Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemlét közvetítünk.

Az egyik legnagyobb német napilap, a Süddeutsche Zeitung mai számának vezércikkét ismertetjük, amelynek címe: "Magyarország a próbakő Moszkva számára."
A Szuezi-csatorna fölül elhúzódik a bombarobbanások füstje. A tüzelést beszüntették. Ami ultimátummal és támadással kezdődött, még az izraeli vezetők ellenszegülésével szemben is ráterelhető türelmes politikával a nemzetközi tárgyalások egyedül sikert kísérő útjára. Ebben az órában, amit egy másik gonosztett sötétít el, mellékes a kérdés, hogy mitől riadt vissza a két nyugati hatalom, Franciaország és Nagy-Britannia, vagy pedig, hogy kié az érdem, hogy jobb belátásra bírja őket? Csak az a fontos, hogy a londoni és párizsi kormányok meghajolva az osztatlan világ ítélete előtt, úgy látszik, készek elismerni az ENSZ Közgyűlésének határozatát és a szervezet világrendőreinek átadni a tisztet, amit maguknak akartak. Senki sem állítja, hogy ezzel meg nem történtté tennék a kárt, amit a szabad világnak és saját ügyüknek is okoztak. Magyarországon sem jelentené a dolgok jóvátételét, ha a Vörös Hadsereg most elvonulna ebből a sokat szenvedett országból, miután ott megteremtette a temetők nyugalmát. De ez nem változtat a tényen, hogy a múlt hét eseményei során feltárul az alapvető különbség, amely az úgy látszik ismét új hidegháború küszöbén álló két világot egymástól elválasztja. Nyugaton a kormányok sokszoros szorultságukban egy elavult imperializmus módszereit vették elő segítségül. A világ egyik részének azonban olyan éber a lelkiismerete, hogy a jog és erkölcs még nem jelentenek számára csak üres szavakat. Ez a világ volt az, amely a két nyugati hatalmat rendreutasította és a politika szempontjából is jobb belátásra bírta. Ezzel szemben Keleten az erőszak tovább dühöng egy súlyosan megpróbált ország népe ellen.
Magyarország határán a szovjet főparancsnokság a dánok segélyvonatát avval utasította el, hogy az ország nyugati részében nem voltak harcok, és ezért nincsenek sebesültek sem.
Ez ugyanaz a népbiztos beszéd, amellyel ezelőtt a Kreml válaszolt Nyugat sürgető kérdéseire. Egyre csak azt hajtogatta, hogy a Szovjetunióban egyáltalában nincsenek politikai foglyok. A világ mindegyik esetben tudja az igazságot. Ami Magyarországot illeti, az ilyen hazugsággal szemben nem hallgathat. Kádár Jánost a szovjet ültette be a miniszterelnöki székbe, és senki sem tudja megmondani, meddig fogja betölteni moszkvai megbízói megelégedésére szomorú helytartói tisztjét. Ez a Kádár erélyesen tiltakozott az ellen, hogy az Egyesült Nemzetek tárgyalják a Vörös Hadsereg fegyveres beavatkozását, mert mint állította, "ez a kérdés egyedül a magyar állam törvényhozása hatáskörébe tartozik". Ezzel a további hazugsággal a nemrégen rehabilitált titoista magával Titóval is ellentmondásba került. Tito ugyanis, olyan nyilatkozatot adott ki, hogy a szovjet csapatok beavatkozása Magyarországon nem egyeztethető össze az időközben a Kremltől is elfogadott elvekkel, az államok szuverenitásának tiszteletben tartása és a be nem avatkozás elvével. A Moszkva kegyelméből budapesti kormányfő, Kádár még egy szovjet nyilatkozattal is ellentétbe került. A szocialista államok egymás közti kapcsolatairól szóló szovjet nyilatkozat ugyanis, nyíltan beismeri, hogy a múltban "közvetlen hibák" történtek, és javulást ígér a jövőre. Akármilyen elviselhetetlenek voltak a múlt hibái és akárminő súlyos következményekkel is jártak, mennyire jelentéktelennek látszanak ma, ebben a minden mértéket meghaladó kegyetlen jelenben. A 10 éves elnyomatás ellen még mindig izzik az elkeseredett felkelés, még öt nap után is van ellenállás a nehézfegyverekkel rendelkező óriási túlerő ellen. Semmiféle szovjet magyarázgatás nem cáfolhatja meg soha többé a világ előtt azt, hogy a kommunista rendszer csődjét jelenti, ha kimondott munkásnegyedek képezik a felkelés utolsó erődjeit, és ha a marxizmus-leninizmus iskoláiban kiképzett ifjúság az, amelyik bennük a legtovább kitart. A Szovjetnek azonban mást is tudomásul kell vennie. A nyugati világ ítélete szerint enyhülésre és koegzisztenciára irányuló kísérletei csődbe jutottak. A szabad népek irtózva fordulnak el attól, amit Magyarországon véghezvitt. Egyetlen államférfi, még Nehru sem volt hajlandó elfogadni a kinyújtott kezet, amelyről az agyonvert áldozatok vére csöpög. Ki fog derülni, hogy Moszkva továbbra is fontosnak tartja-e a koegzisztenciát, mint eddig, vagy van-e még rá szüksége, és ha igen, milyen okból. A Nyugat számára mindaz a szörnyűség, ami ezekben a napokban történt, semmi esetre sem és semmilyen körülmények között sem végződhet avval, hogy Nagy Britannia és Franciaország ugyan ott ülnek elítélve és megfegyelmezve a vádlottak padján, és ha későn is, de meghajlanak az Egyesült Nemzetek tekintélye előtt, a Szovjetunió azonban azon a területen, amelyet örök hatalmi körének tart, mindent megtehet, ami neki tetszik. Most semmi értelme sincs azon vitatkozni, hogy milyen mértékben befolyásolta a szovjet eljárás a magyar tragédia összefonódását az egyiptomi kalanddal. Az adott helyzetben minden rendelkezésre álló eszközzel értésére kell adnia Moszkvának, hogy nem manipulálhat tovább kénye-kedve szerint a közel-keleti zűrzavar leple mögött, hanem a világ a leghatározottabban Magyarországra és sorsára szegezi tekintetét. A Kremlnek meg kell tudnia, hogy a koegzisztencia új szakaszához, az égő Budapestről hosszú és nagyon nehéz lesz az útja. A szovjet magatartása az Egyesült Nemzetek határozataival szemben lesz a próbakő. Ha a Szovjetunió semmibe véve az ENSZ határozatait, nem vonja vissza csapatait vagy megtagadja a beutazási engedélyt az ENSZ részéről kiküldött bizottságnak Magyarországra, akkor kénytelen lesz visszatérni abba a dicstelen elszigeteltségbe, amelyből Sztálin halála óta próbálkozik kitörni. - Így szól a Süddeutsche Zeitung vezércikke.

Befejezésül a Presse című nagy bécsi lapból idézünk:
Ütött az óra, hogy mindenki tudatára ébredjen teljes felelősségének, hogy az Egyesült Államok a szabad népek élén az elnökválasztás után újra visszataláljon feladatához, ami nem más, mint megtartani a békét, véget vetni a saját táborában uralkodó zavarnak és minden lehető eszközzel segítségére sietni a szabadság és emberiesség ügyének. Több mint három nap múlt el azóta, hogy a szovjet hadosztályok támadásra indultak Magyarország ellen, és az utolsó ellenállási fészkekben még mindig halálra szántan küzd ott egy nép, amelyet nem lehet magára hagyni, ha a Nyugat nem akarja önmagát elárulni.

Szignál

Nemzetközi sajtószemlénket hallották.