Kalendárium

1956. október 21. 08:55 ● 04:09

00:00 00:00

A műsor leirata

Kakaskukorékolás

Ma 1956. október 21-e, vasárnap van. Budapesten a nap 6 óra 11 perckor kelt és 16 óra 46 perckor nyugszik. A fogyó hold 17 óra 38 perckor jön fel és holnap délelőtt 9 óra 13 percig lesz az égen. Ma van a Pünkösd utáni 22. vasárnap. A katolikus naptár szerint Hilárion apát és Orsolya napja, a protestáns naptárban Orsolya neve áll. A népi kalendáriumban nevezetes nap ez. Orsolya jelzi a káposzta betakarításának kezdetét és sok helyen azt tartják, amilyen Orsolya, olyan lesz a tél.

1878-ban ezen a napon született Nyíregyházán Krúdy Gyula, egyike a modern magyar irodalom legnagyobb elbeszélőinek. Jó neki, hogy nem érte meg a mai birodalmi harcokat. Ki tudja, hány pártmegrovást, elnémítást, nem kért rehabilitálást és hasonlót kellett volna eltűrni a mindentudó kommunista párt cikkcakk vonala szerint. Annyi bizonyos, csak semmirekellő, népellenes elemnek számíthatna az, aki arra vágyott, hogy valóban ábrándosan töltené el az életet. Krúdy Gyula tudott és szeretett is művészi álmodozással elmerülni a múltban, de ugyanakkor megérezte a jelen mélyen emberi szomorúságú valóságát is. Amit így megírt az I. Világháború vége felé éhező Budapest gondjairól, ma is elmondhatja minden magyar ember.

Ha semmink sem volt, lisztünk, búzánk fogyatékán volt, kenyér mindig akadt Magyarországon. A búzatermés ideje volt ennek az országnak az áhítatos, szent időszaka, midőn a gazda megilletődötten, szinte magába szállottan, meghatottan nézte a földjeiből felnövekedő szárakat, a kalászok megtelését és a szélben ringó vetést. Ez volt a magyar földnek a költészete, a magyar ember álma, reménye, életcélja, jövendője, jelene, a búza. És most, ebben az ország kevés a liszt, amelyet búzából őröltek. A kenyerünk, amelyet az anyánk dagasztott, hogy nemzedékről nemzedékre erős, jó fajta magyarok nevelkedjenek, izmosodjanak, erősödjenek, a kenyerünk, a szegény ország kenyere. Hej, öntudatos, büszke, rátartós magyar, élelmezésedre, jószágodra, konyhádra, táplálékodra, búzatermő országodra hiú magyar, hová lett dölyfös kedved, szegény idegen népeket megvető gesztusod, amellyel áldott, jó kenyered falatoztad. Hová lett a fehér kenyér, amelyet nehéz munkája után kubikus bicskájával oly jó étvággyal fogyasztott, mint olyan országnak a fia, ahol mindenki fehér kenyeret eszik? Hová lett a Laci konyhák ingyen vesztegetett, omlós, fehér cipója, amely a magyar vásárokat oly emlékezetessé tette kupecnek, parasztnak, úrnak, akinek a vásáron dolga, vagy nézegetni valója van? Hová lett a koldusnak, vándorlónak, szegénynek vetett fehér kenyér, amelyet jó szívű falvakban nagy karéjban vágtak le az asszonyok? És hová lett a kenyérdarab, amelyet árokszélen, dűlő úton, útszéli feszület alatt gondtalanul eldobott a csavargó, vagy a kőrakásra helyezett, hogy kóbor eb, vagy éhező szegény ott portól, szennytől megóvva megtalálja?

Zene

Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.

Információk

Adásba került1956-10-21 08:55
Hossz0:04:09
CímKalendárium
MűsorkategóriaIsmeretterjesztő
Műsor letöltése MP3