Szentbeszéd

Kedves hallgatóink, most megismételjük az Úrnapi szentmisén elhangzott szentbeszédet.

Dícsértessék a Jézus Krisztus. Kedves magyar testvéreim. Az erjedésnek indult magyar élet eseményei, ezer éves történelmünk nagy fordulópontjaira emlékeztetnek. A szellemi és lelki fronton elhangzott és naponta elhangzó követeléseket, a magyar nép osztatlan örömmel visszhangozza, mint a Kárpátok bércei a havasi kürt tiszta, zengő hangját. Az eseményekbe ifjúságunk is belekapcsolódott. A szegedi egyetemista fiatalság sokezres tömegének lelkéből a dermesztő terror elsöprő viharként tör fel a határozatkövetelés: „Adjanak teljes szabadságot a sajtónak! Töröljék el a halálbüntetést! Állapítsák meg az államtól származó összjövedelem felső határát! Gyorsítsák meg az alacsony bérek felemelésének ütemét!” A szegedi egyetemista ifjúság egyhangúlag követelte, vonják felelősségre a közelmúlt terrorcselekményeit elkövető bűnösöket, biztosítsák az egyetemi ifjúság szabad szervezkedését, hogy vezetőit saját soraiból szabadon választhassa meg. Máshol a kolhozosítás erőszakos eljárásának megszüntetését követelik, a szabad gazdálkodás helyreállítását sürgetik. A munkásság több beleszólást követel magának a termelésbe, a bérek igazságos rendezése mellett száll síkra. Az ország rabszolgasorsba kényszerített népe bilincseit csörgetve szabadságért, emberi méltóságának és jogainak elismeréséért kiált. A magyar nép duzzadó életereje a 10 év óta ránehezedő terror vasgyűrűit feszegeti, de ugyanakkor ez a megalázott, meggyötört nép ifjúságával egyetemben, feltűnő politikai érettségről tesz tanúságot. A dermesztő terror enyhülését nem arra használja ki, hogy 10 év óta lelkében felgyülemlett sok szenvedéstől, megaláztatástól és ilyenkor nagyon is érthető indulataitól elragadtatja magát, meggondolatlanul cselekedjék, hanem az élet nagy mesterének, az 1000 éves magyar történelemnek tanítását követve a szellem és jog fegyvereivel vívja az emberi méltóságért folytatott küzdelmet. Népünk megfontolt, bátor magatartása, 1000 éves keresztény öntudatát teljes és a történelmi harcok során kikristályosodott jogértékét bizonyítja. Tisztában van azzal, hogy a jelen körülmények között minden meggondolatlan lépés, forradalmi megmozdulás, beláthatatlan következményekkel járna és ezzel csak ürügyet szolgáltatna az istentelen hatalom urainak, hogy jogos követeléseit vérbe fojtsa. Ennek elkerülése végett óvakodik a provokatőrök felelőtlen lázításaitól, tartózkodik minden olyan lépéstől, mely nyílt összetűzéshez vezetne az államhatalmat jogtalanul bitorlók fegyveres erőivel. A magyar nép nem forradalmat akar, hanem szabadságának, isten jogainak elismeréséért küzd. Keresztény világnézeténél és 1000 éves keresztény kultúrájánál fogva tudatában van annak, hogy gazdasági, társadalmi, kulturális és államéletét szabályozó jogainak a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató hatalomnak nem az állam, hanem maga a nép az első számú birtokosa. A magyar nép tisztában van azzal, hogy isten adta szuverén jogait és hatalmát a jelenlegi rendszer a magyar nép megkérdezése nélkül, sőt akarata ellenére erőszakkal sajátította ki és gyakorolja. Ennek a tarthatatlan, jogtalan állapotnak akar most véget vetni, midőn az államhatalomtól jogainak elismerését követeli. Szabadságért kiált. Szabad választásokat sürget, mert tudatában van annak, hogy csak azoknak van joga életét