Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

Szignál

Kedves Hallgatóink, folytatjuk rendkívüli riportsorozatunkat. Mindenekelőtt hallgassák meg a határra kiküldött tudósítónk most érkezett telefonjelentését!

Sopron, Kapuvár, Csorna, Győr és az egész nyugati Dunántúl magyarsága békés és áhítatos Mindenszenteket ünnepelt. A temetőkben a mécsesek ezrei égtek, estére a házak ablakaiban gyertyák világítottak. Minden faluban és minden városban nagy tömeg látogatta a temetőket. Az éjjel folyamán is majdnem mindenki ébren maradt, és az utcára gyűlve tárgyalták az egymásra torlódó események híreit, vitatták a különböző rádióállomások jelentéseit, és beszéltek arról a szebb jövőről, amit a magyar egyetemi ifjúság csodálatos megmozdulása indított el. Sopron városát ma az egyetemi ifjúság bizottsága irányítja. Ez a bizottság évfolyamonként 3-4 emberből alakult meg, és tegnap estig a városi ügyosztályok munkakörét is ők irányították. Tegnap délután a helyzet annyiban változott, hogy a MEFESZ a Soproni Forradalmi Nemzeti Tanácsra ruházta a gazdasági ügyek intézését, ami elsősorban a város élelmiszerellátásának biztosítását jelenti. A politikai ügyeket a diákság továbbra is a kezében tartja, de a gazdasági ügyekben sem történhetik semmi az ifjúság hozzájárulása nélkül. A külföldi sajtóirodák és lapok tudósítói beszélgettek az ifjúság vezéreivel, és meglepte őket az az államférfiúi bölcsesség, ahogyan ezek az ifjak a nehéz gazdasági és politikai kérdésekre válaszoltak. Nagy Imre kormányával szemben az egyetemi ifjúság szócsöve a következőkben határozta meg a soproni egyetemi ifjúság álláspontját: "Nagy Imre két nap előtti nyilatkozatát a soproni ifjúság örömmel üdvözli, de a nyilatkozat óta történt események miatt nem látja biztosítottnak az abban ígértek végrehajtását. A kormány személyi összetételével az egyetemi ifjúság nem ért egyet, mert a Rákosi-korszak kiszolgálóival nem hajlandók együtt dolgozni. Véleményük szerint a kormánynak azonnal el kell érnie az orosz csapatok haladéktalan kivonulását, és a lehető legkorábbi időpontra el kell rendelnie a szabad választások kiírását. Amíg a kormány ezt a két feltételt nem teljesíti, addig az egyetemi ifjúság folytatja az általános sztrájkot." A soproni ifjúság álláspontja a Nyugattal szemben az, hogy sem katonai, sem politikai segítséget nem kérnek, kizárólag a Nyugat morális és gazdasági segítségére számítanak. Sopron városában a hangulat bizakodó. Az egyetemi ifjúságnak az a lelkiismeretes és fáradhatatlan tevékenysége, amellyel a város és környékek életét irányítja, elég biztosíték a lakosságnak, hogy valóban a teljesen szabad és független nemzeti élet felé vezetik akciójukat.
Határra kiküldött tudósítónk így folytatja beszámolóját: "A Soprontól távolabb fekvő vidékek lakossága egyelőre még riadt és szkeptikus. Szinte hinni sem mernek abban, hogy az események kedvező irányban fejlődnek. Ennek oka, hogy az elmúlt évek félelme még túl mélyen gyökerezik az emberek lelkében. Nagyon sokan attól tartanak, hogy a szovjet magatartása megváltoztathatja a jelenlegi helyzetet és megpróbálja ismét hatalomra juttatni a megbukott rendszert, ami viszont minden eddiginél kegyetlenebb vérontást jelentene. A kommunista rezsim élcsapatával, az ÁVH-val szemben nincs irgalom. Ezeket még az oroszoknál is jobban gyűlölik, és megbüntetésük minden politikai irányzatnak egyöntetű követelése. Az ÁVH-sok feloszlottak és fejvesztve menekülnek szerteszét az országban. Egy részük a nyugati országhatár felé vette útját, és ezért a nyugatra vezető utakon az ellenőrzés szigorú. A forgalmat ellenőrző közegek az utak ellenőrzésénél szívesek és udvariasak minden külföldivel, de a nyugatra tartó magyaroknak