Orvosi program

A magyarországi fegyveres felkelés méreteinek megfelelően nagy a sebesültek száma is. Ezt a tényt figyelembe véve hallják most, kedves hallgatóink, sebész szakorvos munkatársunk tanácsadóját arról, hogy miként lehet és kell gyógyszer és orvos nélkül sebesüléseket kezelni.

A modern sebészeti felfogás szerint a baktériumoknak legnagyobb ellensége a levegő. A sebész ezért csak gyakorlati okokból kötözi be a sebeket, tehát azért, hogy a kötés a gennyet felszívja, valamint, hogy a beteg álmában ne kenje más testrészére, vagy az ágyneműre a gennyet. A helyes azonban az lenne, ha a sebeket nem kötnénk be. Ha a mai kötszerhiányban tehát sebeket nem kötünk be, az a sebzések gyógyulása szempontjából csak előnyös. A lőtt és vágott, különösen pedig a roncsolt sebekbe a sebesüléskor mindig belekerülnek kórokozók is, és ritkaságszámba megy, ha ezek nem kezdenek el gennyezni. A gennyezés leküzdésére - különösen, ha a fertőzés lázzal is jár - vagy penicillint vagy sztreptomicint kellene fecskendezni. Ez azonban valószínűleg csak elvétett esetekben elérhető gyógyszer ma odahaza. A sebesüléses gennyezések megelőzősére és kezelésére ezért a következőket javasoljuk.

Ha bárki, bármiféle sebesülést szenved el, és a seb környéke szennyezett, úgy előzetesen kivasalt, majd benedvezett zsebkendőre szappant kenünk, és ezzel a seb közeli és távoli környékét bekenve a piszkot feloldjuk. Majd a zsebkendőből a szappant kiöblítve most addig mossuk vele a seb környékét, míg az egészen tiszta nem lesz. Folyóvízzel, vagy öblítéssel nem szabad mosni a seb környezetét, mert ezzel a piszkot a seb széléről belemossuk a sebbe. Ha azonban a zsebkendő szegélyével a seb környékét alaposan megtisztítottuk, akkor most kimossuk nagymennyiségű folyóvízzel a sebet magát is, de csak akkor, ha abba szemmel is látható szennyezés került. Az öblítővíznek nem kell feltétlenül forraltvíznek lennie, mert a tiszta kútvíz és a vízvezetéki víz a gyakorlatban soha nem fertőz. Ezért nem kell fertőtlenítőszert sem tennünk a vízbe. Ha a sebesüléskor a seb erősen vérzik, úgy hagynunk kell azt egy-két percig vérezni, mert a vérzés a sebet egyúttal belülről kifelé mossa. És utána tiszta zsebkendővel, vagy törülközővel be kell azt kötni anélkül, hogy elkezdenénk azt mosni. Ha a vérzés erős, úgy a kötést jó erősen kell a sebre szorítani, hogy a vérzés elálljon. A vérzés egy félóra múlva körülbelül megszűnik, és ekkor vegyük le a kötést, és mossuk meg először a sebkörnyéket, majd a sebet az előbb leírt módon.

Most azonban nem szabad megvárnunk, míg a seb gennyezni kezd, hanem a gennyesedést meg kell előznünk. Ez úgy történik, hogy mindjárt a sebesülést követő napon forró borogatások, vagy forró fürdő alkalmazásával melegítjük a sebet. Ebből a célból lehetőleg nagyobb edényben, fazékban vagy mosdótálban vizet forralunk, majd kissé kihűlni hagyjuk azt, mégpedig oly fokig, hogy a víz melegségét bőrünk még épphogy kibírja. A meleg vízbe most vagy belemártjuk kezünket, vagy lábunkat, ha a sebesülés rajtok lenne, vagy pedig összehajtogatott törülközőt mártunk a forró vízbe és azt a sebre szorítjuk egészen addig, amíg a törülköző le nem hűl. Utána a törülközőt újra a forró vízbe mártjuk, és ezeket a forró borogatásokat most legalább egy félórán át megismételjük. Naponta legkevesebb háromszor végzünk el ilyen félórás fürdőket vagy borogatásokat, de ha ennél is többször tesszük azt, annál jobban vagyunk biztosítva afelől, hogy a seben nem tud megfogamzani a fertőzés. A meleg gőz illetve víz ugyanis felhevíti a sebet és annak környékét, és ez a vérbőség az, mely a fertőzést voltaképpen leküzdi. Ha pedig már beállott fertőzésről van szó, akkor is ugyanezekkel a forró borogatásokkal kell azt kezelni. A borogatásokat akkor alkalmaztuk helyesen, ha félóra leteltével bőrünk rákvörös lesz. Erre a célra a vizet olyan forrón kell tartanunk, hogy bőrünk azt épphogy csak kibírja.

