Politikai helyzetkép

Kedves hallgatóim! Egy héttel ezelőtt indult meg a szovjet hadsereg, hogy legázolja és vérbe fojtsa a magyar nép legnagyobb, legszebb, a történelemben páratlanul álló forradalmát. Ez a hét a borzalom és szépség, az árulás és hősiesség, a gyalázat és szentség hete volt Magyarországon, soha nép még ilyen nagynak nem mutatkozott, soha ilyen erkölcsi vereség katonai nagyhatalmat még nem ért. A magyar nép ellenállása keresztülhúzott minden józan számítást, nemcsak a Szovjetunió elképzelését hiúsította meg, hanem azokat a nyugati jóslatokat is, amelyek a kétszázezres, mindenre elszánt szovjet haderő láttán már-már feladták a magyar forradalmat. Mi volt a Szovjetunió elképzelése? Azt hitte, hogy roppant hadereje megrémíti a szabadságért harcoló népet, sikerül megölni és elhurcolni a harc vezetőit, munkára kényszeríteni a dolgozókat, és a szovjet rendszerű kormányzást ott folytatni, ahol a Gerő-Hegedüs-klikk távozásával abbamaradt. Ez a számítás megbukott. Megbuktatta mindenekelőtt a magyar nép fegyveres ellenállása. Megtörtént a csoda. A nép nem ijedt meg a páncélosoktól, nehézágyúktól, repülőbombáktól, hanem harcolt tovább olyan bátorsággal és elszántsággal, amely a Szovjetunió vezetőit is meghökkentette. A materialisták nem hisznek a csodában, és megzavarodtak a magyar csoda előtt, nem értették, hogy egy kis nép mindhalálig védi szabadságát. Inkább elpusztul, de elnyomás alatt nem akar élni. Másik fegyvere a magyar népnek az általános munkaszünet volt. A Szovjetunió arra számított, hogy a fegyver és a kényszerűség betereli majd a munkásokat a gyárakba és az üzemekbe, s nem gondolt arra, hogy brutális fegyveres beavatkozása a sztrájkot még általánosabbá, még elszántabbá teszi. Bábkormánya első pillanattól kezdve rimánkodik és fenyegetőzik, s az eredmény: üres gyárak, béna közlekedés, kemény, törhetetlen visszautasítása mindannak, ami az árulók kezéből jön. Ha a Szovjetunió arra számított, hogy a magyar nép között tömegesen akadnak árulók, ha elhitte magyarországi kirendeltsége jelentéseit, hogy a tízéves lélekmérgezés eredményes volt, és Magyarországon vannak moszkvai járószalagon rángatható tömegek, akkor most látnia kell, hogy ez a számítás téves volt, és árulásra, megadásra, együttműködésre nem számíthat.
Közben külföldön is történt valami. Nem az, amit a magyar nép várt, de megmozdult a világ közvéleménye, és a megvetésnek, gyűlöletnek olyan hulláma árad a Szovjetunió felé, amely máris elsodorta a koegzisztencia és a mosolypolitika tákolmányát, és még beláthatatlan következményekkel fenyeget. A népek mindenütt tüntetnek a Szovjetunió ellen, sok helyen szétverik épületeit, felgyújtják a pártházakat. A külföldi kommunista pártokban hasadások mutatkoznak, olyan szellemi tényezők, akik eddig barátkoztak, együttműködtek a kommunistákkal, most nyíltan és határozottan szembefordulnak velük. A világközvélemény riadtan érzi, hogy a magyarországi szovjet beavatkozás az egész világ szabadságát fenyegeti, egyre hangosabban jelentkezik az önvád, hogy nem elég a védelem, és kevés a lehetőség a szabadságtipró merényletek megakadályozására. A Szovjetunió tudja, hogy ez a közhangulat nem vezetődik le tüntetésekkel és újságcikkekkel. Ennek politikai következményei is lesznek. A szovjet hatalom többet veszít más területeken, mint amennyit Magyarországon nyerni akar. Veszélyben a Vörös Hadsereg szelleme és erejébe vetett hit is. A magyar szabadsághősök nemcsak a katonai hatalom nimbuszát lövik szét, hanem a Vörös Hadsereg szellemét is. Egyik nyugati megfigyelőt idézzük: "Mi volna, ha egy keresztény erkölcsön alapuló állam arra kényszerítené katonáit, hogy lőjenek egy vallásos körmenet résztvevőire? A Szovjetunió most munkásokra, parasztokra, proletárokra lövet Magyarországon. Mit gondolnak erről az államvezetésről a munkás és paraszt katonák?
