Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

Szignál

Rendkívüli riportsorozatunkat hallják. A magyar szabadságharc külföldi szemtanúinak riportjairól számolunk be Hallgatóinknak. A nyugati szabad világ nagy sajtóügynökségei és a külföldi újságok tudósítói a helyszínen tapasztalt élményeikről számolnak be. E tudósításokból olvasunk fel néhány érdekes részletet.

Szignál

A londoni Daily Telegraph munkatársa, Gordon Shepherd, lapjának azt jelenti, hogy a remény első sugara derül fel a magyar nép arcán, amidőn meghallotta, hogy a szovjet csapatok kivonulnak az országból. A magyar kormány már felállított három motorizált egységet, amelyek a kivonuló szovjet motorizált ezredeinek helyét veszik át. Nagy örömmel fogadta a magyar közvélemény azt a hírt is, hogy az orosz pártvezérek, Mikojan és Szuszlov tegnap repülőgépre ültek, és elhagyták Budapestet. Jó forrásból eredő információim szerint - írja a Daily Telegraph munkatársa - ezek a szovjet vezérek az elmúlt héten két ízben is jártak Magyarországon, hogy a magyar kormánnyal tárgyaljanak.
A tegnapi nap helyzetében beállott feszültségre jellemző, hogy a magyar légierő parancsnoksága ultimátumot intézett a szovjet csapatokhoz, hogy amennyiben éjfélig nem hagyják el Budapestet, úgy a magyar repülőgépek megtámadják őket.
A magyaroknak megfékezhetetlen a gyűlölete a szovjet csapatok ellen. E gyűlölet mértékét jellemzi az az esemény, amely tegnap a Röck Szilárd utcában történt. Egy nagyobb csoport 12 és 13 éves iskolás gyerek körülvett öt szovjet tankot, amelyek az út szélén parkoltak, és minden valószínűség szerint a város elhagyására kiadandó parancsra vártak. A szovjet katonák, a tank legénysége kiszállt a kocsikból és az utca szélén ácsorgott. A gyerekek körülvették őket és jókedvet színlelve, beszédbe elegyedtek velük, és játékos bohóságokkal mulattatták a katonákat. Hirtelen azonban egy kis csoport felugrott az egyik tankra, megragadta a benne talált pisztolyokat, majd a tank nyitott fedőjén keresztül kihúzták a kocsi gépfegyverét, azokat átadták a tank körül összecsoportosult fiúknak, akik a Röck Szilárd utcán keresztül a zsákmánnyal együtt eszeveszett rohanásba kezdtek. A többi négy tank meglepett szovjet legénysége azonnal gépébe ugrott és üldözőbe vette a fiúkat, még lőtt is utánuk, de szerencsére ezek fürgébbek voltak és sikerült sértetlenül eltűnniök.
A Daily Telegraph tudósítója még megírja, hogy általában a budapesti kisfiúk és kislányok viselkedése a magyar szabadságharcban minden csodálatot megérdemel. A szememmel láttam - írja - amint egy 12 éves kislány egy olyan öreg, múzeumbeli kimustrált fegyverrel, amely sokkal hosszabb volt, mint ő maga, ott állt a felkelőkkel együtt a barikád mögött, és zsebében rejtegetett néhány golyót, bátran lőtte ki a szovjet katonák felé.
A Kálvin tér környékén találkoztam egy fiatal magyar harcossal, aki már öt napja nem látott ágyat, és halántéka körül egy véres, piszkos zsebkendő jelezte, hogy megsebesült. Ő mondta nekem: "Ha az oroszok 24 órán belül nem hagyják el Budapestet, úgy tovább harcolunk, még ha kell, az utolsó emberig is".

A Reuter Ügynökség munkatársa Peter Howard bejárta a Dunántúl városait. A magyar szabadságharcosok egyik teherautójára kapaszkodott föl, amelyen a Vöröskereszt küldeményeit szállították és osztották szét a városokban. A Reuter Ügynökség leadott riportjából most felolvasunk néhány részletet:

Amint Győr városába érkeztünk, egy körülbelül tízezer főnyi tömegből álló tüntetés tanúi voltunk. Az egyik ház erkélyén megjelent egy fiatal diák, aki a hallgatósága helyeslő rivalgása közepette beszédet intézett a néphez, és a következőket mondotta:
"A nemzeti tanács bármit határoz, vagy bármit követel, mi, magyar ifjúság mindaddig küzdünk, míg hazánk a szovjet iga alól fel nem szabadul. Harcolni fogunk mindaddig, amíg a kommunista párt már nem lesz az ország zsarnoka, és mindazok a vezetők, akiknek az elmúlt 11 év nyomorúságát köszönhetjük, el nem takarodnak. A fegyvert nem tesszük le mindaddig - mondotta az ifjúság szónoka - míg az Egyesült Nemzetek felügyelete alatt a szabad és titkos választáson keresztül nem mi választjuk meg azokat, akikre az ország vezetését rábízhatjuk."

A Vöröskereszt ajándékküldeményeit egy katonai kórháznak adtuk át. Beszéltem az orvosokkal, és rengeteg olyan beteggel, akik az utolsó két nap harcaiban sebesültek meg. Az orvos feldúltan magyarázta, hogy különösen éterre és egyéb érzéstelenítőszerre van szükségük.
Amidőn Veszprém felé közeledtünk, két, szovjet katonákkal teletömött teherkocsival találkoztunk. Ezek a katonák fegyvereiket készenlétben tartva, mereven előre szegezett szemmel figyelték az utat. Néhány kilométerrel később az országút mindkét oldalán orosz páncélos kocsikkal találkoztunk, és tüzérségi ütegeket láttunk, amelyek előre elkészített állásokban helyezkedtek el. Egy orosz tiszt megállított bennünket, odajött a teherautónkhoz, de amidőn meglátta, hogy vöröskereszt jelzéssel ellátott dolgokat szállítunk, intett, hogy tovább mehetünk. Három perccel később a magyar állásokhoz érkeztünk, és a szolgálattevő tisztnél jelentkeztünk. Elmondtuk neki a három perccel előbb történt találkozásunkat az orosz csapatokkal, mire a magyar tiszt a következőket mondta:

"Ezen a szakaszon megállapodtunk a szovjet katonákkal, hogy sem ők, sem mi nem lövünk."
További tíz perc múlva már Veszprémben voltunk, és ott hallottuk, hogy a Balatontól északra erősen mozgolódnak a szovjet csapatok. Mi van e mozgolódás mögött, arra senki sem tudott felelni, de mindenki remélte, hogy az oroszok rövidesen felszedik a sátorfájukat. A Vöröskereszt ajándékszállítmányával a városháza elé mentünk, ahol a forradalmi Nemzeti Komité elnökének adtuk át a csomagokat. Ő mondta el nekem, hogy Veszprémben és általában a dunántúli városokban aránylag nyugalom van. Veszprémben az ÁVH-s rendőröket vérontás nélkül sikerült lefegyverezni. A nemzeti tanács elnöke elmondotta azt is, hogy a szabadságharcosok kinyitották azokat a börtönöket, amelyekben politikai foglyokat őriztek. Ezek a börtönök és a szerencsétlen foglyok szörnyű állapotban voltak - mondotta, majd így szólt: "Ennél az aktusnál személyesen is jelen voltam. A föld alatti cellákban 8 férfit találtunk, akik közül kettő jugoszláv volt. Mind a nyolcan szellemi és testi roncsok voltak. Az egyik beszélni sem tudott, mert a nyelvét kitépték."