A forró fürdő, vagy borogatások után a sebet ne kössük be, mert mint mondottuk, az így sokkal jobban gyógyul. Kötést ezért csak éjjelre alkalmazzunk, és azt reggel nyomban távolítsuk el, és kezdjük el nyomban az első forró vizes kezelést. Ha sebesülésünket így kezeljük, akkor az gyógyszer, sőt akár orvos nélkül is meggyógyul.

Feltétlenül szükségünk van azonban az orvosra, ha a seb mélyebb részei is beszennyeződtek. Ebben az esetben egyfelől a tetanuszmérgezés, más szóval a merevgörcs, másfelől az úgynevezett a gázüszög fertőzés veszedelme fenyeget bennünket, különösen akkor, ha a seb az utca, országút porával, vagy a szántóföld földjével szennyeződött be.

Az orvosnak ebben az esetben tetanuszellenes oltást kell, vagy kellene adnia. Sok esetben előfordulhat azonban, hogy az oltóanyag nem szerezhető meg. Ilyenkor, és ez a tanácsunk most a sebészeti gyakorlattal esetleg nem rendelkező orvosoknak szól, tehát ilyenkor az orvosnak a seb minden roncsolt és szennyezett részét ollóval oly mélyen kell kimetszenie, hogy teljesen friss és ép szövet alkossa az új sebfelszínt. A sebesülés során esetlegesen keletkezett tasakokat, vagy mélybe hatoló járatokat szélesen fel kell tárni, hogy minél szélesebb és laposabb sebfelszín alakuljon ki. Vágjunk ki tehát inkább többet, minthogy esetleg porszemecske is bent maradjon a sebben. Az ilyen, úgynevezett felfrissített sebek kitűnően és igen gyorsan gyógyulnak, különösen akkor, ha azokat nappalra nyitva hagyjuk. Ezt a seb felfrissítést azonban csak a sebesülést követő hat órán belül szabad végrehajtani. Ezért igen fontos, hogy a beteg a sebesülést követő hat órán belül feltétlenül orvoshoz forduljon.

Ezzel a seb felfrissítéssel a beteg megmenekül a gázüszög fertőzéstől is. Ha azonban a gázüszög fertőzés már kialakult, akkor a sebesültnek nyomban kórházba kell mennie, s a kórház elérhetetlensége esetén az első orvoshoz fordulnia, mert ez halálos veszedelem. A gázüszög fejlődést úgy lehet észrevenni, hogy a beteg bőre felpuffad, szivacsszerűvé válik, és olyan, mintha levegőt fecskendeztek volna alája. Ha bőrt ujjunkkal benyomjuk, érezzük, hogy a gázbuborékok összenyomódnak benne. Ha a beteg semmiképpen sem tud eljutni a kórházba, és az orvosnak sincs gázüszög széruma, akkor a bőrt az egész fertőzött területen az érintett testrész elégtelenedésére való tekintet nélkül az orvosnak sűrűn, és a bőr legalsó rétegéig mélyen fel kell hasogatnia. Ez az egyetlen eljárás, amellyel a beteg megmenthető, és ezt azért hangsúlyozzuk annyira, mert ez sokszor orvosi körökben sem ismeretes.

Ha sebesülésünk valamelyik végtagunkon van, úgy azt a végtagot feltétlenül nyugalomba kell helyezni. A beteg feküdjék lehetőleg ágyba, és a sebesült végtagot legalább három párna magasságnyira fektetve, nyugodtan kell tartania, mert minden mozdulat elősegíti a fertőzés továbbkúszását.
Még egyszer összefoglalva tehát a sebkezelés alapelemeit. A seb környékét előbb szappanos, majd nedves zsebkendővel kell megtisztítanunk, majd a sebet magát sok folyóvízzel kell kimosnunk. Másnaptól kezdve a sebesült testrészt forró vízben kell naponta minimálisan háromszor félórán át füröszteni, vagy azzal borogatnunk. A mélyebb és erősebben fertőzött sebekkel pedig a tetanuszmérgezés és a gázüszög veszedelme miatt elsősorban kórházba kell mennünk, ennek lehetetlensége esetén pedig az első elérhető orvoshoz kell fordulnunk.

Orvosi programunkban arról beszéltünk, hogyan lehet orvos nélkül sebesüléseket kezelni.