Falusi adás

Kedves Hallgatóink! Falusi adásunk következik.

Zene /Kossuth Lajos azt üzente/

Agrárius kommentárját közvetítjük a hazai eseményekkel kapcsolatban. Ismertetjük a véres események előzményeit, és megfogalmazzuk a falusi lakosság követeléseit a történelmi órákban.

Kedves Hallgatóm! Vér folyt, rengeteg vér Budapest utcáin, és még nem tudjuk, hogy a vidék hány központjában. Lehet, hogy még számtalan helyen most is folynak a szabadságért vívott küzdelmek. Az események egymásba torlódtak, így mielőtt a véres válságból egyetlen kivezető útra rátérünk, ismertetnünk kell falusi hallgatóinkkal is a közvetlen előzményeket.
A szabadság vágya Magyarországon már lángolt, de az események Lengyelországban robbantak ki. Itt maguk a kommunisták igyekeztek lerázni a szovjet kizsákmányolás igáját. Újraválasztották a politikai bizottságot, hiába repült Hruscsov a Szovjetunió egész politikai vezérkarával Varsóba, hogy megmentse a helyzetet, és megakadályozza Rokosszovszkij marsall kibuktatását a politikai bizottságból, akit még a sztálini önkényuralom helyezett a lengyel hadsereg élére. Hruscsovéknak sürgősen távoznia kellett Varsóból, minden eredmény nélkül. A lengyel kommunista párt főtitkárává Gomulkát választották, aki már a sztálini önkényuralomnak is ellenszegült, és legnagyobb ellensége volt a kolhozosításnak. Ami a mezőgazdasági programját illeti, kijelentette, hogy nem tartható fenn a kolhozgazdálkodás, mert a kolhozok a hatalmas állami támogatás mellett is kevesebbet termeltek. Az ország ellátását csak a független parasztság tudja biztosítani, vissza kell helyezni tulajdonosaikat az elkobzott birtokokba, és minden támogatást meg kell adni az egyéni gazdáknak.
Az események további sorozata már Magyarországon folytatódott. A múlthét végén a budapesti sajtóban, a Petőfi Körben, a DISZ-ben nyílt vita folyt a kommunista kormány csődbe jutott gazdasági rendszeréről. Azonnali intézkedéseket követeltek. A parasztság követelése sem maradt ki a vitából. Az ország közvéleménye - amint az a vitából kitűnt - tisztában van azzal, hogy a szovjet kolhozrendszer, amely az orosz parasztságnak is megölője és rabszolgasorsba döntője volt, nem felel meg a magyar, de a világ egyetlen parasztságának sem. Ez a rendszer a gazdasági rend egyéb ágaival együtt a sztálini rémuralom szörnyszülötte volt. Maga a SZÖVOSZ elnöke is a kollektivizálás abbahagyását javasolta. Sőt, kilátásba helyezte az egyes beszolgáltatási ágak beszüntetését, és az árpolitika revízióját.
Ezekhez az eseményekhez járult, hogy a különböző szövetségek, az ifjúság, a rádió és maga a Szabad Nép is üdvözlő táviratokat küldött a szabadságukért küzdő lengyeleknek. Betetőzte az eseményeket a budapesti ifjúság kedd délutáni hatalmas tüntetése. Ezrek indultak el, és tíz- és tízezres tömeg csatlakozott hozzájuk. Diákok, ifjúmunkások ezrei nemzeti színű zászlókat lengettek, a tömeget az 1848 márciusának érzései fűtötték. A szabadság szele csapta meg a főváros népét. Kossuthot, a lengyel származású Bem tábornokot éltették. Szabadságot követeltek, a Szovjetunióval szemben az egyenlőség jogát, a kizsákmányoló kereskedelmi szerződések megszüntetését, és számon kérték uránium ércünket. De, hogy Budapest népe mennyire tisztában van a parasztság elnyomatásával, mutatja, hogy az ifjúság követeléseiben ott állott a kolhozrendszer és a beszolgáltatás revíziójának követelése is.
Ekkor érkezett meg Belgrádból Gerő Ernő, aki az első titkári állást örökölte Rákositól. Este nyolc órakor állt a rádió mikrofonja elé, és szembeszállt a magyar nép egyetemes követelésével. Újra felidézte a már régen hallott "dicsőséges Szovjetunió" nevet. Felszabadítónak nevezte leigázónkat. Hallatlan vakmerőség, vagy a végső kétségbeesés kellett ahhoz, hogy ezt a rádióbeszédet elmondja. Egyenlő jogúnak nevezte a Szovjetunióval való kereskedelmünket, amelyet ő szervezet be, és amelyben az ipar háromszoros kapacitása mellett sem jutott a magyar munkásnak egyéb a száraz kenyérnél. Kicsúfolta, sovinizmusnak nevezte nemzeti érzéseinket, amikor már a szomszéd elnyomott államokban maga a kommunizmus is nemzeti alapra helyezkedett. A kiszipolyozott parasztság legnagyobb felháborodására kijelentette, hogy megvédelmezi a kolhozrendszert, annak fenntartását akarja, amelyben éppen ő segített Rákosinak puskatussal, börtönnel, és az embertelen tagosítással a parasztságot belehajtani. Egyetlen szóval nem helyezte kilátásba a parasztság terheinek csökkentését.
Ez a beszéd, mely az egész nép provokálása volt, magával is hozta a véres eseményeket. A tüntető ifjúsághoz a munkásság és a társadalom minden rétege csatlakozott. A katonaság és a rendőrség egy része is a szabadságharcosok mellé állott, és a mindenható pártnak a megszálló orosz hadsereg segítségét kellett kérnie. Így következtek be a tragikus események. Ma még nem tudjuk, mi lesz a kivezető út a tragikus eseményekből. Bármilyen fájdalmas is, de a szabadságharcban elesettek vére még mindig meghozta előbb vagy utóbb a nép számára a kívánt szabadságot. A magyar parasztság teljes együttérzéssel állott a város népe mellett ebben a harcban. Követeléseit nem adja fel a jövőre se. Követeléseiben mellette áll a város népe is, amely magáévá tette a paraszti követeléseket. Nem lehet tovább alkudozni, hogy a meglévő kolhozokat erősítsék-e, és amellett az ország közellátását biztosító egyéni parasztságot megint csak üres ígéretekkel elégítsék ki. A kolhozrendszernek, amely sztálini találmány, teljes mértékben el kell tűnnie a magyar mezőgazdaság új termelési rendjéből. Amíg ez fennáll, a maga szovjetrendszerű alapszabályzatával a parasztság nem érezheti magát biztonságban, mert ez minden takargatás mellett is a föld és tartozékai államosítását jelentik. El kell tűnni az embertelen beszolgáltatási rendszernek, amely már csak névleges birtokossá tette a magyar parasztot, lényegében a beszolgáltatási terhek mellett csak koldusbérlője volt saját földjének. El kell tűnnie a kizsákmányoló árpolitikának, amely a kettős kizsákmányolást jelentette! A paraszttól termelési áron alul vitte el, a fogyasztóhoz pedig, soha nem látott haszonnal juttatta a paraszti termékeket. Azonnal le kell állítani az embertelen tagosítást, amely máris kétségessé tette az óriási vetéslemaradásban a jövő év kenyerét.
Az új kormány, ha nem venné teljes mértékben és minden alkudozás nélkül tekintetbe a parasztság követeléseit, magára vessen! Ne feledkezzék meg azonban arról, hogy ahogy Budapest népe kivonult az utcákra, véres küzdelmet vívott a szabadságért, a parasztságnak is megvannak a maga fegyverei szabadságának kivívására.

Zene /Kossuth Lajos azt üzente/

Kedves Hallgatóink! Falusi adásunkban Agrárius a parasztság követeléseit fogalmazta meg.
Itt a Szabad Európa rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!