Rendkívüli ENSZ program

Most New York-i munkatársunk telefonjelentését olvassuk fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Rendkívüli Közgyűléséről.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendkívüli Közgyűlése, amelyet az úgynevezett magyarországi helyzet megvizsgálására hívtak össze, tegnap, pénteken este három újabb határozat megszavazásával lényegében befejezte munkáját. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar kérdés lekerül a világszervezet napirendjéről. Hétfőn kezdődik ugyanis az ENSZ Rendes Közgyűlése, és most már annak kell foglalkoznia, amennyiben szükségesnek mutatkozik, a magyarországi helyzettel. A körülményekből ítélve ez csakhamar szükséges lesz. Mielőtt részletesen beszélnénk az újabb határozatokról, először is azt szeretném elismételni, hogy a Rendkívüli Közgyűlés összehívását a magyarországi szovjet intervenció és a Biztonsági Tanács tehetetlensége tette szükségessé. A Biztonsági Tanácsot múlt vasárnap hajnalban szovjet vétó akadályozta meg abban, hogy bármilyen hatásos lépést tegyen a magyar függetlenség védelmében. Egyetlen út maradt nyitva. A Rendkívüli Közgyűlés összehívása. Az ilyen természetű döntéseknél ugyanis az alapszabályok értelmében nem érvényes a vétó. A Rendkívüli Közgyűlés még aznap, vasárnap délután összeült. Háromórás vita után elfogadott egy amerikai javaslatot, amely kimondta a magyar népnek a függetlenséghez való jogát, felszólította a Szovjetuniót, vonja vissza csapatait Magyarországról, az ENSZ-főtitkárt pedig felkérte, küldjön ki bizottságot a helyszínre a magyar helyzet megvizsgálására.
A következő napokon a közép-keleti eseményekkel kellett foglalkoznia a világszervezetnek. Ugyanakkor azonban, a delegátusok a magyarországi fejleményeket is figyelemmel kísérték. Aggódva látták, hogy a Szovjetunió nem tesz eleget az ENSZ felszólításának, és brutális eszközzel folytatja a magyarországi intervencióját. Ezen kívül a moszkvai és budapesti kormányok magatartása kétségessé tette azt is, vajon a főtitkár által küldendő ENSZ bizottság zavartalan munkát végezhet-e, sőt, egyáltalán megkezdheti-e munkáját? A két kormány ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy ami most Magyarországon történik, az a magyar nép belügye. Az ENSZ delegációk soraiban egyre erősbödött a meggyőződés, hogy újabb lépésekre van szükség Magyarország érdekében. Amikor csütörtök reggelre az elnök újra összehívta az ENSZ Rendkívüli Közgyűlését a magyar helyzet megvitatására, eredetileg csak formális ülésre gondoltak. Vasárnap ugyanis az idő rövidsége miatt sok delegátus nem ismertethette kormánya álláspontját, és most lehetőséget kaptak a felszólalásra. Az előzményekből azonban világos volt, hogy az ülésen ennél több is fog történni, hogy egyes országok újabb javaslatokkal fognak próbálkozni.