irányítani, akiket ezzel a feladattal titkos és szabad választás útján megbíz. A magyar nép a természeti jog és a hamisítatlan tiszta demokrácia elve alapján tudatában van annak, hogy az államhatalomnak feladata a társadalmi életet szabályozó és a közjó érdekét szolgáló jogrend megfogalmazása, végrehajtása, valamint az igazságos jogrendet megsértő bűnösök megbüntetése. Éppen ezért ma, amikor népünk jogait követeli, nem az államhatalomnak üzen hadat, nem azt akarja elsöpörni, vagy megszüntetni, nem fejetlenségre, anarchiára törekszik, hanem azok eltávolítását, illetve megbüntetését sürgeti, akik az államhatalommal már több mint 10 esztendeje visszaélnek. Határozott megalkuvást nem ismerő bátor magatartása, jogos követelései, fejlett igazságérzékéről tanúskodnak, de egyben azt is kifejezik, hogy ennek a népnek elege van már a kísérleti nyúlként való kezelésből. Sem Marx, sem Lenin, sem Sztálin, sem Tito, sem pedig ezek ostoba követőinek kedvéért nem hajlandó tovább tűrni, hogy az egészséges emberi természet alaptörvényeivel ellenkező, az ember személyi méltóságában megalázó és meggyalázó materialista világnézeten felépülő lehetetlen gazdasági és társadalmi fejetlenség játékszerévé tegyék. Az ő bőrén kísérletezve próbálják ki évtizedeken keresztül, hogy az istent gyalázó, erkölcstelen züllött lelkekben megszületett kommunista gazdasági és társadalmi elképzelés mennyire nem felel meg a józan emberi természet követelményeinek. A magyar népnek elege van ebből az annyi szenvedéssel, börtönnel, internáló táborral, akasztófával és ártatlan emberek tömeges kivégzésével járó kísérletezésből. A magyar nép demokráciát akar és ezt a hatalom jogtalan bitorlóinak, ha van egy szemernyi becsület bennük, be kell látniuk. Ez a nép olyan demokráciát akar, mert nem szégyelli az emberi értelem világos felismerése nyomán bevallani, hogy jogainak forrása az élő Isten, aki minket magyarokat ugyanúgy, mint a Föld többi népét nem rabszolgaságra, hanem szabadságra hívott. Természetünknél fogva társadalmi életre rendelt, de ugyanakkor személyi méltósággal és jogokkal is felruházott, melyeket az államhatalomnak szintén el kell ismernie és tiszteletben kell tartania. Az elmúlt évek sok szenvedései, a kételkedőket és a kommunista világnézet áldozatait is meggyőzhették arról, hogy az úristen az embert nem valamilyen kaotikus állapotban, céltalanul teremtette, az államhatalomra bízván, hogy az döntse el milyen gazdasági, illetve társadalmi elképzelések szekere elé fogja majd. Ha ez valóban így lenne, akkor az embernek tökéletesen mindegy lenne, hogy mikor, milyen rendszert szolgál, és azt tökéletesen ki is szolgálná. Az úristen azonban az embert nem néma eszköznek szánta, nem céltalanul teremtette, sőt politikai kalandorok bűnös törekvéseinek sem akarta őt védtelenül kiszolgáltatni, hanem személyes és társadalmi életének maga a teremtő határozta meg az irányát, amikor törvényeit szívébe írta és lelkiismeretén keresztül szüntelenül arra ösztönzi, hogy ezeket a törvényeket kövesse. Személyes és társadalmi életét ezek szerint irányítja. Emberéletünket annyira összekötötte ezekkel a törvényekkel, hogy annak pozitív értékei, fejlődése és kibontakozása csak ezeknek az isten adta törvényeknek irányában lehetséges. Ha ezek a törvények nem érvényesülhetnek mindennapi életünkben, ha megfosztanak szabadságunktól, útját hágják isten adta képességeink kiművelésének, ha