A veszprémi tanács elnöke, amidőn elbúcsúztam tőle, az angol útlevelemet szerette volna látni. Átadtam neki, hosszasan nézte, szeretettel tapogatta, majd tört angolsággal mondotta: "Már régen volt, amikor utoljára egy angol útlevelet láttam." Már az ajtóban voltunk, amikor utánam kiáltotta: "God save the Queen. Isten óvja a Királynőt."
Érdekes lesz talán elmondanom, hogy a veszprémi egyetem hallgatói és tanárai berendeztek és felszereltek egy telefonközpontot, amely egész Nyugat-Magyarország telefonszolgálatát ellátja. Egy időben azonban, mint információs központ is működik, és ezen keresztül lehet a vidéki tanácsokkal összeköttetésben maradni, és egymást a helyzetről ilyen módon értesíteni. A telefonközpont épülete mellett áll a forradalmárok rádióleadó állomása. Éppen akkor érkeztem a rádióállomásra, amidőn a bemondó felolvasta azt az ultimátumot, amelyet a szabadságharcosok a kommunista miniszterelnökhöz, Nagy Imréhez intéztek. Hallottam, amint a mikrofonba ezeket mondotta:
"Fejezd be ezt a szükségtelen vérontást, és küldd ki az oroszokat az országból. A válaszodat ma estére várjuk." Ez az ultimátum ugyanebben az időben a többi forradalmi adókban is elhangzott.
Amidőn Veszprémet elhagytuk, hirtelen egy orosz katona bukkant fel előttünk. Leugrott a motorkerékpárjáról és felénk szegett gépfegyverrel követelte, hogy megálljunk, és a teherautóból kiszálljunk. Látszólag ő is éppen úgy megijedt tőlünk, mint mi tőle. A teherautónk sofőrje felé indult, hogy tárgyaljon vele, amikor az orosz katona gépfegyveréből körülbelül 25 méter távolságból tüzelni kezdett. Amidőn a lövöldözés megszűnt, láttuk, hogy az orosz katona lebukott a földre, de meglepetve láttuk azt is, hogy a sofőrünk kezében egy revolver füstölög. Az orosz géppisztoly pattogása közben se nem láttuk, se nem hallottuk, hogy a sofőr is lőtt. E jelenet után gyorsan felugráltunk a teherautóra, és teljes sebességgel tovább vágtattunk.
A Reuter Ügynökség tudósítója riportját azzal fejezi be, hogy mindenütt, ahol Magyarországon járt, a legnagyobb szívélyességgel fogadták, mindenki kezet akart szorítani az újságíróval, aki külföldről érkezett. A harcok okozta nyomorúság ellenére mindenki meg akarta kínálni egy pohár borral és egy falat étellel.

A nyugati világ egyik másik nagy sajtóügynöksége, a United Press is elküldte tudósítóját Budapestre. Az ő tudósításában olvassuk a következőket:

Amint a füstfelhőbe borult Budapestre gyalog beértem, a szovjet páncélosok éppen elhagyták a várost. Már vasárnap este megérkezett repülőgépem Budapest fölé, de nem tudtunk a repülőtéren leszállani. A pilótám erre Budapesttől délre, 55 kilométerre Kiskunlacházán szállt le, onnan mentem fel Pestre. A város határában már elém bukkantak a véres küzdelem nyomai. A munkásházak falain golyónyomok, az ablakok mind összetörve. A házak faláról, mint a vadszőlőindák lógnak a villamos drótok, mint egy óriási tornádó vonult volna végig ezen a vidéken. Egy vasúti átjáró melletti útkereszteződésen felborított autóbuszok állták el utamat. Az autóbuszok testét golyók százai lyukasztották át. Amint a városba értem, egyszerre feltűntek a magyar kocsik. Vöröskeresztes zászlóval jelzett teherautó konvoj ment el előttem. A kocsikon fehér ruhás orvosok álltak, de ez a kabát csak valaha lehetett fehér, most sáros és véres volt. A többi kocsikon sebesülteket szállítottak.
Bent a városban, a Rákóczi úton találkoztam a szabadságharcosok küzdelmének első borzalmas jelenetével. Orosz páncélos kocsik lőttek, és ekkor láttam először tüzelni a Szovjetunió kegyetlen katonáit asszonyokra és gyermekekre.
Láttam a házak falán mindenütt a feliratot: Oroszok, menjetek haza! Beszéltem egy szabadságharcos hőssel is, aki kijelentette, hogy mindaddig küzdeni fognak, míg Nagy Imre hivatalában marad. Ezzel fejezi be tudósítását a United Press Budapesten járt munkatársa.

Szignál

Kedves Hallgatóink, rendkívüli riportsorozatunk keretében a magyar szabadságharc szemtanúinak tudósítását olvastuk fel.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!