Ifjúság hangja

Szignál

Itt az Ifjúság hangja! Jó napot kívánunk magyar fiatalok! Az Ifjúság hangjának politikai fél óráját közvetítjük.

Zene

Kedves fiúk és lányok, a mai politikai fél óránkban először Ifjúsági híradónkat halljátok. Egy külföldi magyar egyetemi hallgató mondja el, hogyan kapott ösztöndíjat a világ leghíresebb egyetemén, az Oxford University-n. Ezután a Pártos nyelvlecke című politikai sanzonunkat adja elő Toldy Marcell. Végül Cseke László szokásos heti filmtanácsadóját, illetve Hangya Jani vidám heti krónikáját közvetítjük. Lányok, fiúk, hasznos hallgatást, jó szórakozást!

Zene

Először Ifjúsági híradónkat közvetítjük a szabad világból.

Zene

A nyugati országokban ezekben a napokban nyílnak meg az egyetemek kapui, várják a tudományra szomjas fiatalokat. A külföldön élő magyar tanuló ifjúság is készülődik már az új tanévre. Az utazásokat, a nyaralást befejezik, a nyári gyakornokok abbahagyják a munkát és minden diák igyekszik vissza egyetemi városába, ki Heidelbergbe, ki Utrechtbe, a szerencsésebbek Párizsba vagy Oxfordba. Épp egy ilyen szerencsés ifjú látogatott ma el hozzánk, Kövesdy György. Elbeszélése talán mindnyájunknak érdekes lehet. Hát be is mutatom vendégünket.
-Kövesdy György, egyetemi hallgató.
-Igen, és jelenleg európai körúton van, mielőtt a világhírű Oxfordi Egyetemen jelentkezne. Kérlek, Gyurka kezd el beszámolódat.
-Nehéz dolog világos képet adni életemről és tanulmányaimról, főképp, ha azt várjátok tőlem, hogy Oxfordról beszéljek. Hogy rögtön eloszlassak minden félreértést, hangsúlyozom, még sohasem voltam Angliában, nemhogy Oxfordban. Első oxfordi évemet most fogom kezdeni.
-Hát, akkor milyen alapon kaptál ösztöndíjat?
-Nyugat-Ausztráliában, Perth-ben 5 éven át tanultam filozófiát és ókori történelmet.
-Nyugat-Ausztráliában? Na ne.
-Mi van ezen csodálkozni való? A normannok, meg a polinéziai szigetvilág lakói évszázadokkal ezelőtt több ezer kilométert hajókáztak. Hát miért ne utazzon a XX. század embere is?
-Na, de hogy kerültél Ausztráliába?
-Hogy szép sorjában menjünk, az előzményeket is elmondom. 1948-ban beadtam kérvényemet a pesti Pázmány Péter Tudományegyetemre. Elutasítottak. Úgy látszik osztályidegennek számítottam, mert apám mérnök volt, én meg a tatai piaristáknál végeztem. Mivel azonban határozott szándékom volt filozófiát tanulni, bátyámmal együtt külföldre menekültem. Beiratkoztam az Innsbrucki Egyetemre. Közben szüleim is Ausztriába jöttek, családom aztán elhatározta, hogy kivándorolunk Ausztráliába, ahol apámnak jól fizetett állást ajánlottak fel.
-És te ott rögtön tanulni tudtál?
-Nem. Kezdetben természetesen anyagi gondjaink voltak. Bátyámmal együtt a Perth melletti Hurolu-ban dolgoztam egy kórházban. A konyhán segédkeztünk, meg a folyosót söpörtük.
-Bocsáss meg, hogy közbeszólók, de értesülésem szerint az ausztráliai kivándorlásra jelentkezőknek szerződést kell aláírniuk, amely szerint 2 évre kötelezik magukat, hogy az állami munkahivatal által adott munkát elvállalják.
-Ez igaz, de csak részben. A munkaszerződést valóban nekem is alá kellett írnom, de ez a gyakorlatban úgy festett, hogy magam kereshettem munkát. Ha találtam, bejelentettem a helyi munkahivatalnál, és ezt beleszámították a szerződésben előírt 2 év törlesztésébe. Munkakényszerről vagy a munkahely önkényes kijelöléséről tehát szó sincs.
-Te, de csak nem azt akarod mondani, hogy egyetemi tanulmányaid is beszámították a munkaszerződésbe?
-Nem, ezt nem, de viszony munkám mellett tudtam tanulni.
-Esti tagozaton?
