Rendkívüli vöröskeresztes program

Kedves hallgatóink, a genfi vöröskeresztes konvenciókat ismertetjük. Ezúttal a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló egyezményt közöljük.

Ezekben a tragikus napokban emlékeztetnünk kell az úgynevezett genfi konvenciókra. A Nemzetközi Vöröskeresztnek ezeket a valamennyi civilizált ország által elfogadott egyezményeit mind Magyarország, mind pedig a Szovjetunió 1954-ben elfogadta, és ünnepélyesen törvénybe is iktatta. Ezúttal a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló egyezményt ismertetjük. Lényege, hogy a fegyvertelen polgári lakosságot mindenképpen óvni kell a háború okozta pusztításoktól. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a genfi konvenció előírásai alól a Szovjetunió azon a címen sem vonhatja ki magát, hogy tulajdonképpen nem is visel, vagy viselt Magyarország ellen háborút. A Genfben 1949. augusztus 12-én elfogadott egyezmény második szakasza ugyanis így szól:

Ezt az egyezményt nemcsak hadüzenettel induló háború esetén kell alkalmazni, hanem minden fegyveres összetűzésnél. Mégpedig akkor is, hogyha az abban részt vevő felek egyike, vagy másika nem is ismerné el a hadiállapotokat. Az egyezményt alkalmazni kell abban az esetben is, ha a szerződő felek országát, vagy területük egy részét csupán megszállja egy másik hatalom. Ugyanezek a szabályok érvényesek akkor is, ha a megszálló csapatokkal szemben nem fejtenek ki fegyveres ellenállást.

Az egyezmény pontos előírásokat tartalmaz arra a bánásmódra, amelyben a lakosságot, illetve a harcképtelenné vált fegyveres erőket részesíteni kell. A vöröskeresztes egyezmény harmadik szakasza a következőket tartalmazza:

Mindazokat, akik nem vesznek cselekvő részt az ellenségeskedésekben, ideértve a fegyveres erőknek azokat a tagjait, akik letették fegyverüket, vagy betegség, sebesülés, vagy más okból harcképtelenné váltak, minden körülmények között emberséges bánásmódban kell részesíteni. Ilyen emberséges bánásmód jár mindenkinek, tekintet nélkül faji, vallási, nemi, születési, osztályhelyzetbeli, vagy bármilyen más különbségre.

Pontosan meghatározza ez a szakasz az egyezmény ellen elkövethető legsúlyosabb bűncselekményeket is. Ezek a következők:

Mindenféle támadás az emberi élet és testi épség ellen: gyilkosság, megcsonkítás, kegyetlen bánásmód és mindennemű testi, vagy lelki kínzás, túszok szedése, az emberi méltóság megsértése, különösképpen megalázó bánásmód.

Rendkívül fontos az egyezménynek az a rendelkezése, amely a törvénytelen kivégzések és a rögtönítélő bíráskodás ellen irányul.

Mindenféle ítélethozatal, a kivégzés tilos szabályszerű bírósági főtárgyalás lefolytatása nélkül. Olyan bírósági eljárásra van szükség, amely biztosítja mindazokat a jogi követelményeket, amelyek nélkül civilizált országban igazságszolgáltatást gyakorolni nem lehet.

Az egyezmény különös gondot fordít a biztosítékokra. Ezzel kívánják megvalósítani a szabályok gyakorlati betartását. Elsősorban a Nemzetközi Vöröskereszt bizottságainak és kiküldött szerveinek kell ellenőrzési jogot adni, hogy a polgári lakosság helyzetére felügyelhessen. Az egyezményt aláíró országok arra is kötelezettséget vállaltak, hogy szabad mozgást és a helyszínen való tájékozódás lehetőségét biztosítják az úgynevezett védőhatalmak kiküldötteinek. Ilyen védőhatalmakat a háborúban, vagy összetűzésben részt vevő felek mindegyike megnevezhet. A védőhatalmak ellenőrzésre kiküldött szerveit diplomáciai előjogok illetik meg. Ezenkívül is mód van arra azonban, hogy bármelyik semleges hatalom, emberbaráti szervezet felajánlhassa segítségét és jószolgálatait. Az ide vonatkozó részletes szabályok a következők:

A sebesülteket, betegeket, nyomorékokat és leendő anyákat különösen gondos bánásmódban kell részesíteni. A polgári kórházakat, szeretetotthonokat, a testi hibában szenvedők otthonait, továbbá a szülőotthonokat mindenképpen kímélni kell, és azokat semmilyen esetben sem szabad más célokra igénybe venni. Ilyen intézmények ellen akkor sem szabad megtorló intézkedéseket alkalmazni, ha azokban a harcok sebesültjeit gondozták volna. Messzemenő védelmet biztosít az egyezmény az orvosoknak és az ápoló személyzetnek. Hasonló védelem illeti meg az ellátásra és a gondozásra kirendelt segédszemélyzetet is.

Rendkívül fontos a genfi egyezménynek az a része, amely a gyógyszerek, gyógyeszközök és a polgári lakosság ellátására szolgáló élelmiszer és ruházati cikkek szabad forgalmát biztosítja.

Az egyezményt aláíró felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy szabad utat biztosítanak minden gyógyszer, és orvosi segédeszközöz számára, amely a polgári lakosság gyógykezelését szolgálja. Ide tartoznak a vallásos kegyeleti tárgyak is. Hasonlóképpen szabad szállítási lehetőséget kell biztosítani a legfontosabb élelmiszerek, ruházati cikkek számára, és olyan táplálékoknak, amelyek 15 éven aluli gyermekek és várandós anyák szükségletét biztosítják. Ilyen szállítmányokat soron kívüli gyorsasággal kell továbbítani.

Különös gondot fordít az egyezmény a gyermekvédelemre.

Gondoskodni kell a 15 éven aluli gyermekek, különösen árvák, családjuktól elszakított ellátásáról, neveltetéséről, ideértve a valláserkölcsi nevelést is. Meg kell engedni azt is, hogy azok a semleges országokba kerülhessenek, megfelelő ellátás és gondviselés végett.

Az egyezmény gyakorlati rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozólag is, hogy biztosítani kell a háborús események következtében szétszóródott családok tagjainak hírközlési lehetőségeit. Ilyen üzeneteket, értesítéseket haladék nélkül minden eszközzel továbbítani kell. Hasonlóképpen gondoskodni kell a szétszakított családtagok összehozásáról. Ebből a célból engedélyezni kell a vöröskereszt, vagy más hasonló szervezetek ilyen irányú tevékenységét. Kimondja az egyezmény azt is, hogy senki sem kötelezhető a megszálló hatalom által kényszermunka végzésére. Az egyezmény végül pontos szabályokat tartalmaz a vöröskeresztes konvenció megszegése esetére. Ezenkívül azonban háborús bűnnek számít ezeknek a rendelkezéseknek a megsértése, és a nürnbergi katonai törvényszék ítéletei bizonyítják, hogy a háborús bűnösök felelősségre vonása a gyakorlatban is bekövetkezik.

A genfi vöröskeresztes egyezménynek azt a részét ismertettük, amely a polgári lakosság háború idején való védelmével foglalkozik.