Rendkívüli ENSZ program

A Szovjetunió által Magyarország ellen megindított embertelen irtóhadjárat egész sorát sérti meg és rúgja fel azoknak a nemzetközi egyezményeknek, amelyeket annak idején ugyanez a Szovjetunió is kötelezőnek fogadott el saját maga számára. Az ENSZ Alapokmányán, a magyar békeszerződésen, sőt magán a varsói úgynevezett szerződésen kívül az orosz csapatok lábbal tipornak minden olyan megállapodást, amelyet a művelt világ kötelező erejűnek fogadott el, és amelyeket valamennyi civilizált ország saját törvényei közé is beiktatott. A vöröskeresztes jelvényt, a kórházak sérthetetlenségét, a sebesültek és betegek védelméről, a polgári lakosság védelméről intézkedő genfi konvenciókat semmibe vevő szovjet csapatok azonban sorozatos bűncselekményeket is elkövetnek. Mégpedig háborús bűncselekményeket, mert hiszen le kell szögezni, hogy a Magyarország ellen folyamatba tett állítólagos rendcsinálási akció szabályszerű háború. Háború, mégpedig támadó háború, amelyet a semlegesnek nyilvánított Magyarország és annak törvényes kormánya ellen folytat a nemzetközi jog által is tiltott módon, és a legaljasabb eszközökkel a magát szocialistának nevező Szovjetunió. Amit tehát a támadó szovjet katonák elkövetnek, az minden kétséget kizáróan háborús bűntett, amelyért személyükben is, és háborús bűnösként felelnek a kitervezők és végrehajtók egyaránt. Ugyanakkor fokozott mértékben terhel büntetőjogi felelősség mindenkit, aki a támadóknak bármilyen formában segédkezet nyújt. De a hazánk ellen folytatott irtó hadjárat ezen kívül még egy külön bűncselekmény is. A nemzetközi jog elfogadott szabályaiba ütköző genocídiumnak, magyarul népirtásnak nevezett cselekmény. Mit értünk népirtás bűntettén? 1948 decemberében az Egyesült Nemzetek Szervezetének közreműködésével nemzetközi egyezmény jött létre. Ez a nemzetközi egyezmény, amelyet a legtöbb ország, köztük a Szovjetunió is kötelezően elfogadott, a népirtás bűntettének megelőzéséről és megtorlásáról intézkedett. Az egyezmény megkötésének az volt az előzménye, hogy két évvel azelőtt az ENSZ közgyűlése határozatilag kimondotta, hogy a népirtás a nemzetközi jogba ütközik. Leszögezte, hogy a népirtás olyan bűncselekmény, amely ellentmond az ENSZ szellemének és céljainak, és amelyet a civilizált világ legsúlyosabban elítél. Az ENSZ által kezdeményezett egyezmény megállapította azt is, hogy a népirtás a történelem mindegyik korszakában nagy veszteségeket okozott az emberiségnek, és ezért kellett nemzetközi szabályozás útján együttműködést létesíteni e gyűlöletes csapás ellen. Az egyezmény legelőször is meghatározza, mit értenek népirtáson. A második cikk a következőket mondja ki:

"A népirtás valamely nemzeti, népi, faji, vagy vallási csoport teljes, vagy részleges megsemmisítése. Ide tartoznak a következő bűncselekmények: a csoport tagjainak megölése, a csoport tagjai ellen lekövetett súlyos testi, vagy lelki sérelmek okozása, továbbá olyan életfeltételek erőszakolása, amelyeknek célja a csoport teljes, vagy részleges elpusztulásának előidézése."

Az egyezmény azonban nem csak magát a befejezett bűncselekményt rendeli büntetni. Büntetés alá esnek a következő cselekmények:

"Elsősorban maga a népirtás, továbbá a népirtás elkövetésére irányuló szövetkezés. Felbujtás népirtás elkövetésére. A népirtás elkövetésének kísérlete, és végül a népirtásban való bűnrészesség."

E szerint tehát különböző más törvényeken és más nemzetközi egyezményeken kívül a népirtásra vonatkozó egyezmény alapján is büntethető mindenki, aki a Szovjetunió Magyarország elleni támadásához bármilyen formában segédkezet nyújt. A bűnösök azon a címen sem menekülhetnek a felelősségre vonás elől, hogy a népirtás háború idején történt, vagy hogy abban parancsra, vagy mint hivatalos személyek vettek részt. Az egyezmény ugyanis szó szerint a következőt tartalmazza:

"A szerződő felek megerősítik, hogy a népirtás, függetlenül attól, hogy békében, vagy háborúban követik el, a nemzetközi jogba ütköző bűncselekmény. Kötelezik magukat arra, hogy ellene megelőző rendszabályokat foganatosítanak, elkövetését pedig megbüntetik. Büntetés alá esik mindenki, aki népirtásban, vagy azzal összefüggő cselekményben bűnös, függetlenül attól, hogy államvezető, hivatalos, vagy magánszemély."

A szerződő felek az egyezmény aláírásával arra is kötelezték magukat, hogy az egyezmény rendelkezéseinek keresztülvitele érdekében megtesznek minden szükséges törvényhozási intézkedést is. Különösen pedig kötelezik magukat arra, hogy hathatós büntető megtorlást állapítanak meg mindazokkal szemben, akik a népirtás bűntettét elkövetik, vagy az elkövetéshez bármilyen formában segédkezet nyújtanak. Felmerül a kérdés, ki illetékes a népirtást elkövetőkkel szembeni ítélkezésre. Az egyezmény hatodik cikke a következőket tartalmazza:

"A népirtással, vagy az ezzel összefüggő cselekménnyel vádolt személyek felett annak az államnak a bírósága ítélkezik, amelynek területén a cselekményt elkövették. Esetleg nemzetközi büntetőbíróság, amelynek fennhatóságát a szerződő felek magukra nézve elismerték."

Vajon menekülhet-e a népirtást elkövető más állam területére? A nemzetközi egyezmény erre vonatkozólag is rendelkezik:

"A népirtást és a vele kapcsolatban felsorolt cselekmények nem tekinthetők politikai bűncselekménynek. A népirtást elkövetőket tehát minden állam kormánya köteles kiadni, ha az illető állam területére menekülnek. A szerződő felek előre kötelezettséget vállaltak arra, hogy ilyen esetekben a kiadást engedélyezik."

Ezeket tartalmazza a népirtást büntető nemzetközi egyezmény, amelyet - ismételjük - a Szovjetunió is kötelezően elfogadott és ünnepélyesen ratifikált. A közelmúlt a háborús bűnösök felelősségre vonása pedig bebizonyította, hogy ezek a nemzetközi jogszabályok nemcsak papíron léteznek, hanem a megtorlás előbb, vagy utóbb, de bekövetkezik.