Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemlénkben most francia nyelvű lapok közleményeit ismertetjük a magyar tragédiáról.

A francia Svájc egyik vezető lapja, a Gazette de Lausanne vezércikkében a svájci nép mély megindultságának, tehetetlenségének, sőt szégyenérzetének is kifejezést ad, mert csak vérplazmával és gyógyszerrel támogatja a magyar népet. Azután öt pontban foglalja össze a magyar tragédia tanulságait:
Az első tanulság, hogy a kommunizmus megmutatta igazi arcát. Az illúziók ideje végleg lejárt. Ha bárki is az elmúlt hónapokban hitt a kommunizmus új útjában, a koegzisztenciában, most látnia kell, hogy tévedett. Minden, amit eddig a szovjet hangoztatott, nem egyéb, mint csalás, hamisítás. A propaganda mögül most előbújt a valóság. Azt mondták sokan, hogy most, november 4-én feltámadt Sztálin. De ez a megjelölés nem elég. Nemcsak hogy feltámadt, utódai még felül is múlták az öreg despotát, mert ő nem merte annak idején vérbe fojtani a jugoszláv felkelést.
A második tanulság az, hogy a nemzetközi kommunizmus súlyos politikai és erkölcsi vereséget szenvedett. A magyar példa egyszerre világosságot gyújtott a kommunista szemfényvesztés sötétjében. Megmutatta, hogy a Szovjetunió sohasem fogja asszimilálni az erőszakkal igájába hajtott népeket. A Kreml csak erőszakkal és állandó fenyegetéssel tarthatja fenn uralmát a népek felett.
A harmadik, és tán legjelentősebb tanulság, az ifjúság kommunistává nevelésének teljes csődje. Azt még könnyen elképzelte mindenki, hogy az idősebb korosztályok a rendszer ellen fordultak, de a magyar szabadságharc nem az öregek, nem a régi generációk, hanem az ifjúság forradalma. Fiatal munkásoké, fiatal diákoké, fiatal parasztoké, fiatal katonáké. Itt most bebizonyult, hogy semmiféle átnevelés, semmiféle börtön, semmiféle gyűjtőtábor sem törheti meg, és nem fojthatja el egy nemzet szabadságvágyát. A magyar ifjúság széttépte a szovjet paradicsom meséjét.
A negyedik tanulság inkább megállapítás. A világ újra kettévált. A genfi szellem elpárolgott az orgyilkos fegyverek tüzében, és a Nyugat újra farkasszemet néz Kelettel.
Az ötödik és utolsó tanulság a Gazette de Lausanne vezércikkírója szerint az egész Nyugatra vonatkozik. A szovjet orvtámadás minden belső ellentétet elsimított, és most igazán a szabad világon a sor, a mielőbbi és hathatós cselekvésre.

A svájci lapvélemény után párizsi lapokból adunk ismertetést. A Franc-Tireur reggeli kiadásában Albert Camus válaszolt a magyar írók felhívására:
"Magyar testvéreim nyilván nincsenek tisztában a hatalmas felháborodással, amely minket, francia írókat eltölt. De igazuk van, amikor azt írják, hogy az üres szó nem elég, és nem elegendő a hiábavaló sírás a keresztre feszített Magyarországért. Az igazság az, hogy a nemzetközi társadalom, amely több éves poshadás után elég erősnek érezte magát a közel-keleti fegyveres közbelépésre, Magyarországot hagyta orvul legyilkolni. Már húsz évvel ezelőtt hagytuk, hogy egy idegen diktatúra zsoldosai és fegyverei letiporják a spanyol köztársaságot. Gyávaságunk megfelelő jutalmat nyert. A második világháború az Egyesült Nemzetek gyengesége és széthúzása miatt pedig lassan a harmadikhoz vezet, amely már az ajtónkon dörömböl. A halál kaszája arat az egész világon, ha a nemzetközi jog nem tudja az egyéneket és a népeket megvédeni."
Ezek után Camus javasolja írótársainak, hogy az alábbi kiáltványt intézzék az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez.

Az európai írók azt kérik az Egyesült Nemzetek Közgyűlésétől, vizsgálja meg minden késedelem nélkül a nemzetirtást, amelynek most a magyar nemzet az áldozata. Az Egyesült Nemzetek követelje a szovjet csapatok kivonulását, és helyettük az ENSZ nemzetközi hadereje szállja meg Magyarországot. Követeljék a fogva tartottak és deportáltak szabadon bocsátását, valamint a magyar nép számára biztosítsák, szervezzék meg a szabad választásokat. Egyedül ezek a rendszabályok biztosíthatják az igazságos békét, amely minden nép vágya, még az orosz népé is. Abban az esetben, ha az Egyesült Nemzetek meghátrálna határozatuk érvényre juttatása elől, úgy az írók, akik aláírták ezt a kiáltványt, kötelezzék magukat, hogy nemcsak bojkottálni fogják az Egyesült Nemzetek Szervezetét és kulturális intézményét, de felhasználnak minden alkalmat, hogy a nyilvánosság előtt is leleplezzék az Egyesült Nemzetek tehetetlenségét és meghunyászkodását. Az aláírók arra kérik a főtitkárt, hogy legyen tolmácsuk az Egyesült Nemzetek képviselői előtt, biztosítják őket, hogy e felhívásukat nem aljas zsarolás sugalmazza, hanem saját felelősségük fájdalmas tudata, és felháborodásuk egy szabad és hősies nép mártíromsága felett.

A Le Monde ma délutáni száma Magyarország és az Egyesült Nemzetek címmel közöl vezércikket. Megállapítja, hogy az ENSZ-ben Nehru most megmutatta, hogy ő sem törődik a magyar nép függetlenségével. Ugyanakkor, amikor az ázsiai és afrikai népek számára önrendelkezési jogot követel, nem veszi tudomásul egy európai nép szabadság utáni törekvését még akkor sem, ha ez a nép függetlenségéért a legiszonyúbb véráldozatot hajlandó fizetni. Nehru azzal érvelt, hogy az ENSZ tegnap esti határozata úgy sem fogja a szovjetet álláspontja megváltoztatására bírni. Ha komolyan veszi ezt az érvét, akkor javasoljon más megoldást a szovjet csapatok kivonására, vagy végleg le kell mondani a békeközvetítő szerepéről, amelyben eddig oly szívesen tetszelgett a világ közvéleménye előtt - írja a Le Monde.

A Paris Press vezércikkének is India magatartása a tárgya, és egész tartalmát összefoglalja a címe: Indiai szégyen.
Az Egyesült Nemzetek múlt éjjeli közgyűlése nyomán a szabad világ végleg megszabadult egy illúziótól. Indiáról lehullott az álarc. Az olasz javaslat ellen szavazott, amely felszólította a Szovjetuniót, hogy vonja ki csapatait Magyarország területéről. Míg Krishna Menon, a béke és szabadság hamis prófétája orosz kollégáját segítette New Yorkban, szovjet ágyuk, tankok és repülőgépek folytatták a magyar hazafiak lemészárlását.

A Figaro vezércikke is Magyarországról szól. Megállapítja, hogy ha az oroszoknak sikerül is Magyarországon kivívni a világtörténelem leggyalázatosabb katonai győzelmét, ez mit sem változtat a tényen, hogy a világkommunizmus fellebbezhetetlen és visszavonhatatlan vereséget szenvedett.

Mind a Figaro, mind a Le Monde, mind pedig a Populaire a Francia Szocialista Párt lapja, nem csak a magyarországi híreket közlik, de beszámolnak arról is, hogy minő bomlási folyamat indult meg a kommunista befolyás alatt álló francia szakszervezeti szövetség kebelében. A nyomdász szakszervezet kijelentette, hogy visszautasít minden politikai alárendeltséget. Yonne megyében az egész textil szakszervezet kilépett a kommunisták irányította szakszervezeti központból, mert ez nem ítélte el a Magyarország elleni szörnyű támadást. A Populaire szerint ezt a példát még számos szakszervezet fogja követni.

Mai sajtószemlénkben francia nyelvű lapok közleményeit ismertettük a magyar tragédiáról.