igazolniok kell személyazonosságukat. A dunántúli városokban a szabadságharcosok a volt kommunista pártszervezetek munkatársait lefegyverezték és letartóztatták, és aki ellen ok van az eljárásra, valamennyien bíróság elé kerülnek. Sopronban az egyetemi ifjúság a rend fenntartásában is részt vesz. A város nyugalmát őrjáratok biztosítják és ezekben egy rendőr, egy egyetemi hallgató és egy katona vesz részt. A határőrség is az ifjúság irányítása alatt áll. Sok emberrel beszéltem és így elmondhatom, hogy a lakosság milyen örömmel fogadja az ifjúság szerepét. Csodálatos azaz egyetértés és összetartás, amelyben a lakosság minden rétege egybeolvad. Az általános sztrájk megszűnése nem várható addig, amíg a szovjet csapatok ki nem vonultak az országból, ezért az élet mindenütt béna és csendes. A vasutak állnak, a posta nem működik, mindössze a kórházak és az élelmiszerellátást biztosító üzemek dolgoznak. A Dunántúlon tett utazásom során nyert tapasztalataim alapján látom, hogy az egyetemi ifjúság az egész országban kezében óhajtja tartani a hatalmat mindaddig, amíg olyan kormány kerül az ország élére, amely bizalmat érdemel. A szabad választások megtartása előtt végleges rendelkezésről semmilyen irányban szó sem lehet. A választásokból kell létrejönnie az új kormánynak, és az új Parlamentben kialakult erőviszonyok alapján ennek a kormánynak lesz a feladata kivezetni az országot abból a katasztrófából, amelybe a kommunista rendszer döntötte. Külpolitikai vonalon az egyetemi ifjúság követelése egyetlenegy jelszóban foglalható össze: Magyarország legyen a harmadik Svájc a Duna medencében. A jelenlegi problémák között a legsúlyosabb Budapest népének élelmiszerrel való ellátása. Az egyetemi városok ifjúsága mindent elkövet, hogy az élelmiszer szállítmányok Budapestre jussanak. Az egyetemi ifjak maguk kísérik és irányítják tovább Budapestre a külföldről érkező küldeményeket. A gazdák is mindent megtesznek, és annyi élelmiszert visznek fel a városokba, amennyit csak tudnak, különösen Budapestre, hogy a magyar főváros minél tovább tudja magát tartani. Nehéz szavakba foglalni Magyarország hangulatát, de annyi biztos, hogy mindenki pontosan tudja, mi a kötelessége és hol a helye ezekben a súlyos időkben. Nincs kilengés, nincs kegyetlenkedés, a magyar nép példát mutat, hogyan kell viselkednie, amikor a zsarnokság alól fellázadva kezébe vette sorsának intézését." A határra kiküldött különtudósítónk beszámolóját hallották arról, milyen a hangulat Nyugat-Magyarországon, mit tudnak az ország többi részéről, miben látják a kibontakozást.
Most másik bécsi tudósítónktól közlünk rövid beszámolót. Tegnap már elmondtuk hallgatóinknak, hogy szerdán este hét órakor az Ausztriában működő segélyszervek küldöttsége felkereste Mindszenty hercegprímást. Felolvastuk azt az üzenetet is, amelyet a hercegprímás a küldöttség tagjai révén a világ minden katolikus püspökéhez intézett. A szerda esti látogatás részleteiről bécsi tudósítónk a következő kiegészítő jelentést adta: "A nemzetközi küldöttség tagjai elmondták, hogy a budai érseki palota előtt két, oroszoktól zsákmányolt tank áll. A tankok mellett nemzeti karszalagos felkelők tartják az őrséget. A hercegprímás fekete reverendában, piros cingulussal fogadta a küldöttséget. Testileg látszott rajta a fáradtság és az utóbbi idők sok álmatlan éjszakája, izgalma, de szellemileg teljesen friss, élénk benyomást kelt. A megbeszélésen elsősorban a magyar karitász szervezet felépítéséről, és a külföldről érkező adományok célszerű elosztásáról volt szó. A hercegprímás a magyar karitász vezetőjévé dr. Debrei Vilmos, Bakáts téri plébánost nevezte ki. Mindszenty bíboros kijelentette külföldi látogatóinak, hogy néhány napig Budapesten szándékozik maradni, majd átveszi főegyházmegyéje vezetését Esztergomban. A hercegprímás a küldöttség jelenlétében megszövegezte már ismertetett felhívását a világ összes katolikus püspökeihez, majd a kihallgatás végén főpásztori áldását adta a küldöttség tagjaira, az osztrák és egyéb karitász szervek vezetőire és munkatársaikra, valamint mindazokra, akik adományaikkal hozzájárulnak a magyarországi ínség enyhítéséhez."