-Nem, rendesen. Mint már mondtam, fél évet a Hurolu-i kórházban dolgoztam, majd beköltöztem Perth-be, ahol 1951-től kezdve egyetemre jártam. Közben vállaltam munkát is. Egy ideig esténként mosogattam az egyik nagy vendéglőben, majd az egyetemi virágkertészetben dolgoztam. Mikor a munkaszerződésem 1952 nyarán lejárt, nem hagytam abba a munkát. Láttam, hogy tanulmányaimat nem akadályozza, meg aztán a sok ausztrál diák is dolgozott. Ez ott természetes. 1953 nyarán egy hűsítőitalgyárba kerültem és nagyon jól kerestem. Ausztráliában tudvalévőleg 36-40 órás a munkahét, én viszont csak 20 órát töltöttem a hűsítő italok körében, ezért 9 fontot, tehát körülbelül 25 dollárt kaptam, ami ott óriási megélhetés, és közben volt időm persze a tanulásra is.
-Légy szíves ismertesd tanulmányaidat kissé.
-Éppen most akartam rátérni. Szakom, mint tudjátok a filozófia és ókori történelem. Az egyetemi év Ausztráliában trimeszterekre tagolódik, de az év egészet alkot, mert év végén nagy vizsgák vannak. Rendszerint minden tárgyból kétszer három órás írásbeli. Az egyik évben például, ha jól emlékszem a filozófiából 3 órás írásbelim volt. Descartes, Spinoza és Leibniz bölcseletéről és a másik 3 óra, Locke, Berkeley, Hume és Kant filozófiájáról.
-Mondd kérlek, ott messze Ausztráliában milyen irányzatot követnek a filozófusok?
-Hát amilyet akarnak! Ott senkinek se jut eszébe, hogy előírja a bölcselőknek, mit kell kigondolniuk. Tulajdonképpen minden irányzatnak akad képviselője, de az angol empirista hagyományoknak megfelelően az újpozitivisták vannak többségben. Félek azonban, hogy ez a téma nem túlságosan érdekes.
-Igen, én is jobban szeretném, ha inkább életed alakulását ismertetnéd tovább, mert – ne haragudj -, de még mindig nem mondtad meg, miképpen jutottál az oxfordi ösztöndíjhoz.
-Ja, igen, azt még elmondom. Az év végi vizsgákon általában megálltam a helyemet és így 1953 telén ért ez a kitüntetés, hogy a Perth-i Egyetem úgynevezett Convocation-díját, Convocation Price-t megkaptam, ez növelte tekintélyemet, no meg pénztárcám tartalmát is. A következő években rendületlenül tanultam tovább, professzor Austin kedvence lettem, feladatokat kaptam és az angol filozófiai folyóirat, az Analyse it is közölte néhány cikkemet. A … évemben már könnyű volt, tanulmányi csoportot vezettem és fölvettek az oxfordi ösztöndíjak jelöltjei közé. Hogy elegendő pénzem legyen a 20.000.000 kilométeres útra, meg egy kis európai utazásra, az utóbbi időben a S.. and Word nevű könyvkiadó vállalat perth-i üzletházában dolgoztam. Karácsony táján aztán biztossá vált az oxfordi ösztöndíj, mert egyik tanulmányom elérte a kívánt színvonalat. Júniusban szálltam Freemantle-ben hajóra és július 31-én értem Marseilles-be.
-És most utazol Oxfordba?
-Igen. Voltam Rómában, Firenzében, jártam Tirolban, megmásztam egy-két hegyet és most Párizs érintésével itt vagyok. Holnapután már jelentkezem a Balliol College-ben. Hogy ott mi vár rám, még nem tudom, de ha Mindszentekkor ismét erre járok, talán elmondhatok már néhány érdekességet nektek.
-Jó, feltétlenül gyere! Várunk! És még csak annyit ifjú hallgatóinknak, hogy Kövesdy György Ausztráliába kivándorolt barátunk számolt be életéről és tanulmányairól, amelynek elismeréseképpen ösztöndíjat kapott Oxfordba. Mi is gratulálunk elért eredményeihez és szívből kívánjuk neki, hogy a volt kis tatai gimnazista továbbra is sikerrel haladjon előre, fusson be a tudományos hírnév szent nagy óceánjába!

Szignál

Ifjúsági híradónk hangzott el a szabad világból.

És most Toldy Marcell énekli az Ifjúság hangjának azt az új és nehezen érthető politikai sanzonját, amelynek címe Pártos nyelvlecke. Hadd mondjuk meg, hogy a sanzon szövegét Vér Károly, a Szabad nép című pártos napilap egyik cikkének alapos tanulmányozása alapján írta. De most már halljuk a dalt!

