszkvai parancsnak? Huszonnégy óráig a béke és háború kérdése beretvaélen volt. A lengyel vezetők nem hátráltak meg, és ezzel a jelek szerint újra egy, a szovjet hatalmi érdekeltségébe kényszerített nemzet lépett a szabadság fáradságos és kockázatos útjára.
Kedves hallgatóink, a II. világháború befejezése óta a Szovjetunió immár negyedszer kerül szembe olyan kisebb hatalommal, amely nem volt hajlandó nemzeti egyéniségét feláldozva beolvadni a szovjet impériumba. Először 1945-ben Irán, a kis gyenge Perzsia lázadt fel a szomszéd hódítási kísérletével szemben. Perzsia a világháború alatt a nyugati hatalmak és a Szovjetunió után-szállítási kapcsolatainak egyik legfontosabb hídja volt. Nemzetközi megegyezés alapján, délen amerikai és angol, északon szovjet csapatok biztosították az összekötővonalakat. '45-ben a szovjet a Teheránban kötött megegyezés alattomos megkerülésével véglegesen be akart rendezkedni Perzsiában, az azerbajdzsáni tartományban. A szokásos sztálini technikával népi demokrata kormányt állítottak fel, amelyet szovjet szuronyok védelmeztek a törvényes teheráni kormánnyal szemben. A szovjet és Perzsia határai 1125 mérföldes hosszúságban érintkeznek, Sztálinnak nagyon sok lehetősége volt arra, hogy a politikai, katonai és gazdasági nyomást tetszése szerint fokozza a perzsa sah kormányával szemben. Perzsia mégsem engedett. És amikor a szovjet csapatok makacsul befészkelték magukat perzsa területen, végül is az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsához fordult. Csaknem másfél esztendős huzavona után, 1946 közepén a szovjet kénytelen volt csapatait kivonni, és a szovjet csapatok után futott Pishevari, a szovjet azerbajdzsáni lakája is. Perzsia győzött, mert vezetői nem vesztették el a fejüket a legsúlyosabb szovjet fenyegetések közepette sem, és mert a bátor kis országot a nyugati nagyhatalmak megfelelően támogatták.
A második kis ország, Finnország a világháború alatt fegyverrel szállt szembe a Szovjetunióval, és a háború után szovjet csapatok vetették meg lábukat külterületen pár kilométerre Helsinkitől, a fővárostól. Éveken át a finn diplomácia valóban mesteri játékkal tudta csak fenntartani az ország demokratikus rendjét és semlegességét, bent az oroszlán torkában. Finnország is megkapta a Nyugat erkölcsi és gazdasági támogatását. Különösen hatásosan érvényesült a skandináv országok írásba nem foglalt természetes szövetsége, a Skandinávia külső vonalát védő finn néppel. De maga ez a külföldi hátvéd nem lett volna elegendő. A finn nép egysége, bátorsága és szabadságvágya kellett hozzá, hogy sem a szovjet kívülről, sem a finn kommunista párt belülről ne tudja megtörni a finn nép ellenálló erejét. Végül itt is a szovjet Góliát hátrált meg a finn Dávid előtt. A szovjet kiürítette a Helsinki melletti támaszpontot, a Finnországra nehezedő közvetlen nyomás lényegesen enyhült.
A harmadik kis ország, Jugoszlávia harcát a sztálini gólemmel közvetlen közelről élték át önök is, kedves hallgatóim. A magyar nép kényszerű részese volt annak a hidegháborúnak, amelyet a szovjet a határától távolabb fekvő Jugoszláviával szemben a magyar, román és bulgár előtérből vívott meg. A szovjet túlhatalma itt sem tudott érvényesülni. Jugoszlávia egyensúlyi helyzetét a nyugati segítséggel fenn tudta tartani. Sztálin nem mert nyílt háborúba kezdeni, és Hruscsovék szinte teljes ideológiai fegyverletétellel békét kötöttek Belgrádban. A népi demokráciák, köztük Magyarország is, most repítik levegőbe a határokon felépített betonerődöket. Ez is egyik feltétele volt a belgrádi békekötésnek.
Kedves hallgatóink, három kis ország eredményes és szerencsés felszabadítási küzdelmek után most a negyedik, Lengyelország tesz kísérletet, hogy a szovjet vasmarkából kiszabadulhasson. A lengyel kísérlet legnehezebb és legjelentősebb valamennyi között, hiszen alapvetően érinti a világháború után kiépített egész szovjet katonai és politikai rendszert. Lengyelország egyik sarkpontja a szovjet biztonsági övezetnek és európai felvonulási vonalának. Rajta keresztül vezet az út Kelet-Németországba. Lengyelország helyzetváltoztatásával a szovjet-német politikájának súlypontja megrendülne. A kelet-európai szovjet katonai és gazdasági blokkot Varsóban hívták életre, amivel külsőleg is kifejezték Lengyelország fontosságát a Szovjetunió jövő-számvetésben. És most Lengyelország követeli magának a nemzeti függetlenséget, a gyarmati helyzet megváltoztatásával az egyenjogúságot, a szovjet szolgaság helyett a nemzeti öncélúságot. Azt a jogot, hogy saját érdekei szerint intézhesse külpolitikáját és építhesse át belső politikai rendszerét. A sztálini gyarmatbirodalom, amely 1945-óta Kelet-Európára nehezedett, Lengyelország önállóságával végképpen értelmetlenné és tarthatatlanná válik. A lengyel függetlenségi törekvésekkel szemben tehát, a szovjet reakció még brutálisabb volt, mint akár Perzsia, akár Jugoszlávia esetében. Hruscsovék zsarolási és terrorizálási próbálkozása mégis meghiúsult. A lengyel közvélemény oly félelmetes erővel szorítja a kormányt tovább a megkezdett úton, hogy nem tud se megállni, se visszafordulni. Hruscsov ultimátuma ellenére a lengyel Politbüróból kibuktatták Rokosszovszkij marsallt, a szovjet varsói helytartóját. Gomulkát, akit Hruscsov dührohamában árulónak minősített, a párt élére állították. Gomulkáék, amennyire megállapítható, máris a szovjettől eltanult taktikát fordítják a szovjet gyarmatosítókkal szemben. Gyors intézkedésekkel tisztítják meg a pártot, a rendőrséget, és úgy látszik, a hadsereget is, a beépített szovjet elemektől. Moszkva nem mert erőszakhoz nyúlni. Túlságosan nagy nemzetközi kockázatot jelentett volna. Az eddigi szovjet politika teljes összeomlását idézte volna fel. Végre is nem lehet a Szuezi-csatornánál a kis népek szuverenitásáért lelkesedni, és Varsóval a szuverenitást követelő néptömegekre tüzelni. Tito és Mao magatartása után az sem kétséges, hogy a szovjet nem csak az Egyesült Nemzetekben szigetelődött volna el, hanem még a kommunista világban is. A szovjet vezetők tekintélyük maradványának megmentésére Moszkvába hívták az új lengyel pártvezetőség kiküldötteit, akik most már az árulónak nevezett Gomulka vezetésével indulnak a megbeszélésre. Ha a lengyel kísérlet teljes eredménnyel jár, ez valószínűleg mélyreható következményeket idézhet elő a Kremlben, és döntően befolyásolhatja az ottani pozícióharcot is.

Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázatunk hangzott el.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel