Szemtanúk beszámolói

Folytatjuk riportsorozatunkat. Nyugatra érkezett szemtanúk jelentéseit hallják.

Ma gépkocsival újabb néhány külföldi újságíró érkezett a határra. Elmondották, hogy a határig szovjet járőrök többször igazoltatták őket. Lőszer és fegyver után kutattak. A helységekben, ahol áthaladtak, a lakosok megállították az autókat és kérték őket, hogy nyugaton közvetítsék a magyar nép üzenetét. A magyar nép szabadon akar élni. Budapesten, ahonnan a külföldi autók indultak, a házak legtöbbjén fekete zászló leng. Az útkereszteződéseknél, a parkokban, és a város peremén mindenütt hevenyészett sírhelyeken szabadsághősöket temettek el. A szovjet katonák válogatás nélkül tüzelnek mindenkire, fosztogatnak, rabolnak értelmetlenül. Az egyik külföldi még szerdán, a Duna Hotelből kilépve szovjet golyók záporában holtan bukott el. Szombaton délután a hotel ablakából látták, amint egy férfit - valószínűleg külföldit - azért lőttek agyon az oroszok, mert fényképezőgép volt nála. Otthagyták fekve és elvitték a zsákmányt.

Nickelsdorfba ma éjjel budapesti menekülők érkeztek. Egyikük egy középkorú férfi elmondotta, hogy éjjel verekedtek át a határon. Budapestről szovjet gyalogság szorította ki őket és a szovjet katonák mindenütt rájuk lőttek. Elmondotta, hogy a magyar nép ellenállása nem csak a fegyveres harcban fejeződik ki. Amíg a küzdelem folyt, mindenki kivette részét. Az első két nap főleg diákok álltak fegyverben, utána a fegyveres erők zömét a munkások jelentették. Nem a szellem lett rosszabb, nem az ellenállást törték meg a szovjet tankok, hanem az eszközeink fogytak el. Egyes helyeken már annyi benzin sincs, hogy Molotov koktélt lehetne készíteni. Pedig ez volt egyetlen tankelhárító fegyverünk. Budapesten legalább 1000 tankot vontak össze és egy teljes hadosztálynyi gyalogság rohamozta az állásokat. Ez a menekülő elmondotta, hogy mindenkiben mély undort váltott ki Kádárnak az az állítása, hogy a szovjet a magyar nép barátja. Kádár eljátszotta szerepét, senki se tekinti magyarnak. Szovjet barátságról beszél akkor, amikor magyar nők és gyermekek hullanak a szovjet ágyúk és géppuskák tüzében. Elmondotta, hogy saját szemével látta, amikor a szovjet katonák sebesültet szállító vöröskeresztes autókat lőttek és gyújtottak fel.

Egy másik menekült elmondotta, hogy a szovjet csapatok nem kapnak élelmezést. Utánpótlásukat rablással biztosítják. A tisztességesebbek megpróbálnak élelmet vásárolni. Kifosztották a bankokat és a különféle üzemek pénztárait, pénzük van elég. Megfigyelte, hogy egyes szovjet katonák fegyvert és kézigránátot ajánlanak egy-egy darab kenyérért.

Győrből érkezett szabadságharcosok elmondották, hogy a munkások folytatni kívánják a sztrájkot mindaddig, amíg a szovjet csapatok kivonulnak Magyarországról. Az élelmezést és közellátást biztosító munkásokat nem tekintik sztrájktörőknek. A többi üzemben azonban nem hajlandók megkezdeni a munkát.

Egy másik budapesti menekült hozzáteszi, hogy a nemzet követelése ma már két kérdésre egyszerűsödött le. Mindenki, aki magyar a szovjet csapatok kivonását és szabad választást követel. Minden más probléma mellékes ebben a pillanatban. Fontosnak tartják, hogy mihamarabb meginduljon a vöröskereszt élelmiszer szállítmánya, mert a Budapestet övező szovjet blokád következtében ártatlan gyermekek, öregek és sebesültek éheznek napok óta. A nemzet akaraterejét azonban még a szenvedés sem törheti meg. Mindenki tudja, hogy mit akar, és tudja a többiekről is, hogy számíthat rájuk. Néhány szovjet bérencen kívül nem akad áruló Magyarországon.

Egy Székesfehérvárról érkezett, karján sebesült szabadságharcos elmondotta, hogy a saját szemével látta, amikor a szovjet katonák feltörték a székesfehérvári bank ajtaját és kézigránáttal robbantották ki a páncélszekrényeket. A szabadságharcosok rajtuk ütöttek, mire újabb 14 tank érkezett támogatásul. A szabadságharcosok kénytelenek voltak visszahúzódni a túlerő elől. Sebesülteket azonban elvitték magukkal.

Szentgotthárdiak a határon elmondották, hogy a szovjet csapatok annyira az élelem szűkében vannak, hogy kézigránáttal halásznak a folyóban. Néhol a gyerekek is kimerészkednek a Rába partjára és kihalásszák a vízből a szovjet katonák által kézigránáttal megölt halakat.

Egy Lispéről érkezett asszony elmondotta, hogy 9-én szovjet tankok megtámadták az olajbányászokat, de a harcban két tankjukat harcképtelenné tették a bányászok. A szabadságharcosok több helyütt elzárták a vezetéket és nem engedik, hogy a magyar föld terméke a szovjet kezébe kerüljön. Nem lehet tudni, hogy a túlerővel szemben meddig tudják megtartani az olajkutakat, de az első napok hősiessége a történelem könyvbe való - mondotta a lispei asszony.

Néhány budapesti egyetemista az elmúlt éjjel érkezett Bécsbe. Valamennyien sebesültek. Budapestről 6-án indultak el. Nem hajlandók a saját bajukról beszélni, az élményeikről tudósítanak. Az egyikük 4-éig a Vérmező környékén harcolt. Ott voltak elszállásolva a Vérmezőt körülvevő házakban. 17 szovjet tank vonult fel ellenük. Válogatás nélkül lőttek a házakra, és összelőtték az egész környéket. A déli vasút és a Széna téri főposta is erősen megsérült. Ezeket az épületeket a szovjet tüzérség a Gellért-hegyről lőtte. A vérmezői állásokat a szabadságharcosok nem adták föl egykönnyen. Kilőttek öt orosz tankot és az utánuk felvonuló szovjet gyalogságból is 2-300 ember elesett. Amikor tarthatatlanná vált a helyzet, a szabadságharcosok egy csoportja az Országos Levéltárban sáncolta el magát. Az épületet a szovjet lövegek egy emelet magasságban szinte elfűrészelték. Egymás után röpködtek a gránátok, százával jöttek a lövedékek, mire az egész épület összeomlott.

A budapesti diákok egyike elmondotta, hogy az ide-oda ődöngő szovjet katonák felgyújtották a Rókus és Szent János kórház pavilonjait. Egy másik gyerek arról beszél, hogy ezek az új szovjet katonák, akik egyre áramlanak az országba, azt sem tudják, hogy kik ellen harcolnak. Néhányat elfogtak közülük, kihallgatták őket, és kiderült, hogy amerikai katonákat keresnek. Sok a kirgiz közöttük és a mongol. A diák látta, amikor egy szovjet katona egy asszonynak száz forintot akart adni egy kenyérért. Az asszony befutott a házba, így menekült meg a többi szovjet katonától. A szabadságharcosok jól bántak az általuk foglyul ejtett orosz katonákkal, új inget és ételt adtak nekik. Ezek a budapesti diákok tudni vélik, hogy az egy hét előtti szovjet orvtámadás előtt kitelepítették a szovjet családtagokat. Sokat közülük erőszakkal kellett elvinni, mert nem akarták elhagyni Magyarországot.

A diákok részt vettek az ÁVO Izabella utcai székházának megszállásában is. A pince alatt egy második, rejtett szintet találtak, olyan börtöncellákkal, amelyekben csak guggolni lehet. Innen egy frissen áttört vészkijáraton keresztül egy alagútba lehetett jutni. Hasonló föld alatti alagúttal rendelkezett a Tisza Kálmán téri pártszékház is. Ebből megállapították, hogy az ávósok féltek a tömegharagtól. Előre felkészültek a menekülésre.

Riportsorozatunkban szemtanúk jelentéseit hallották.