Zene

Toldy Marcell énekelte a Pártos nyelvlecke című Vér Károly-sanzont. És most folytatjuk ifjúsági műsorunkat.

Zene

Nézd meg! Ne nézd meg!

Zene

Cseke László heti filmtanácsadója következik.

Zene

A hirdetések azt mondják, hogy Hannibál tanár úr címmel ismét új művészi magyar film került a mozilátogató közönség elé.

Nézd meg!

Igen, nézd meg a Móra Ferenc novellájából, illetve hasonló című novellájának alapötletéből készített új magyar alkotást, amely Fábry Zoltán, Gyenes István és Szász Péter eléggé jóakaratú átdolgozása. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy nem egészen jóakaratú. Az átdolgozók ugyanis nem tudtak véglegesen szakítani azzal a sokszor ostorozott kommunista csökevénnyel, hogy a jelen egy-két szatirikus és maliciózus élű meglátását ne vetítsék vissza a Móra Ferenc-i múltba. Így történhetett meg, hogy Hannibál latin tanár úr, illetve Nyúl Béla, üldözött latin tanár úr viselt dolgaiba egy kissé napjainkban divatos látásmód is belekeveredett. Móra Ferenc még bájos és kedves szatírát írt, a forgatókönyv átdolgozói viszont éles bírálatot gyakoroltak a múlt iskolarendszeréről. Ezt egészen diszkréten tették, inkább csak a jelenetek túlélezésével operáltak és éppen ezért elnézőek lehetünk, nem kell nagyon megrónunk őket. Ez az oka, hogy ítéletünk: Nézd meg! És az említetteken kívül, az elnézés oka még az is, hogy a Móra Ferenc-i mondanivaló átdolgozói valóban átdolgozóknak nevezik magukat, azaz külön mondanivalójukat nem kívánták azonosítani Móra Ferenc szellemével. És ez már önmagában is haladás, becsületes szándékra mutat, tehát a Hannibál tanár úr című filmet: Nézd meg! Budapesten a Felszabadulás, a Művész, az Uránia, a Dózsa, az újpesti Alkotmány, a kispesti Hunyadi és az Építők Rózsa Ferenc Kultúrháza vetíti háromnegyed hatkor és este nyolckor. Vidéken a miskolci, a szombathelyi, a debreceni, a szekszárdi, a pécsi és az egri filmszínházak mutatták be a Hannibál tanár úr című filmet. Nézd meg!

A hét másik bemutatója egy színes szovjet film, amelynek címe: Kátya nem hátrál. Ezt elhisszük. Véleményünk szerint csak a magyar mozilátogató közönség fog hátrálni, szóval: Ne nézd meg! Egyébként a Kátya nem hátrál című film minden ellenkező híresztelés ellenére ezúttal nem valami partizán csetepatéról szól, hanem egy fiatal szovjet karmesternőről. A hölgy a hangversenydobogót akarja elfoglalni, igen tiszteletreméltó okokból, mert tehetséges és persze így kerül összeütközésbe a társadalom maradi nézeteket valló többségével. A téma nem is rossz, rossz csak az, hogy a harc Kátya és a társadalom között végtelenül vontatottan halad a kibontakozás felé és, hogy a hangtechnikája és zenéje nem nyújt kárpótlást a történet unalmáért, ezért ítéletünk: Ne nézd meg! Bár tudjuk, vannak, akik fűtött helyiség híján a moziban szeretik kipihenni a szocializmus napi fáradalmait, ezeknek a film kellő alkalmat nyújt a pihenésre. Ilyenkor már azt is mondhatnánk, hogy: Nézd meg! Ne nézd meg! Egyébként a Kátya nem hátrál című színes szovjet filmet Budapesten a Corvin, vidéken a debreceni és a Kapuvári mozi vetíti.

Nézd meg! Ne nézd meg!

A Vörös csillag és a Szikra mozi délelőttönként az Emberek fehérben című francia orvosfilmet tartja műsorán. Nézd meg! Nem azért, mintha ez a film a francia filmgyártás kitűnő alkotásai közé tartozna, hanem egyszerűen csak azért, mert egy – sajnos otthon már-már idegen – nagyon emberi és őszinte világ mindennapi hőseinek természetes magatartásáról ad képet a magyar nézőknek. Különben az Emberek fehérben című film az orvosi hivatástudat és a tiszta szerelem igen régi, igen egyszerű, mégis mindig megkapó témáját viszi vászonra. Nézd meg! Két orvos főszereplője, a francia filmgyártás két jól ismert neve, Jeanne Moreau és Raymond Pellegrin. Nézd meg!

