New York-i tudósítónk beszámolója az amerikai elnökválasztásról

A mai amerikai elnökválasztásról közvetítjük New York-i tudósítónk beszámolóját.

Az Egyesült Államok polgársága ma, november 6-án választja meg a köztársaság elnökét, alelnökét, a szenátus tagjainak egyharmadát, a teljes képviselőházat és az egyes államok fontos tisztségviselőit. A legutóbb 1952-ben lezajlott választáson 61,5 millió amerikai polgár adta le szavazatát. A hatóságok előzetes jelentései a mai napon a szavazók számának jelentős megnövekedésével számolnak.
Mint az egész világon köztudomású, két jelölt, két párt áll egymással szemben ezen a választáson. A Republikánus Párt jelöltje Eisenhower elnök és Nixon alelnök, a demokratáké Stevenson, a párt 1952-es zászlóvivője, és Kefauver szenátor, aki hónapokig mint elnökjelölt lépett a küzdőtérre, majd megegyezett pártjával, és a jelölőgyűlésen az alelnökséget vállalta. A mostani szenátusban, dacára, hogy a köztársaság elnöke republikánus, az erőviszonyok a demokraták felé tolódtak el az időközi választásokon. 49 a demokrata szenátorok száma és 47 a republikánusoké. A képviselőházban nagyobb a demokrata többség. Ott 231 demokratával szemben 201 a republikánus kongresszusi tagok száma.
Az elmúlt évtizedek folyamán az amerikai választási rendszer különböző átalakulásokon ment át, de az amerikai polgár joga arra, hogy szabadon válasszon esze és szíve szerint, teljes szabadsággal, töretlenül megmaradt, és újból megerősítették. Az Egyesült Államok alkotmánya 15. függelékében például a kongresszus következő egyhangú határozata olvasható. "A polgár választójoga úgy az Egyesült Államokban, mint az egyes államokban, független fajtól, felekezettől, a bőr színétől és a régi szolgaság minden szégyenteljes megkülönböztetésétől. Törvény mondja ki, hogy az Egyesült Államok pártjai az államtól, a kormánytól sem anyagi, sem erkölcsi támogatásban nem részesülhetnek. A köztársaság első elnökei a vérrel kivívott szabadság szabadsághősei, legkiemelkedőbb egyéniségei voltak Washingtontól Jeffersonig, Jacksontól Lincolnig, Grant tábornoktól Theodore Rooseveltig, akire a köztársaság népének figyelme az 1898-as spanyol-amerikai háborúban és Kuba felszabadításában irányult. Az amerikai elnök 1789 óta, mióta Washingtont tisztjébe iktatták, a világnak talán legfelelősségteljesebb és legnagyobb erőmegfeszítést igénylő közéleti pozíciója. Az amerikai elnöktől elvárja az amerikai polgár, hogy reprezentációs kötelességeinek úgy tegyen eleget, mint ahogy az uralkodók kötelessége volt, de ezenkívül viselje a miniszterelnökség terheit is, és egyúttal mint legfelsőbb hadúr, álljon élén az Egyesült Államok szárazföldi, tengeri és légi haderőinek.
Az 1956-os választási kampány a régi szokások szerint március első hetében vette kezdetét, és az éjszaka érte el a két elnökjelölt az összes televíziós és rádióállomásokon hallható üzenetével a kulminációs pontját. A szavazás napja a törvény szerint minden negyedik évben november hónap első hétfőjét követő keddi nap. A végleges választás azonban - bár csak formalitás - az elektorok gyűlésén történik. Az elektorok száma mindegyik amerikai szövetségi államban megegyezik a szenátorok és képviselők számával, akiket az illető állam a kongresszusra küld. Az elektorok azok a személyek, férfiak és nők, akikre a nép a választás napján leadja a szavazatát. A győztes párt elektorai összeülnek a választás után államuk fővárosában, és véglegesen megválasztják az elnököt. Mindegyik szövetségi állam az elektorok szavazásának eredményét hivatalosan közli az eredmény átvételére jogosult kongresszusi bizottsággal. Ezek után a törvényhozó testület két háza együttes ülésre jön össze, összeállítja a leadott szavazatok táblázatát, és kihirdeti a többséget kapott elnök nevét. Ez az eljárás valójában nem egyéb, mint a népszavazás ünnepélyes hatósági megerősítése.
Az egyes államok elektori jelentéseit összeszámláló és az eredményt kihirdető kongresszusi ülésnek a választás napja után számított egy hónapon belül kell összeülni. A kiküldött szavazatszámlálók az ABC-rendben felsorolt szövetségi államok választási eredményeit kötelesek közérthetően, élő szóval kihirdetni, és úgy a szenátus, mint a képviselőház ünnepélyes jegyzőkönyvében kinyomatni. Mi történik akkor, ha a jelöltek egyforma szavazatot kapnak? Erre ugyan eddig csupán egyszer került sor, de törvény szabályozza ezt a rendkívüli lehetőséget is. Ezt a perdöntő választást a képviselőházban ejtik meg, ahol minden állam képviselői csak egyetlenegy szavazatot adhatnak le az egyik vagy a másik egyenlő szavazatot nyert jelöltre. Ha az alelnök-választásnál ilyen eset történnék, úgy a többséget a szenátus tagjai döntik el hasonló szavazással. Ilyen eset egyszer akadt: az 1800-as év november első keddjén lefolyt választáson, amelyen Jefferson és Burr, az országos elnök választásán egyforma szavazatot kaptak. A képviselőházban Jefferson nyerte el a többséget.
Ezt az egyedülálló választási aktust az amerikai törvény azzal magyarázza, hogy az irdatlan óriás országban 150 évvel ezelőtt a jelöltek és pártok gyalogszerrel vagy szekéren járták be az államokat, és nagyon gyakran előfordult, hogy a szavazó polgárság nem ismerte a jelöltek egyéniségét, személyét, politikai múltját és programját. Most már a jelöltek repülőgépen, külön villámvonatokon, autókaravánok élén járják be a 48 államot, és az utolsó hónapokban estéről estére szerepeltek a televíziókban, rádiókban és az Egyesült Államok megszámlálhatatlanul sok újságjainak első oldalán. Ma az elektorok szerepét csupán a féltékenyen őrzött hagyomány igazolja, gyakorlati jelentőségük megszűnt. Ma reggel 8-tól egyes államokban este 7-ig, másokban este 8-ig élhet az amerikai polgár legszebb jussával: azzal, hogy szabadon, minden befolyástól mentesen, tetszése szerint szavazhat úgy, ahogy az esze és a szíve diktálja.

Az amerikai elnökválasztás első eredményeit a szerdára virradó hajnali órákban közvetítjük Hallgatóinknak.