megfosztanak a magántulajdontól, nem élhetünk rendezett családi életet, megaláznak, minden igyekezetünk arra irányul, hogy a ránk kényszerített bilincseket lerázzuk magunkról. Ez a magyarázata a magyarországi eseményeknek. Népünk és ifjúságunk lelkéből az élő isten által a természetünkbe írt törvények törnek elő és olyan államrendet követelnek, mely az emberi szabadságon, isten gyermekeinek méltóságán épül fel. Kedves magyar testvéreim, amikor mi a szívünkbe írt isteni törvénynek eddig elfojtott követelésének adunk hangot. Elismertetésünkért vállaljuk a küzdelmet, saját magunkért és istenért harcolunk. Maga az élő isten áll mellettünk és ne féljünk, mindaddig, míg érette harcolunk, lesz erőnk és bátorságunk is. Ma minden józan gondolkodású, becsületes keresztény magyar szenvedő népünk és egyúttal isten harcosa. Ma minden becsületes keresztény magyarnak erkölcsi kötelessége ifjúságunk mögé állni, legszentebb jogainkért, szabadságunkért a küzdelmet vállalni. Az államhatalom jogtalan bitorlói törvényességet hirdetnek. Mi élünk a jelszóval és követeljük jogainkat. Erőszakhoz nem folyamodunk, de ha jogos követeléseinket nem teljesíti, élünk a passzív ellenállás jogával, mert ez lelkiismeretbeli kötelességünk. Nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk reakciósok, nem vagyunk összeesküvők. A múltat sem óhajtjuk visszaállítani, mi mindenek előtt szabadságot akarunk. Mi az evangélium szelleméből átitatott emberi jogainknak és méltóságunknak tudatában élő reform nemzedék, megalkuvást nem ismerő, határozott magatartásával harcolunk az új Magyarországért. Olyan társadalmi és államrendet akarunk, mely nem kiváltságos osztályokra, nem a protekcióra, hanem az emberi méltóságra, az emberi jogokra épül. Olyan Magyarországot akarunk, mely nem ismeri az uniformizálást, hanem személyes és közéleti jogainkat tiszteletben tartva biztosítja számunkra a teljes kibontakozás lehetőségét. Olyan társadalmi rendet akarunk, mely egészséges reformokkal, igazságos munkabérrel felszámolja a nyomort és lehetővé teszi mindenkinek, hogy valamilyen formában magántulajdonhoz jusson. Olyan társadalmi rendet akarunk, mely a magántulajdon elvén épül fel és kizárólag a tulajdonosokra bízza, mikor és milyen formában szövetkeznek, hogy anyagi lehetőségeiket jobban kihasználják, jövedelmüket fokozzák. Olyan társadalmi rendet akarunk, mely csak azokat a feladatokat engedi át az államnak, melyeket az egyes ember, illetve a kisebb társulások önmagukban elvégezni nem tudnak. Nem akarunk sem fejetlenséget, sem vérengzést, de kijelentjük, hogy cselekedeteiért mindenki személyesen felelős. Ez pedig azt jelenti, hogy a rendőrség, illetve a hadsereg tagjai, amennyiben a jelen fejlődés vérbe fojtására kapnának parancsot, annak végrehajtásáért az egyes rendőrt és katonát a jog és erkölcsi rend törvényeinek értelmében ugyanolyan mértékben terheli felelősség, mint azt, akitől a parancs származik. Azzal tehát, hogy adott esetben arra hivatkoznak majd, hogy parancsot teljesítettek, nem fognak kibújni a felelősség alól. Az egész világ figyelemmel kíséri a magyarországi eseményeket. Békés eszközökkel követeljük isten adta jogainkat, hogy megadhassuk istennek, ami az istené és az új államrendben a császárnak, ami a császáré. Ámen.


Kedves hallgatóink megismételtük az Úrnapi szentmisén elhangzott szentbeszédet.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja.