Ünnepélyes gyászmise a magyar szabadságharc hősi halottainak lelki üdvéért

A magyar szabadságharc hősi halottaira emlékezünk, akik a legszentebb emberi jogokért, a szabadságért és hazánk függetlenségéért feláldozták életüket. A hősi halottak lelki üdvéért bemutatott ünnepélyes gyászmise szertartását közvetítjük.

Orgona - kórus - Latin nyelvű szertartás

Dicsértessék a Jézus Krisztus. Kedves Magyar Testvéreim!

„Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.”

A magyar sorskérdésnek mély tartalmát, melyet a költő versbe szedve fejezett ki, a magyar szabadságharc hősi halottai, nemzetünk drága vértanúi szívükbe írták, tetteikben élték és hősi halálukkal, annak igazságát örökre megpecsételték. Ki gondolta volna a mai materializmus korában, hogy a magyar nép fiaiban és leányaiban annyi szellemi érték, annyi idealizmus, lelkesedés és áldozatkészség rejlik, mint amennyit a szabadságharc dicső napjaiban mutattak. A történelem legdurvább és legkegyetlenebb materializmusa egész világrendszerré kiépítve nehezedett népünkre. Atombombával, tankokkal, géppisztolyokkal állig felfegyverkezve a legfélelmetesebb terrorral, ördögi módszerekkel irtották a szellemi értékeket, mérgezték a lelkeket, nyomták el legszentebb emberi jogainkat, szabadságunkat, hazánk függetlenségét. Sarlós-kalapácsos címerrel szennyezték be nemzeti zászlónkat, meggyalázták féltve őrzött népi hagyományainkat, az emberiség legnagyobb gonosztevőinek képeivel díszítették hivatalainkat, szobraikkal szentségtelenítették meg a magyar földet. Idegen egyenruhába bújtatták ifjúságunkat, idegen indulókra meneteltették. A szeretet helyett gyűlöletre, jog helyett jogtalanságra, igazság helyett hazugságra, erkölcs helyett erkölcstelenségre tanították gyermekeinket. Az élet minden területén hadat üzentek a szellemnek, az emberi méltóságnak, jognak, Istennek és igazságnak. Sokan azt hittük, ha sokáig késik a felszabadulás órája, elpusztul nemzetünk. A szabadulást mi kívülről vártuk. Nem is mertünk arra gondolni, hogy a meghurcolt magyar népben lesz még annyi lelkierő, hogy szembeszálljon elnyomóival, a szovjet tankokkal. És a világtörténelem egyik legnagyobb csodája mégis megtörtént, Dávid és Góliát esete megismétlődött. A magyar nép lelkéből feltörő szabadságvágy magával ragadta az ifjúságot, az egész országot. Csodálatba ejtette a világot. Megtörte a materialista világrend félelmetes fegyvereinek hatalmát. Bebizonyította, hogy a szabadság és a hazaszeretet erősebb a szovjet páncélkocsiknál, a gépfegyverek tüzénél. Bebizonyította, hogy a szellem erői, az emberi méltóság és jogok hatalmasabbak az anyagnál. A szabadság nagyobb érték a rabszolgaságnál, az ország függetlensége pedig a gyarmati sorsnál. Ezeknek a szellemi értékeknek diadalát hirdeti a szabadságharc hőseinek áldozata. Ezért mi nem gyászolni jöttünk össze ma, nem a bánat könnyeit hullatjuk sírjukra, hanem dicsőségüket hirdetjük a keleti zsarnokoknak, halhatatlanságukat a kényelemben elsüllyedt nyugati materialistáknak. Hirdetjük az egész világnak a magyar szabadságharc hősi halottai a legszentebb emberi értéket, a halhatatlan szellem Isten adta jogainak megdicsőült vértanúi, azoknak a jogoknak, melyek nélkül elképzelhetetlen az élet ezen a földön. A magyar szabadságharc hősi halottai halhatatlan vértanúi annak az emberi méltóságnak, melyet a kelet és nyugat egyformán elárult, semmibe vett és egy elhasznált darab papíron rabszolgasorsba döntött. A szellemet azonban nem tudta kiölni belőlünk. Az emberi méltóság tudata, a szabadság és függetlenség utáni vágy ott lüktetett ifjúságunk és népünk nemes lelkében. Ez ragadta magával hőseinket, hogy ledöntsék hazánkban az idegen bálványokat, saját vérükkel mossák le a magyar zászlóról a zsarnokság szimbólumát, megtisztítsák a magyar életet az árulóktól, feltörjék a börtönök és haláltáborok ajtait, szétzúzzák nemzetünk bilincseit, megnyissák az új magyar élet számára a szabadság útját. Hazánk függetlensége a jövő magyar élet gazdag színpompája, a szilárd jogrend, anyagi jólétünk, szellemi értékeink, szabad irodalmunk, elmélyülő valláserkölcsi életünk, a szabadságharc hősi halottainak, nemzetünk drága vértanúinak áldozatából nő ki. Amiért népünk örökre szívébe zárja őket. Imádkozik értük, és kegyelettel őrzi emléküket. Édesanyjuk, édesapjuk, testvéreik, hitvesük, gyermekeik, és barátaik fájdalmában osztozik az egész nemzet. De fájdalmunk nem lesújtó, hanem diadalmas fájdalom. Gyászunk nem szomorú, hanem diadalmas gyász, mely századokon át büszkén hirdeti, hódolat és elismerés illeti meg azt az édesanyát és édesapát, aki történelmünk legdicsőbb napjaiban ilyen hősöket adott népünknek. Az egyház, a legszentebb áldozatba foglalja nevüket, és a feltámadás órájáig imádkozik értük. Példájukon nemzedékek nevelkednek, áldozatuk fénye beragyogja történelmünk jövő századait. A szabadság, vagy halál volt hőseink jelszava a nehéz küzdelem napjaiban. Nemzetünk vértanúi a szabadságért áldozták fel életüket. Ki tudná elfelejteni annak a budapesti fiatal leánynak hőstettét, aki ruháját leöntvén benzinnel, saját magát gyújtotta meg és vetette a szovjet tankra, hogy megmentse társait. A szovjet támadás elhárítása után szénné égett testét fiatal társai magyar zászlóval terítették le, melyre ezt írták: "Áldozata nem volt hiábavaló."
Hősi halottaink áldozata kötelez minket, hogy országunkat azokra a halhatatlan szellemi értékekre, eszmékre építsük fel, amelyekért ők meghaltak. Ezek az eszmék az emberi méltóság, a természetes jogrend, a szabadság és hazánk függetlensége. Aki ezek közül egyet is elsikkaszt, vagy önző politikai érdekből ezen jogok valamelyikéről lemond, elárulja hősi halottainkat és megérdemli, hogy népünk kivesse őt sorából. Hősi halottaink az emberi jogokért, az igazságért mentek a halálba, a jogrend és az igazság viszont nem tűri a jogtalanságot, nem egyeztethető össze vele a bosszúállás. Magyar testvéreim, a bosszúállás súlyos bűne beszennyezi hőseink fedhetetlen, tiszta áldozatát. Ők nemzetünk vértanúi, a jogos önvédelemért folytatott küzdelemben estek el. A bosszúálló viszont a védtelen ellenséggel szemben gyakorol jogtalan megtorlást, és ezért méltán hívja ki maga ellen az emberiség elítélését. Isten ötödik parancsa: ne ölj; a győzelem napjaiban is változatlanul érvényes. Különösen akkor, ha a jogtalan támadó leteszi a fegyvert. A jogtalan támadó hosszú éveken át, és a küzdelem napjaiban elkövetett bűnös cselekedeteiért, igazságtalan rendelkezések végrehajtásáért természetesen felelősséggel tartozik. A bűnösök elítélése és megbüntetése azonban nem az egyes ember, vagy fegyveres csoportok feladata, hanem a szabadon megválasztott törvényes hatóság, független bíróság jogkörébe tartozik. A természetjog és a keresztény erkölcsi rend szerint Isten az élet ura, a büntetés jogát a törvényes államhatalomra bízta, nem pedig az egyes emberre, vagy csoportokra. Az állampolgárok feladata és kötelessége egymás jogait tiszteletben tartani. Azokat viszont, akik jogaink ellen a múltban vétettek, felkutatni, a törvényes hatóságnak kiszolgáltatni, hogy bűnös cselekedeteikért megbüntesse őket. Aki tehát egyénileg, vagy csoportosan arra vállalkozik, hogy a bűnösök fölött maga ítélkezzék, őket bántalmazza, vagy kivégezze, jogtalanul cselekszik, súlyos bűnnel terheli lelkiismeretét, és a törvényes hatalom előtt felelősséggel tartozik. Tudjuk, hogy az elmúlt évtized mérhetetlen szenvedései sok keserűséget okoztak. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a sok szenvedés, keserűség, jogtalanság, melyben részünk volt, felkorbácsolja az indulatokat és szenvedélyeket, melyek, ha nem vigyázunk, meggondolatlan lépésre, kilengésre, bosszúálló cselekedetre ragadnak, melyet sem emberi méltóságunk, sem keresztény öntudatunk nem engedhet meg magának. Elég volt a jogtalan cselekedetekből. Elég volt az indulatok és szenvedélyek tomboló pusztításából; emiatt szenvedett népünk az elmúlt években. Volt időnk és alkalmunk elég megutálni a törvénytelen ítéleteket, ártatlan emberek meghurcolását, kivégzését. Itt az ideje, hogy végre megteremtsük azt a jogrendet, mely egyedül méltó keresztény emberi méltóságunkhoz, biztosítja a nyugalmat és a békét. Felelőtlen emberek kilengéséért nem járathatjuk le népünk becsületét. Nem hívhatjuk ki magunk ellen a világ megvetését. Hőseink feddhetetlen tiszta áldozata ma arra kötelez minden hazája sorsáért aggódó, becsületes magyart, hogy őrizze meg nyugalmát. Legyen fegyelmezett és ragaszkodjék az erkölcsi törvényekhez. Aki elárulja az erkölcsi rendet, azt az erkölcsi rend is el fogja árulni. Hősi halottaink, nemzetünk drága vértanúinak sírjánál ma megfogadjuk, hogy a szabadságharc eszményeihez, az ő példát adó bátorságukkal ragaszkodunk. A fegyvert nem adjuk ki kezünkből mindaddig, míg Isten adta jogainkat nem biztosítják. De ugyanakkor azt is megfogadjuk, hogy fegyverünket csak jogos önvédelemre használjuk, mert mi nem anarchiát, bosszúállást akarunk, hanem szilárd jogrendet. Ebben a tudatban zárjuk szívünkbe hősi halottaink dicső emlékét, és ígérjük, hogy a szabadság és hazaszeretetnek tüzét, mellyel lángra lobbantották az egész országot, féltve ápoljuk szívünkben, megvédjük minden pusztító vihar elől, hogy olyan országot építsünk magunknak, mely szebb és boldogabb életünk meleg otthona lesz, hőseinknek pedig csendet, nyugodalmat. Ámen.

Orgona - kórus - latin nyelvű szertartás

Himnusz

A magyar szabadságharc hősi halottainak lelki üdvéért bemutatott ünnepélyes gyászmise szertartását közvetítettük.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!