Az Ugocsa moziban futó Anne Stellman című magyarul beszélő színes német filmről múlt heti adásunkban már részletesen elmondjuk véleményünket, így itt most csak annyi álljon mementóként: Ne nézd meg! Ezzel szemben: Nézd meg! Ne nézd meg! Igen, nézd meg, ne nézd meg a Karinthy Frigyes művéből készült Tanár úr kérem című új magyar filmet, amely ezen a héten a budafoki Attilában, a csepeli Táncsicsban, a Dunában, az újpesti Fényben, a rákospalotai József Attilában, valamint a Puskinban délelőtt van műsoron. A film nem jó, sőt majdnem azt mondhatnánk, hogy rossz és unalmas. Karinthy Frigyesnek pesti szellemességekre és szójátékokra épített humorát igazán a legjobb akarattal sem lehet a vetítővásznon visszaadni. A filmen van egy-két sikerült jelent. Például az, amelyben Fröhlich tanár úr hosszú perceknek tűnő másodpercekig keresi noteszében a következő felelő nevét. Egészében azonban Mamcserov Frigyes rendezése tempótlan és sokkal szegényesebb, mint Karinthy, aki olvasva mégiscsak érdekesebb. A filmnek csak egy erénye van, az hogy nem politizál, nem óhajtja a tegnap Karinthyját a mai iskola körüli harcokba belekeverni. És ez már valami. Ítéletünk ezért így hangzik: Nézd meg! Ne nézd meg! És ezzel búcsúzunk is fiúk, lányok! Viszonthallásra a jövő héten!

Zene

Cseke László heti filmtanácsadója hangzott el.

Zene

És befejezésül a Bors és Paprika műsorában Hangya Jani következik. Hangya Jani az a barátunk, aki pesti srác lévén, nem tesz lakatot a nyelvére. Ami a szívén, az a száján is. A kommunistákról minden héten alaposan leszedi a keresztvizet és, ahol csak teheti borsot tör az elvtársak orra alá. Figyelem, most maga Hangya Jani üdvözli barátait és elmondja véleményét ellenségeinkről. Először belép Hangya Jani zenéje.

Szignál

Azután maga Hangya Jani.