Ennyit bécsi munkatársunk értesüléseiből, a külföldi segélyszervek képviselőinek Mindszenty hercegprímásnál tett látogatásáról.
Most pedig New York-i szerkesztőségünké a szó. A Washington Post című amerikai lap csütörtöki száma közli budapesti tudósítója érdekes riportját. Ismertetjük Hallgatóinkkal a riportnak azt a részét, amely Mindszenty József bíboros hercegprímás szabadulásáról és budapesti bevonulásáról szól. A Washington Post budapesti tudósítója így ír: "Mindszenty József bíboros hercegprímás megérkezését általános harangzúgás jelezte. A budapestiek ekkor már tudták, hogy a magyarországi római katolikus egyház fejét szabadságharcosok szabadították ki a felsőpetényi kastélyból, a kommunista őrizetből. A hercegprímás orosz gyártmányú Pobjeda autón érkezett meg a fővárosba, abban a pillanatban, amikor a szovjet tankok és csapatok éppen kivonulóban voltak Budapest déli kerületeiből. A szovjet ágyúk első ízben nyolc nap óta, hallgattak. A szabadságharcosok nemzeti bizottmánya ünnepélyes bevonulást tervezett, a bíboros azonban egyenesen budai palotájába sietett. Amerre ment, az utcákon megakadt minden forgalom. Az asszonyok letérdeltek, a férfiak kalaplevéve álltak a járda szélén. Amíg az elhaladó bíboros áldást osztott a hívőknek, sokfelől fojtott zokogás hallatszott. Amint a hercegprímás megérkezett budai palotájába, amely előtt fiatal szabadságharcosok álltak őrséget, egyenesen házi kápolnájába ment és imádkozott. Amikor ismét elhagyta a kápolnát, az előcsarnokban meghatott hívek vették körül. A hercegprímás a hozzá intézett kérdésekre elmondta, hogy úgy testileg, mind szellemileg jól érzi magát, ámbár a börtönben súlyos betegségen esett át." A Washington Post budapesti tudósítója így folytatja a beszámolóját: "Egyszerre tízen is kérdezték, miféle betegség volt. De a hercegprímás szomorúan mosolyogva csak a vállát vonta. 'Olyan sok betegség volt, hogy már nem is tudtam mind összeszámolni' - mondta végül. Arra a kérdésre, hogy mik a jövőre vonatkozó tervei, nem válaszolt." Az amerikai hírlapíró végül a következőket jelenti lapjának: "Kétségtelen, hogy a katolikus Magyarországon Mindszenty a legnépszerűbb ember. Az új rendszernek az ő jóindulatára nagy szüksége van." Elmondja még az amerikai újságíró, hogy a hercegprímás két fiatal katonával állt a fényképészek elé, azokkal, akik Felsőpetényről felhozták Budapestre. "A katonák, akik a rétsági taniskolában teljesítenek szolgálatot, elmondták, hogy az iskola tisztjei és növendékei elhatározták, kiszabadítják a felsőpetényi kastély rabját az ÁVH-sok őrizetéből. Nem tudták, kit őriznek a kastélyban a politikai rendőrök, de nyilvánvaló volt, hogy fontos személyiségről van szó. Egy tiszt átment a kastélyba, 7 főnyi őrjárattal. A kastélyban talált néhány ÁVH-s azonnal megadta magát a katonáknak, ellenállásra nem gondoltak. Amint a katonáknak elmondották, túszként tartották kezükben a hercegprímást, mert remélték, hogy ha épen és sértetlenül szolgáltatják ki a szabadságharcosoknak, amnesztiát kapnak az ÁVH szolgálatban elkövetett bűneikért."

Szignál

Kedves Hallgatóink, rendkívüli riportunkat a Washington Post budapesti tudósítója beszámolójával fejeztük be.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádió, a Szabad Magyarország Hangja!