Valóban, a csütörtök-pénteki ülésen összesen három javaslatot terjesztettek be. Az elsőnek Kuba, Írország, Olaszország, Pakisztán és Peru volt a szerzője. Ez a javaslat aggodalommal mutat rá arra, hogy a Szovjetunió nem tett eleget a világszervezet korábbi, vasárnapi határozatának, és ezért újból felszólítja a moszkvai kormányt, hogy minden késedelem nélkül vonja ki csapatait Magyarországról. Kívánja, hogy mihelyt a törvényes rend helyreáll Magyarországon, tartsanak titkos választásokat az Egyesült Nemzetek felügyelete alatt. A javaslat felkéri továbbá a főtitkárt, hogy folytassa erőfeszítéseit az ENSZ bizottság kiküldésére a magyarországi helyzet kivizsgálására, és hogy a fejleményekről a legrövidebb időn belül tegyen jelentést a Közgyűlésnek. A második számú javaslatot az Egyesült Államok képviselője nyújtotta be. Ez a javaslat abból a tényből indul ki, hogy a szovjet katonai hatóságok nehézségeket gördítenek azoknak az élelmiszer és gyógyszerszállítmányoknak az útjába, amelyeknek a magyar polgári társadalom megsegítése a céljuk. Felszólítja tehát a kormányt, hogy vessen véget ennek a nemzetközi joggal ellenkező eljárásnak, és a magyar hatóságokkal együtt tegye lehetővé az ENSZ, a Vöröskereszt és egyéb külföldi humanitárius szervezetek segítő munkáját. Az amerikai javaslat második része a menekültkérdésre hívja fel a figyelmet. A kíméletlen szovjet katonai beavatkozás következtében egyre növekszik a magyar menekültek száma. Az amerikai kormány felkéri az ENSZ menekültügyi főbiztosát és az egyes országokat, hogy nyújtsanak gyors segítséget és támogatást a hontalanoknak. A harmadik javaslat az osztrákoktól jött. Lényegében megegyezik az előző amerikaival, gyors nemzetközi segítséget kér a magyar ínségesek számára. A különbség inkább csak a fogalmazásban jelentkezik. Az osztrák javaslat nem tett említést a szükség okáról, a szovjet katonai intervencióról, csak egy fél mondatban utalt arra, hogy Magyarország területén harcok folynak. Egyébként kizárólag csak a segítés szükségességéről beszélt a javaslat.

E három javaslat körül folyt aztán a vita az ENSZ Rendkívüli Közgyűlésén. A legtöbb érv és ellenérv a legelsővel, a politikaival kapcsolatban hangzott el. Ezután az amerikai következett a sorrendben.
Néha az ENSZ mértékével mérve szokatlanul éles szóváltásokra, összecsapásokra került sor. Végeredményben a vita során három csoport alakult ki. Azt hiszem érdemes lesz sorra venni őket. Az első csoportot a nyugati szabad országok és egyéb világrészekben lévő szövetségeseik alkotják, mint például az ázsiai Fülöp-szigetek, Pakisztán, Thaiföld, azután Ausztrália, Új-Zéland és a latin-amerikai országok. Ez volt az a csoport, amely felhozta a magyar szabadság ügyét a világszervezetbe, mindvégig erélyesen képviselte. Álláspontja az volt, hogy a szovjet beavatkozás, a Vörös Hadsereg kíméletlen fellépése a magyar polgári lakosság ellen, beleütközik a nemzetközi jogba, az Egyesült Nemzetek Alapokmányába, a magyar békeszerződésbe. A csütörtök-pénteki vita során több hivatkozás történt arra is, hogy amit a Szovjetunió művel most Magyarországon, az kimeríti a genocídium, népirtás fogalmát. A kubai delegátus és négy kollégája be is vette már ezt az említett javaslatba. De mivel ez újabb területekre terjesztette volna ki a vitát, amellett több ország még nem is írta alá a genocídiumra vonatkozó nemzetközi egyezményt, ez az érv később kikerült a javaslat szövegéből. Maradt így is éppen elég jogalapja a Szovjetunió felelősségre vonására. Ez a csoport volt az, amely nemcsak hideg jogi érvekkel hadakozott, hanem az őszinte együttérzés hangján nyilatkozott a magyar nép szabadságtörekvéseiről, és nem engedte meg, hogy a szovjet propaganda bármilyen árnyékot vessen rá. Általában nem rejtette véka alá, hogy mi a véleménye a Szovjetunió magatartásáról, és kifejtette, hogy nem hajlandó napirendre térni a történtek felett. Példának Henry Cabot Lodge amerikai delegátus beszédét idézem a pénteki vitából.

Nem hajlandó elhinni - mondotta, hogy ez a magyar függetlenség vége. A Szovjetunió - folytatta Lodge máris hatalmas árat fizetett a magyar felkelők akciójáért. Nyugat-Európában felgyújtják a kommunista székházakat, nagy tömegek lépnek ki a kommunista pártból, és a munkások tüntetnek a kommunizmus ellen. Ezután arra figyelmeztetett az amerikai delegátus, hogy Magyarországon még mindig tovább folynak a harcok. A magyar nép most azt várja, hogy mikor érkeznek meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének megfigyelői. Lodge annak a reményének adott kifejezést, hogy az ENSZ-főtitkár sürgetni fogja a Közgyűlés határozatának megvalósítását, és a Szovjetunió, valamint ahogy Nagy mondotta, a Szovjetunió által Magyarországon hatalomra juttatott kormány együtt fog működni a főtitkárral e cél érdekében. Az amerikai delegátus szavaiban benne volt, hogy nincs veszteni való idő, és erre utalt több más felszólaló is. Köztük a francia, aki megemlítette, hogy ha az eddigi intézkedések nem járnak eredménnyel, a nemzetközi katonai haderő kiküldésének a gondolatával is foglalkozni kell. Ez az ENSZ-en belüli csoport körülbelül 50 tagot számlál, ez vitte keresztül a vasárnapi javaslat megszavazását, és ennek volt döntő szerepe az újabb három javaslat felvetésében és megszavazásában is.

A másik csoportot igen egyszerű meghatározni. A szovjet blokk tagjaiból áll. Vezérük ebben a vitában eleinte Szoboljev fődelegátus, Wyszynski utóda volt. A hét közepén azonban erősítés érkezett Moszkvából, Vaszilij Kuznyecov külügyminiszter-helyettes. A csütörtök-pénteki vitában már ő vitte a szót. A szovjet blokknak a törekvése mindvégig arra irányult, hogy megakadályozza a magyarországi helyzet tárgyalását. Amikor ezt nem sikerült elérnie, a magyarországi szabadságharcot igyekezett mindenáron kompromittálni, azt állítván, hogy az fasiszta elemek üzelme volt, a legális rendszer, a haladás, a szocializmus ellen. Ami történt, magyar belügy. Az események menete rendkívül megingatta ezt a szovjet érvet. Egy ideig el is álltak tőle, de azután újra elővették. Kuznyecov egész pénteki felszólalása lényegében erre épült. Magyarországon sok javítani való volt - mondotta, főleg a bürokrácia terén. Ezt a helyzetet fasiszta, reakciós elemek a népi demokratikus rendszer felborítására akarták felhasználni. Céljuk az volt, hogy visszaállítsák a feudálkapitalizmust. Ez a kísérlet azonban meghiúsult. A magyar munkás-paraszt kormány újra helyreállította a rendet az országban. Ami a szovjet csapatokat illeti, a Varsói Egyezmény alapján tartózkodnak az országban. Ezek után Kuznyecov nemcsak Kuba és a négy másik ország közös javaslatát vetette el, hanem az Egyesült Államok újabb humanitárius javaslatát is. Értésére adta a Közgyűlésnek, hogy Magyarországnak lényegében nincs szüksége külső élelmiszer és gyógyszer segítségre, mert a Szovjetunió minden jóval ellátja.

Alapjában véve ugyanezt a cinikus, hazug érvelést folytatta a többi csatlós is. Némi eltérést jelentett Lengyelország. Ha nagyon közel állt is a moszkvai vonalhoz, valamivel enyhébben fogalmazott és kijelentette, hogy hajlandó lenne támogatni politika-mentes humanitárius akciókat. Általában az volt a törekvés, hogy a magyar ügyet ne politikai, hanem humanitárius kérdésnek állítsa be. Kivétel volt a Kádár-kormány megbízottja, Szabó János is. Csütörtök reggel felszólalt, tiltakozott a magyarországi helyzet megtárgyalása ellen, Kádár utasítása értelmében. Mellesleg a világszervezetben híre járt annak, hogy Kádárnak ezt a táviratát Prágában adták postára. Többet nem beszélt Szabó János. Amikor szavazásra került a sor, az első két javaslatra nemet mondott, az osztrákokéra azonban igennel válaszolt. Ez volt az egyetlen igen a szovjet blokkból a lengyelen kívül. A többiek az osztrák javaslatnál tartózkodtak a szavazástól. A lengyel delegátus magatartása világos volt. Előzőleg jelezte, hogy hajlandó támogatni egy politikamentes humanitárius akciót. Az amerikai javaslatot nem tekintette politika-mentesnek, mert a Szovjetunióról volt szó benne, a szovjet csapatok magyarországi viselkedéséről. Kádár megbízottját egyszerűen a körülmények kényszerítették arra, hogy igent mondjon az osztrák javaslatra. A szövege valóban száraz segélyfelhívás volt. Azt hiszem, diplomatafegyelem ide, vagy oda, a közgyűlési terem kifütyülte volna Szabót, ha még ezzel a segélyjavaslattal is szembefordul.

Néhány szót a magyar kérdésben szereplő harmadik csoportról is. Létszáma 14-től 18 között változott, aszerint, hogy mikor milyen javaslatról szólt a vita. De szinte mindig ebben a csoportban voltak láthatók az arab országok, valamint az úgynevezett ázsiai semlegesek: India, Indonézia, Burma, Ceylon is. Időnként csatlakozott hozzájuk Finnország. Időnként egy-egy pillanatra Lengyelország. Hangjukat azonban Jugoszlávia ütötte meg. India képviselője, Krisna Menon utalt is rá. Jugoszlávia Magyarország szomszédja, a magyarországi helyzet megítélésében tehát nagyon sokat adnak a véleményére. A csoport magatartását így foglalhatnám össze. Hangoztatták, hogy ellene vannak minden fegyveres intervenciónak, jöjjön az bármilyen oldalról is. Elismerik Magyarországnak a függetlenségre való jogát, nagy rokonszenvvel kísérik a magyar nép önfeláldozását és szenvedését. Úgy érzik azonban, hogy jobb, ha a világ nem szól bele a mostani magyar helyzetbe, legalábbis jelenlegi stádiumában nem, és engedi, hogy Magyarország a Szovjetunióval beszélje meg jövendő helyzetét. Egyetlen körülményt nem látnak ezek az országok, hogy Magyarországon elnyomó szovjet hadsereg állomásozik. Különben is, mondta nevükben Krisna Menon, hogy várjuk meg, mit fog válaszolni a budapesti kormány a Közgyűlés vasárnapi határozatára, amelyet a főtitkár a hét elején továbbított. Addig nincs szükség semmiféle újabb akcióra. Nem érdekelte, hogy közben a szovjet hadsereg folytatja a brutális elnyomást. Humanitárius akciókat hajlandó lenne támogatni, folytatta, de politikai célok nélkül. Abban a tényben, hogy az amerikaiak javaslata megemlítette a szovjet hadsereget, már politikát látott, és ellenjavaslatot nyújtott be, amely minden szovjet utalást kivett volna az amerikai szövegből. Mondanom sem kell, hogy Lodge nem ment bele azzal a természetes indoklással, hogy javaslatában tényekről, nem pedig politikáról van szó. Egyébként is a Közgyűlés leszavazta az indiai ellenjavaslatokat. Végül is ez a csoport, hogy mégse tagadjon meg minden szolidaritást a magyar néppel, az ausztriai segélyjavaslat mellett szavazott. A két másik javaslatra "nem" volt a válaszuk.

Ilyen erők működtek az ENSZ Rendkívüli Közgyűlésének vitájában. A nyugati országok körül tömörülő ötvenes csoport győzelemre vitte a javaslatokat. Az arab-ázsiai semleges csoport akármilyen tartózkodóan viselkedett is, végeredményben mégsem tagadta meg rokonszenvét a magyar ügytől. A szovjet blokk erőtlen volt ahhoz, hogy bármit megakadályozzon, vagy keresztülvigyen a Rendkívüli Közgyűlésen.

Most tehát az a helyzet, hogy a világszervezet mindenkit mozgósított a magyar ínségesek megsegítésére. Újabb erélyes felszólítást intézett a Szovjetunióhoz, hogy vonja ki csapatait Magyarországról. Kimondotta a szabad választások szükségességét. Megsürgette az ENSZ bizottság felállítását a magyar helyzet kivizsgálására. Ezek természetesen csak határozatok. A Szovjetunió valószínűleg mindent el fog követni a szabotálásukra. Ugyanígy budapesti csatlósaik is. De akármit tesznek, a magyarországi helyzet nem fog lekerülni az ENSZ és a világ közvéleményének napirendjéről. Ez a gépezet lassan, csikorogva működik, de mozgásba lendítette a magyar hősiesség és önfeláldozás.

New York-i munkatársunk riportját hallották az Egyesült Nemzetek Rendkívüli Közgyűléséről.