Adj' Isten srácok! Hát hogy vagytok fiúk, lányok? Mi újság van arra tifelétek? Hát újság van, az igaz, a teremburáját neki! Annyi van, hogy lapáttal lehetne szórni össze-vissza. Hát itt van például ugye most ez a Petőfi-ügy. Na, nem, nem, nem arra gondolok, hogy a Petőfit rehabilitálták, ámbár hiszen őt is rehabilitálhatták volna, mert ő sem követett el semmit és nem írt egy sort se a Tito ellen. Hanem a Petőfi-ügyön azt értem, hogy a 'Kutyák dala, meg a farkasok dala'. Tudjátok, ő írta ezt a két verset, ami március 15-én mindig együtt szoktunk szavalni. Na, és hát ha a Petőfi Sándor ma élne, és ha már rehabilitálták volna, és ha már a börtönből is kijöhetett volna, na hát akkor most újra megírhatná a 'Kutyák dalát, meg a farkasok dalát'. A főszereplő lenne a Farkas Mihály, meg a az AVO, mert tudjátok, tisztára úgy fest a dolog, hogy a kopók most elkapták a farkasokat, a Farkas Mihályt, meg a fiát, most a rendőrkutyák a farkasokat marcangolják, és az AVO pincéjében az Internacionalé helyett egymás képébe üvöltik a 'Kutyák dalát, meg a farkasok dalát'. Szép kis móka lehet srácok, tisztára olyan az egész, mint amikor a hóhért akasztják. Na, de hát azért vettem most elő a hurokra került farkasok ügyét, mert nekünk ifiknek, tudjátok, hát nekünk ez házi ügyünk. Hiszen emlékeztek még, mindig az a kövér Farkas Mihály dumált a fiataloknak, ő volt az ifjúsági felelős, ő prédikálta nekünk az erkölcsöket és ő traktált meg a komcsik ifjúsági eszményképnek, a fene a gusztusukat. A Farkas Mihály rézágyúja fel van virágozva, ezt kellett énekelni, a fene a pofájukat. Ezt a pacákot istenítették nekünk, most meg lám, a veséjébe taposnak. Most hegyezik a körmét az ÁVH-n. ÁVH. Nem szeretnék a bőrébe lenni, most megkapja azt, amit ő csinált másokkal, mert elfelejtette, amit a hittanban tanítottak, hogy amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek, azt te se cselekedd másnak. Hát aztán most pont az kapja, az öreg Farkas, meg a fia, ami őt adogattak másoknak, és Isten ne vegye bűnömül srácok, én egy cseppet se sajnálom őket, pedig nem vagyok vérszomjas ember, akarom mondani vérszomjas gyerek, de azért ezeknek …... Na, aztán hát kérdezzük csak meg mostan a többi zsarut, a zsernyákokat, a hekusokat, a jagellókat, a hívereket, az összes AVÓ-s pribéket, hogy hát hogy is érzik magukat a bőrükben? Hát érdemes volt kegyetlenkedni? Érdemes volt akkoriban úgy ugrálni a szemétdombon, mintha az ő uraskodásuknak sose lenne vége, mi? Most aztán ők érzik a csengőfrászt, most őket fogdossák össze az egykori kollégáik, aztán hiába jajgatnak, hogy ők csak parancsot hajtottak végre, pedig kérem, kérem én most az egyszer elismerem, hogy ezeknek a pasasoknak igazuk van. Igazuk bizony, mert az úgy van, hogy a Farkas Mihály fia azt csinálta, amit az apja parancsolt, az apja azt csinálta, amit a Rákosi parancsolt, a Rákosi azt csinálta, amit Moszkva parancsolt, és így tovább fölfelé és lefelé. És a kisebb AVÓ-s pribékek is csak hűségesen szolgálták a kommunista rendszert, aztán most ugyanez a rendszer teszi meg nekünk a szívességet, hogy ő maga elintézi azokat, azokat, akik olyan hülyék voltak, hogy engedelmeskedtek az ő parancsainak. Látjátok srácok. Ezt mondjátok meg otthon minden zsarunak, akivel tudtok bizalmasan beszélni, hogy ne hagyjanak magukkal kitolni és ne kövessék vakon az első parancsokat, ha azok a nép ellen irányulnak, mert ez egy olyan piszok rendszer, hogy ebben még zsivány becsület sincsen. A Rákosi Mátyás is ugye az első osztályú vonaton hagyta el az országot, és negyven vagon vitte utána a szajrét, és most valami orosz nyaralóhelyen sütteti a hasát a nappal. Azok a marha palik pedig, akik a Mátyás minden szemrebbenésére hajlandók voltak a népek molesztálni, azok itt maradtak és most találgathatják, hogy holnap kapják el a göncüket, vagy holnapután. Azért mondom én, hogy ha én hekus lennék a komcsi rendszerbe, hát én ahol csak lehet, nem teljesíteném a parancsot, hanem inkább a néppel haverkodnék. Aztán, ahol csak tudnám, behunynám az egyik szememet, hogy az a szegény szerencsétlen munkás hadd vigye a maga kis szajréját, ha a családjának akar ennivalót szerezni, mert a nép hálás és megjegyzi, ha valaki a bajában segített neki. De a komcsi rendszer, ezt most már a vak is láthatja, hálátlan kutya, még azokat is megharapja, akik minden parancsát teljesítették. Hát ezt tanulja meg minden AVÓ-s, a Farkas Mihály, meg a fiacskája ügyéből. Ami pedig minket illet, a magyar srácokat, hát srácok, igaz, hogy nem szép öröm a káröröm, de én azért nem tagadom, nekem bizsereg a szívem egy kicsit, amikor látom, hogy a komcsik most már egymást noszogatják. Rájuk jár a rúd most alaposan, lám, lám az Isten nem ver bottal, most egymással vereti agyon őket. Hát hiszen van esze az Istennek, van esze, erre még én is azt mondom srácok, hogy haraso, haraso. Az ám, klassz dolog ez, ez a vidám dolog, pipec kis ügy ez, most rajtuk van a sor, a kommunista kutyák ugatják a kommunista farkasokat és én nem sajnálom se azt, aki vert, se azt akit vernek, mert utálom mind a kettőt, mert az egyik kutya, a másik eb. Na, hát szevasztok srácok, viszlát!

Szignál

Hangya Jani Heti krónikáját közvetítettük. És ezzel, lányok és fiúk az Ifjúság hangjának mai műsora véget ért. A programot szerkesztette Vér Károly. Közreműködött Cseke László, Vasvári Gergely, Kövesdy György és Simon Györgyi. Beszélt: Lónyai Mária és Takács Tibor. És én, Hangya Jani.

Zene

Az Ifjúság hangjának politikai fél óráját közvetítettük.

Zene

Magyar fiatalok, a viszonthallásra.

Zene