Kedves Hallgatóim, ez a politikai mérlege az elmúlt hétnek. A vak is láthatja, hogy erősen a Szovjetunió hátrányára billent. Látják ezt Moszkvában is. Erre vall az a Belgrádból érkezett hír, hogy a szovjet kommunista párt politikai bizottságának küldöttsége hirtelen Budapestre érkezett. Mit akar, nem tudjuk, de mit lát, azt Magyarországon és a külföldön mindenki világosan látja. Meggyőződhetik arról, hogy amit egy héttel ezelőtt még elképzelt, lehetségesnek tartott, abból nem lett és nem lehet semmi. A magyar nép ellen hadjáratot viselő hadsereggel és az ország nyakára ültetett véres sakkfigurákkal kormányozni nem lehet. Magyarországon nem indulhat meg az élet, amíg a magyar népet idegen hatalom katonái irtják, a nép ellenáll, és nem hajlandó felvenni a munkát. A fegyveres beavatkozás csak arra jó, hogy tönkretegye városainkat, falvainkat, munkahelyeinket és a magyar nép mészárlásával, elhurcolásával olyan hangulatot teremtsen, amelyben állandó a gyűlölet, elkeseredés, forradalom. Nincs a földnek az a hatalma, amely ebben a hangulatban elindíthatná a termelőmunkát, normális életet teremthetne, és normális élet hiányában nincs mit kormányozni. Bábkormányok zsebre rakhatják a kinevezési okmányokat, letehetik az esküt, onthatják a felhívásokat, ennek gyakorlati értelme és értéke nincsen.
Lehet, hogy a Szovjetunió vezetősége rákényszerül a tényleges helyzet felismerésére, és most Budapesten valamilyen kibontakozást keres. A magyar népnek minden oka megvan arra, hogy ezt a próbálkozást a legteljesebb bizalmatlansággal fogadja. A Szovjetuniótól eddig csak kizsákmányolást, nyomorúságot, hazudozást és gyilkosokat kaptunk. Nem valószínű, hogy ugyanaz a szovjet politbüro, amely végső fokon az elmúlt évtized és a most elmúlt hét borzalmait ránk szabadította, megváltozott volna, küldöttsége valami jót hozna a magyar népnek. De kényszerhelyzetben van, valamilyen megoldást kell találnia. Lehet, hogy kidobja mostani pártkormányát, és másokkal kísérletezik. Lehet, és erre csalhatatlan jelek vannak, hogy a magyar nép és a külföld megtévesztésére átveszi a forradalom jelszavait, folytatja azt az ígéretpolitikát, amellyel a forradalom kitörése napjaiban próbálták a forradalmi nép erejét és követeléseit leszerelni. Mindez persze nem jóslat, csak lehetőség, de éppen úgy megvan a lehetősége annak is, hogy még jobban fokozzák az erőszakot. A magyarországi káoszban ma csak egyetlen szilárd pont van, a magyar nép elszántsága, hogy a forradalom vívmányaihoz élete árán is ragaszkodik. Nem engedi elsikkasztani, elalkudni azokat az eredményeket, amelyekért talán százezrek vére hullt. Nem áll szóba olyan vezetőkkel, akikben nem bízik. Nem akar több vért, rombolást. De meg akarja őrizni, amit ilyen rettentő áron megszerzett, és semmiféle csábításra nem adja ki a kezéből azt a hatalmat, amely fegyvereiben és munkamegtagadásában van. Tárgyalni lehet Budapesten, lehet határozatokat hozni, de azok végrehajtásába a magyar népnek döntő beleszólása lesz.

Balogh Balázs politikai helyzetképét hallották.